A természet folyamataira reflektál ez a Dunakanyarban található családi ház

Elszórt sziklatöredékek a tájban, melyek hézagjaiban új növényzet, új élet sarjad. Ez a meghatározó látvány, ez a karakter győzte meg építészünket szóban forgó megbízásának telkén – méghozzá a felejthetetlen Dunakanyarban. Cikkünket a 187-es, 2023/7-es lapszámból közöljük.

• Szöveg: Pleskovics Viola
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Örökpanoráma, s olyan zöldterület, amelyen odagyűjtött sziklaszigetek rajzolták ki a megbízók új otthonának helyét, de nem volt kevésbé alakító tényező a helyi szabályozás sem. Utóbbi ráadásul olyan befolyással bírt, hogy rögtön kettő épületet is csinált az egyből. Maximum 200 négyzetméteres beépítésekkel lehetett ugyanis itt kalkulálni az előírások szerint, ám a megrendelő olyan bázist álmodott, amelyből a komfortos dolgozó vagy egy komplett wellness részleg nem hiányozhatott. A telket ezért megosztották, de oly módon, hogy az újonnan létrejött két architektúra mellé a tervező még egy esetleges harmadiknak is nagyvonalúan alakított ki lehetőséget.

A településképi instrukciók főként a Dunakanyarból meghatározó látványra fókuszálnak, éppen ezért egy ponton a főépület alaprajza a panoráma felé történő terjeszkedés helyett elindult inkább oldalirányba. A tervezési folyamat elején külön kérés volt, hogy valamely ponton rendelkezésre álljon egy komfortos terasz is a vedutában történő gyönyörködésre, így ez az L alaprajzi dinamika, valamint a befordult traktus lapostetős kialakítása több szempontból is ideálisnak mutatkozott hát.

A kubusokra tört platform fölé elhelyezett tetővel a tömeg látványosan vált a települést meghatározó, archetipikus ház-formára, és a kissé hátrébb tolt kiszolgálóépület is ezt a játékot tükrözi le végül. Helyzetük és homlokzati részleteik inspirációs forrása az említett terméskövek és a köztük burjánzó növényzet voltak.

„A kőrakásban kőblokkok és kis zugok figyelhetőek meg, melyek között a növények törnek utat maguknak. Nem tettünk mi sem mást, csak ezt a szoros kapcsolatot nagyítottuk fel és tettük láthatóvá az »épületekkel«” – mondja Őrfi József.

Ha megfigyeljük a homlokzatok heterogén felületeit és változatos textúráit, akkor azt látjuk, hogy konkrét belső épületrészek jelölik ki kontúrjaikat a homlokzat szövetén: szilikát vakolatfelületek jelennek meg például a főépület bejárat körüli részén, a másik végponton a szülői háló előtti homlokzatán és a kisebb épületen az oldalszárny tömegén. Felületükön kívül ezek a részek szerkezetükben is különböznek a házon belül: vázkerámia falazattal és vasbeton-födémmel épültek, melyek a nagyobb könnyűszerkezetes szakaszokat merevítik. Ezen felül a minőségi mészkő frekventáltan tűnik csak fel, a tömör és áttört felületek között kisléptékű, de hangsúlyos monolitokat képezve. A nemes tölgyfa és a lucfenyő a külső homlokzatokon és az enteriőrben egyaránt átmelegítik ezeket a hideg anyagokat és színeket, és tradicionális karakterrel szövik át teljes egészében a modern hangnemet.

A tágas nappali fastruktúráit a nyeregtető északi, hatalmas megnyitása hangsúlyozza ki még inkább a napfénnyel. A nyeregtető egyébként a gépészetet is rejti, nem mellesleg sötét borítása a napelemek településképi beolvadását segítheti alkalmazásuk esetén. A déli tetőoldalon nem készült hasonló ablak, de ezáltal nem keletkezik komolyabb hőterhelés sem. Az egész épületegyüttesnek hasonlóan átgondoltak a további fényhatásai is.

Egy tiszta szimbólummal bíró tervezői koncepcióról volt tehát szó ennek az épületegyüttesnek az esetében, mely a tervezés és az építés folyamatában végül ezer és ezer rétegre bomlott fel. Őrfi József kortárs építészeti mérföldkőnek számító, piliscsabai saját háza esetében egyszerre lehetett maga az építész, a kivitelező és a megbízó. Az eltelt hat évben bejárta azt az utat, ahol szembesült a három entitás különbözőségének problematikájával is.

A piliscsabai opuszt követően a Dunakanyar „szikláinál” olyan állomásról van szó, ahol az évek tanulságai, és a megrendelő formálására tett törekvés tökéletesítése terén egy újabb ponthoz (de nem a végsőhöz) ért. Őrfi Makovecz Imre tanítványaként és külföldi, szükségszerűségre fókuszáló építészeti edukáltságával egy jól felismerhető saját stílust ötvözött e két házban is. A modernizmus designkultúrájából merítő, valamint a hagyományos értékeken alapuló építés közötti unikális nyelv ez, mely emberi léptékkel és a tradicionálisabb megoldások tiszteletével rajzolt ki formailag kortárs luxust a hegyoldalak pöffeszkedő villastílusa helyett.

További képek a cikk végén található galériában!