Dicséretben részesült a MOME Campus, az OMRRK, a Ligeti-műteremvilla felújítása és a Havanna Hetivásár.
Hétfő délután átadták a Budapest Építészeti Nívódíjakat, melyet a Fővárosi Önkormányzat írt ki nyílt pályázatként, a szakmai lebonyolítást a Budapesti Építész Kamara végezte.
A díj olyan igényesen, magas színvonalon megtervezett és létrejött, új vagy megújított épület, építmény, közterület, belső tér tervezője részére adományozható, amely javítja a főváros építészeti arculatát vagy egy városrész használatát, megjelenését, elősegíti az építészeti és környezeti kultúra fejlődését, formálja a városképet, és mindezek által ösztönzi a további magas színvonalú, innovatív beruházásokat. Cél továbbá elismerni és a nyilvánossággal megismertetni a városképet formáló, legkiemelkedőbb építészeti alkotásokat.
Azt mondani sem kell már, hogy az ünnepélyes díjátadó online zajlott; a Budapest Építészeti Nívódíja elismerésben részesített épület tervezői emlékplakettet, a Dicséret elismerésben részesítettek díszoklevelet, és mindannyian pénzjutalmat vehettek át.
A díjátadó napján jelent meg az összes, 17 pályaművet tartalmazó könyv magyar és külön angol nyelvű kiadása a Budapesti Építész Kamara gondozásában, továbbá szintén minden pályamű látható lesz a FUGA Budapesti Építészeti Központban november 18-30-ig.
„Az építészek minden országban folyamatosan azt kérdezik, hogy állnak vajon Európa többi részéhez képest. Meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország lépést tart más európai országokkal. A pályázati terveket nézve kellemes meglepetésként ért nemcsak a tervek magas színvonala, hanem az egyes objektumok megvalósítása is – fogalmazott értékelésében a cseh Jan Stempel, bírálóbizottsági tag. – A kortárs magyar építészeten erősen érződik a nemzetközi befolyás: a versenyben lévő projektek többségénél nehéz lenne megmondani, melyik országban található az épület. Ez akár negatívumként is felfogható, de én szeretem átlépni a határokat, ezért ezt pozitív jelnek tartom. Mindannyian európaiak vagyunk: nem feltétlenül szükséges, hogy minden ország építészetének regionális elemei legyenek.”
Nívódíj: Vizafogó Tagóvoda
Építész felelős tervezők: Nagy Csaba, Pólus Károly
Építész társtervező: Tőrös Ágnes
Építész munkatársak: Batta Miklós, Laczkó Gábor, Urbán Jakab, Várhidi Bence, Zsidai Nikoletta
Építtető: Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzata
Az angyalföldi Vizafogó Óvodában minden együtt van. Adott az építtető Önkormányzat, aki óvodahálózatát progresszíven fejleszti és szisztematikusan megújítja. Adott az óvodavezetés, aki elvárta a tervezőktől az előremutató szemléletet, és valódi partneri viszonyban vált részesévé a megújulásnak. És adott volt az építész csapat, amelyik jól adagolt kísérletezőkedvvel, arányérzékkel, nyitottsággal és frissességgel, ráadásul némi humorral állt a feladathoz. Kitűnően teljesítettek.
  |
A 80-as évek paneles építésének termékeként létrejövő eredeti épületet nem lebontották, hanem okos vizsgálat alapján részben megtartották. E tett önmagában üzenetértékű egy középület esetében, itt azonban nyoma sincs az ebből származó esetleges kompromisszumoknak. Az egykori középső traktus kibontásával létrejövő új bejárat és átrium szervezi az új belső térstruktúrát. Az egyszerre otthonos és tágas belső terekhez kétszintes fatornác épült, amely mind a földszinti, mind az emeleti foglalkoztatóknak közvetlen és nagyvonalú szabadtéri kapcsolatot biztosít. Nincs felesleg. Minden akkora és akképp megfogalmazott, hogy arányos maradjon, ugyanakkor a minden részletre kiterjedő figyelem a gyerekek léptéke felől is érezhető gondoskodásként sugárzik mindenhonnan. Példaszerű az a harmónia és kerek egész, amelyet ez az épület megtestesít az építtetői háttértől és elvárásoktól a proaktív építészeti hozzáállásig, s léptéktől függetlenül mintaként állítható az eljövendő fővárosi köz- vagy éppen magánberuházások elé.
Dicséret: MOME Campusfejlesztés
(Megjelent az OCTOGON 2019/6-os lapszámában, online is több cikkben foglalkoztunk a projekttel)
Építész felelős tervezők: Csillag Katalin, Gunther Zsolt
Építész tervezők: Kállay Gábor, Békesi Tamás
Munkatársak: Bálint Ábel, Baranyai Balázs, Boromissza Júlia, Dobrányi Ákos, Farkas Ádám jr., Farkas Ádám, Galamb Emese, Garay-Kiss Dorottya, Gyuricza János, Parizán Borbála, Péteri Zsolt, Tari Krisztina
Tájépítészet: Kapás Enikő
A MOME Campus fejlesztésekor minden feltétel rendelkezésre állt ahhoz, hogy magas színvonalú építészet jöjjön létre: nagyvonalú megbízó előretekintő vízióval, a tervezők kiválasztásának demokratikus módszere nyílt tervpályázati versennyel, és a megvalósításhoz szükséges anyagi forrás.
