A tó ívén | Hello Wood

„Hol tartószerkezetként, hol burkolatként, hol pedig zsalumintának használtuk kedvenc építőanyagunkat”

• Szöveg: Gollob Lilla
• Fotó: Palkó György
• Olvasási idő: 3 perc

A Hello Wood legújabb Design & Build projektje elvont és gyakorlati értelemben is az épített és a természetes környezet összefonódásáról szól, az organikus építészet hagyományait folytatva. A Taviv ház egy félig mesterséges, félig természetes halas tó ívére fekszik rá. Felülről olyan, mintha egy pont odapasszoló kirakós darabot helyeztek volna le a területre, míg a bejárat irányából a domboldalba simul, zöld tetejével maga is a táj szerves részévé válik. A természetbe olvadást az anyaghasználat is elősegíti, a CLT épület szinte kizárólag faanyagból áll össze, amelynek egy részét a földbe ágyazták. 
 

Dimbes-dombos tájakon járunk, ahol a szúrós és a puhább növényzet váltakozása között fel-fel bukkan egy csillogó vízfelület. Utunk az egyik zöldeskék vizű tóhoz vezet. Távolról még nem látszik, hogy a vízparti domboldalban egy hétvégi ház rejtőzik. Ez a rejtőzködés több szempontból is tudatos magatartás:

tiszteletet tanúsít a környezete iránt, privát szférát biztosít a ház használóinak, valamint a megérkezés katartikus élményét nyújtja a látogatóknak. 

„Kiemelten fontos a terület és az épület megközelítése. Ennél a projektnél elsőre szinte alig érzékelni valamit az épített környezetből. Csak, amikor a bejáratnál a földbe ékelt két épületrész közötti lépcsőn lesétálunk a tó fölé benyúló teraszra, visszanézve tárul fel előttünk az épület” – mesélte nekünk Oravecz Péter, a projekt vezető építésze. 

A házat a terület mélypontjára, a tó egyik sarkába tervezte a Hello Wood. Két épülettömeget kellett kialakítaniuk, egy 35 négyzetméter alapterületű összkomfortos lakrészt, valamint egy 15 négyzetméteres vendégházat, amelyet egy nyári konyha, és a tó fölé ívesen benyúló hatalmas, 135 négyzetméteres terasz köt össze.

Az előbb kihangsúlyozott megérkezés a két épülettömeg közötti lejárón történik a nyitott-fedett tavi térre. A kültéri térélményt a konzolosan túlnyúló tetőszerkezet fokozza, amely pontosan leköveti a terület lejtését, a terasz ívelt kialakítására pedig egy párhuzamos szögtöréssel válaszol. A lapostetőn kialakított zöldtető, részben az épület helyén kitermelt humuszt és zöldfelületet adja vissza a környezetének, miközben azt a vizuális hatást kelti a teraszról nézve, mintha az épület teteje a mögöttes tájba futna bele.
 

„Az épület minden szegletében fellelhető valamilyen formában a fa. Hol tartószerkezetként, hol burkolatként, hol pedig zsalumintának használtuk kedvenc építőanyagunkat” – mesélte Oravecz Péter.

A falécek kívül és belül kontrasztosan jelennek meg, mind színben, mind textúrában: kívülről egy japán technikával, a yakisugival égették meg őket, ami által a feketés és érdes lett a felülete, míg belül világosan és simán hagyták meg a CLT-t. A fekete szín eközben a tóban tenyésztett fekete sügérekre utal, a rideg külső és a meleg árnyalatú belső pedig egy szúrós gyümölcs metaforája. A terasz és a nyílászárók szintén egy világosabb fából készültek, amelyek az éles színbéli átmenetet hivatottak enyhíteni.
 

Ahogyan Péter említette, a fát zsaluként is használták, a kültéri monolit vasbeton kemence esetében. Bár az épület szíveként aposztrofált építmény az egyetlen, amely nem fából készült, sikerült ide is becsempészni a Hello Wood kedvenc építőanyagát. A betonfelületet a fa deszkaburkolat hulladékaiból zsaluzták, így faerezetes lenyomat került erre a szürkés betonfelületre is. Az épülettömegéből uszonyként kiemelkedő kemencét szoborszerű tárgyként, még a CLT szerkezet előtt tervezték meg. 
 

Végeredményben az épület külsején négy szín jelenik meg: a zsaluzott kemence, az égetett deszka, a nyílászárók világosabb és a terasz vörösfenyő burkolata. Ez a többárnyalatúság jótékonyan oldja a letisztult, skandináv faházakat idéző konstrukciót, anélkül, hogy szedett-vedett összhatást keltene. 

Az enteriőrben a világos CLT felületek határozzák meg az atmoszférát, amelyek az ajtókra és a bútorokra is átkúsznak. Fontos belsőépítészeti koncepció volt, hogy ezek minél jobban beleolvadjanak a térbe. A bútorok frontjait ezért a CLT „kistestvéréből”, ragasztott lucfenyőtáblákból alakították ki. Egy bizonyos magasság fölött a natúr, felületkezelt fát hagyták meg, alul pedig feketére festették, ami a beltérbe csempészi a homlokzat jellegzetes színét. A dekorbeton padló szintén a rideg-otthonos kontrasztra játszik rá. 
 

Az élettereket: a nappalit, hálószobát és konyhát a kilátásra hangolták, a vizesblokkok pedig az épület hátsó, földbe ásott traktusába helyezték el, amelyek hátulról kapnak természetes megvilágítást és szellőzést. A fürdőszobában megjelenik egy új szín: a hidegburkolat kékes-zöldjét a mohás tó ihlette, a mennyezeten viszont itt is szabadon hagyták a fa felületeket. Így valóban nincs olyan helyiség, ahol ne jelenne meg a fa.
 

A Taviv ház végeredményben a fenntartható építészet és a komfort kérdéseit feszegeti: hogyan lehet vizuálisan és ökológiai hatásban is a lehető legkevésbé megbolygatni egy természetes közeget, egy olyan épület esetében, ami alapvetően az ember kényelmi szempontjaira van hangolva? A Hello Wood projektje erre kínál izgalmas megközelítésmódot. 

Hello Wood | Web | Facebook | Instagram