A Víziváros téglaevolúciója – II. rész
Az elmúlt 120 év téglaevolúcióját követő cikkünk első részében a Víziváros téglaskanzeneit mutattuk be, ahol békésen megfér egymás mellett a romantika, a modern, az art deco, a posztmodern és a letisztult kortárs építészet. Most léptéket váltunk, és a terület ipari örökségének nyomában a kétezres évek elején épült teljes tömböket veszünk szemügyre. A végső kérdés pedig: hová tart a tégla evolúciója?
Ipari örökség és a tégla
A tégla gyakori használatához valószínűleg jelentős motivációt jelentett a Víziváros ipari öröksége.
Ekler Dezső 2000-ben felépült Margit Palace irodaháza a történeti örökséghez némiképp posztmodern ízléssel viszonyul. A korábbi cikkünkben bemutatott Tüdőgondozóval átellenes sarkon, a legendás Tölgyfa Galériának is helyet adó hajdani remíz bizonyos részeit megtartva a kortárs irodaház homlokzatait a letisztított téglahomlokzatokkal ötvözi. Az új épület látszólag kinő a régi falak közül. A megtartott oromfalas homlokzatszakasz mögül kibukkanó új részek kőburkolata a téglakötést imitálja.
  |
A Ganz gyár épületei egészen a hatvanas évek végéig álltak a Víziváros területén, mára ebből az Öntödei Múzeum felújított és átalakított műemlék csarnoka maradt (Pfannl Egon, 1966-69). Az átalakítás során a csarnok egy részét elbontották, a bontással érintett illetve az ezáltal létrejött új homlokzatokat a tervező mezőtúri téglával, a korszak jellemző anyagával burkolta. A szabályos textúrájú, gyári téglafelület itt az épület ipari jellegét hangsúlyozza, de szokásos volt lakóházak homlokzatán is. A rendezési terv a lebontott gyárépületek helyén lakónegyed építését írta elő. Végül irodaházakkal és intézményekkel épült be a terület, de sikerült ezt úgy megvalósítani, hogy a környék karaktere ne sérüljön – sehol nincs Budapesten annyiféle nívós téglahomlokzat, mint ebben a négy utcával határolt szűk negyedben.
  |
  |
A volt Ganz gyár területén a kétezres években a szabályozási terv irodanegyed létesítését írta elő, és mi más lett volna az újonnan beépülő tömbben a domináns építészeti magatartás, mint a tégla használata. A terület egyik oldalon az Öntödei Múzeummal, másik irányban a Fő utcai bíróság és börtön markáns tömbjével határos, egy utcányira fekszik a teljes egészében a téglát ünneplő Nagy Imre tértől, és a tömböt határoló Kacsa utca is több korszak téglaépítészetét mutatja lakóházain.
A vízivárosi rekonstrukció keretében épült fel még a hatvanas évek végén (1964-69, megépült: 1969-71) Jeney Lajos és Sylvester Ádám visszalépcsőző homlokzatú, a földszinten nyersbeton végigfutó előtetővel összefogott lakóháza, amely meghatározó az utcaképben, és nyitánya a kétezres évek első évtizedében elkészült beépítésnek.
  |
A szomszédos irodatömbben elsőként a kanadai nagykövetség épülete készült el, nem túl izgalmas, de kulturált klinker homlokzattal.
Vele szemben egy időben épült két izgalmas, és merőben eltérő felfogást képviselő ház egy újonnan nyitott utca mentén. Perényi Tamás Hotel Regnum Residence épülete (2006-2008) a terület múltját, az indusztriális designt idézi finoman cizellált kézzel vetett holland téglából épült homlokzatával, a hozzá társított sötét fém homlokzati elemekkel.
  |
 |
Mellette Tomay Tamás vörös téglából sík, tagolatlan homlokzatokkal, megmozgatott tömegekkel épült irodaháza (2005-2007), mindenfajta múltidézést mellőzve őszintén tárja fel belső struktúráját, a kortárs építészet logikáját, és az illeszkedésnek már egy új útját keresi. A sarkon egymásba szőtt struktúrák a téglaépítés kézi jellegét hangsúlyozzák, ami a 2000-es évek első évtizedének szinte fétise volt a hazai építészetben.
 |
  |
  |
A ház modellje pedig mi másból is készülhetett volna. mint....téglaporral kevert gipszből!
  |
A jövő pedig – ahogy mindenben, úgy az építészetben is – az anyagi őszinteséggel szemben a látványé. Téglát téglára pakolni macerás és drága pepecselés, hódítanak a téglát megszólalásig utánzó, vagy lapra vágott téglából készült burkolatok, amikből a Vízivárosban is bőven akad. Az épület minősége persze nem ezen múlik, jó példa erre az FBIS Építészműterem sötét klinker burkolatú társasháza a Kapás utcában, ahol a fontos helyeken a ragasztott burkolatot valódi téglával kombinálták. De félő, hogy hiába rajonganak érte az építészek, a kézi építést szimbolizáló tégla ideje a kétezres évekkel lejárt, legalábbis tömbnyi méretekben – használata a csilliárd négyzetméterárú területen talán valóban úri luxussá vált.
  |
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
