Sűrűbb és gyorsabb töltőhálózat kellene az elektromos autóknak, és amíg nincs, jöhet a spa.
Noha nagyon úgy tűnik, hogy a politika és az ipar letette a voksát az elektromos autózás mellett, az EV-k széles körű elterjedésében a töltési infrastruktúra a szűk keresztmetszet – olyannyira, hogy például a Frameweb szerint ez lesz a most megkezdett új évtized design-kihívása.
Néhány hónapja a brit média felkapta egy friss elektromosautó-tulaj házaspár sztoriját. A pár elment kirándulni a tengerpartra, ám miután hazafelé rendre bezárt, rossz és túlterhelt töltőállomásokba botlott, a 210 kilométeres út kilenc órán át tartott.
Tény, hogy a párnak különösen peches útja volt, ám az eset ettől még rávilágít az EV-k elterjedésének egyik legnagyobb akadályára: az utak mentén kiépítendő, az autókat kiszolgáló infrastruktúrára. A „hatótávparát” lassan felváltja a „töltőpara”: milyen könnyen találni töltőpontot, mennyire lesz egyszerű maga a töltés, és összességében mennyi ideig tart majd az egész?
Van miért aggódni: az EU-ban az elmúlt három évben 110 százalékkal nőtt az elektoromosautó-eladás.
Közben ugyanezen idő alatt a töltőpontok száma csak 58 százalékkal nőtt - közölte az Európai Autógyártók Szövetsége (European Automobile Manufacturers’ Association, ACEA). Vagyis, mielőtt javulni kezdene a helyzet, csak még rosszabb lesz. „Nagyon veszélyes helyzet lehet, mert hamarosan elérhetjük azt a pontot, ahol megtorpan az EV-állomány növekedése, ha a fogyasztók nem találnak elég töltőpontot az utazásaik során vagy ha a gyorstöltőknél kígyózó sorokat találnak” – jelentette ki az ACEA főigazgatója, Eric-Mark Huitema.
A töltőpontok számának növelése csak szükséges, de nem elégséges feltétel. Még a jelenlegi leggyorsabb (és egyben sajnos legritkább) töltőállomáson is 20-25 perc egy töltési ciklus, ezt az időt is le kellene rövidíteni, amihez viszont a közmű infrastruktúrát is erőteljesen fejleszteni kell. Addig is marad az ígéret, amire kérdés, hogy mennyire vevők a fogyasztók. 2018-ban Elon Musk egy régivágású drive-in építéséről beszélt a Los Angelesben akkor telepített Tesla Supercharger mellett, amolyan „görkoris, rock éttermes” helyről.
Hasonlóan gondolkodik az iparág többi szereplője is: a dán COBE építészei a Clever e-mobilitási márka számára, az E.ON-nal együttműködve olyan töltőállomásokat terveznek, ahol nemcsak az autó, de az autózok is feltöltődnek kicsit. Az elsőként átadott állomás növényzetét a Dán Természetvédelmi Társasággal együtt választották ki, hogy az utazóknak afféle „zen-élményben” legyen részük, amíg töltődnek aksik. A biofil design jegyében fogant, moduláris elemekből álló töltőállomás mindenhol a helyi igényekre méretezhető, és még további 48 egység készül el a skandináv országutak és autópályák mentén a következő években.
Bár a COBE designja egyértelmű előrelépés, még mindig nem elég. Az EO.N nemrég a GRAFT architectsszel kezdett közös projektbe, amelyben már továbbvitték a korábbi koncepciót. Most is moduláris rendszerből indulnak ki, de igyekeznek megteremteni egy „minőségi pihenőkörnyezetet”, ami „a felhasználói élmény középpontba állításával jelöl ki új utat”. Természetesen itt is napelemek adják az áramot és az árnyékot, de az ügyfél lounge és a médiaközpont is igen fontos elem, a nagyobb állomások pedig egy egész sor kényelmi funkciót adnak majd, a szokásos boltok és étkezési lehetőségek mellett akár spa- és/vagy fitnesz részleget is.
Ugyanakkor design szempontból a városokban más típusú állomások szükségesek, mint az autópályákon.
Több nagyváros (Boston, Bécs) közlekedési stratégiában deklarált cél, hogy minden lakó néhány perces sétával eljusson egy töltőponthoz. Bostonban tízperces sétaidőt határoztak meg, ami még mindig okozhat kellemetlenségeket, mert a városban alig van parkolóhely. És a vizuális élményt sem könnyű megtervezni, Boston történelmi Beacon Hill részében például hagyományos benzinkútnak álcázott töltőállomások megépítését hagyták jóvá, ez azonban kompromisszumos megoldás mind a költségek, a funkciók és a megközelíthetőség szempontjából, arról nem is beszélve, hogy nehezebb újratervezni a gyorsan változó piaci igényeknek megfelelően.
Megoldás lehet elengedni a helyhez kötött töltőpontokat, mint a VW decemberben publikált tervében, amely a már meglévő parkolóházakban szabadon használható mobil töltővel számolt. Ott egy központi töltő lát el árammal több akkupakkot, utóbbiakat futárrobotok csatlakoztatják az egyes járművekhez, majd nyilván „el is pakolnak” maguk után, amikor befejeződött a töltés. A német cég igyekszik más iparági szereplők által is használható megoldásokat kidolgozni a költségek racionalizálása érdekében, mert úgy tartják, a hatékony töltési infrastruktúra kiépítése a legnagyobb, egyben az egész szektort érintő kihívás.
A Biden adminisztráció 500 ezer új töltőpontot tervez 2030-ra az Államokban,
azzal számolva, hogy újabb és újabb tervezési ötletek bukkannak fel idő közben. A McKinsey előrejelzése szerint addigra 130 millió EV közlekedhet a nagyvilágban. Szintén 2030-tól Nagy-Britanniában nem lehet már új belsőégésű motoros autókat eladni, Kína autóállományának negyede pedig elektromos lesz addigra a tervek szerint a különböző állami szubvenciók segítségével.
Számos kihívás vár tehát az EV-ket kiszolgáló infrastruktúrára a következő években. Addig is marad a zen: a töltés idejét meditációval eltölteni vagy okosan, csak rövidebb távokra használni elektromos autót, otthoni töltéssel.
Fejléckép: A COBE által tervezett töltőállomás a dániai Aarhus mellett – facebook.com/cobearchitects
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