A campuson álló oktatási épületeket Farkasdy Zoltán tervezte 1954-ben. A szocreál főépület melletti másik oktatási szárny helyén ma a MOME Base új épülete áll. Az eredeti szándék szerint a főépület túloldalán egy harmadik ház is épült volna, de ez akkor nem valósult meg, most a MOME Up épülete került ide. A tervezők az azonos koordinátarendszerre szerkesztett épületegyüttest egy föld alatti utcára fűzték fel, a teljes campus közlekedőrendszerének csomópontjában pedig létrehozták a „MOME szívét”, a Groundot, amelynek föld alól kikacsintó terei válhatnak az egyetem lüktető központjává.
Az új épületek vállaltan heterogén megjelenésűek, és mindegyik épület sajátos belső világgal rendelkezik. Ezzel együtt számos építészeti gesztus szervezi egységgé őket. A főépület törtfehér színe és a portikusz oszlopainak vertikális ritmusa visszaköszönnek az új épületek megjelenésében is, természetesen kortárs eszközök felhasználásával. Az épületbelsőkben a szokatlan átlátások hoznak létre hasonló téri helyzeteket. A bátor beavatkozások és a nagyvonalú építészet eredményeként a célkitűzésként jelzett új MOME-identitás megteremtése, és egy nyitottabb oktatási struktúra létrehozása is megvalósulni látszik.
Dicséret: Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ és Közép Európai Művészettörténeti Kutatóintézet
(Az épületről az OCTOGON 2020/4-es lapszámában írtunk, online itt foglalkoztunk vele)
Építész felelős tervező: Vasáros Zsolt DLA
Építész társtervezők: Sasvári Áron, Bandur-Juhász Emőke, Nagy Gábor
Belsőépítész munkatársak: Véner Ágnes, Eiszrich Ágnes, Kováts Petra, Vasáros-Lévai Melinda
Munkatársak: Megyesi Zsolt, Somlai Anikó, Gáll András, Kőnig Anna, Krauth Veronika, Molnár Bianka, Nusszer Diána, Szabó Anna, Mayer Tamás, Sági Gergely, Szabó Réka, Bálint Adrienn, Békés Ádám, Tari Bálint, Brotesser Zsuzsanna, Zsarnóczky Renáta, Süveges Gréta
Táj- és kertépítész tervező: Müller Krisztina
A Városligetben és vonzáskörzetében megvalósuló, talán már túlzottan is emblematikus terveket megismerve igazán megnyugtató látni az OMRRK komplexumának mértéktartó profizmusát: itt minden az, aminek tűnik. Kiemelendő először is maga a program, az abban rejlő innováció, amely nemzetközi viszonylatban is jelentős múzeumi központot definiált, benne a központosított raktározás és restaurálás magas színvonalú terei mellett a művészetelméleti kutatásnak is helyet biztosítva. Ugyancsak erénye a projektnek, ahogyan a helyszínnel, annak épített örökségével bánik. A gondos analízis után az egykori Szabolcs utcai zsidó kórház Freund Vilmos-féle épületei közül a legértékesebbek nemcsak hogy megmaradtak, de például az egykori imaház megújult tere, a használat korábbi, néha brutális rétegeit megmutató rekonstrukciójával kiemelkedően erős építészeti karaktert adott az egész együttesnek. A főépület magán hordozza a hazai ipari-technológiai építészet legjobb hagyományait, gondoljunk csak a térbeli szerkesztés következetességére, ugyanakkor – összetett funkciójához, annak jelentőségéhez méltó módon – homlokzatformálása igényes középületté nemesíti karakterét. Az OMRRK együttese az utóbbi évtizedek kulturális beruházásainak talán egyik legfontosabbika, amelyben az építtető szándékai és a tervező professzionális, integratív és proaktív szemlélete egyedi értéket teremtett.
Dicséret: Ligeti-műteremvilla felújítása és átalakítása
(Az épületről az OCTOGON 2020/2-es lapszámában írtunk)
Építész felelős tervező: Zombor Gábor DLA
Építész társtervező: Juhász Balázs
Építész munkatárs: Csík Zsolt, Lality Áron
Építész asszisztens: Zsupos Zoltán
Tájépítész tervező: Gyüre Borbála, Lád Gergely
A műteremház a századforduló magas presztízsű útvonalán, a Stefánián, Ligeti Miklós szobrászművész számára épült 1904-ben. Építészei Jámbor Lajos és Bálint Zoltán voltak. Az épület a II. világháború után Kisfaludi Strobl Zsigmond, a Gellért-hegyi Szabadság-szobor alkotóművészeként ismert szobrász műtermeként szolgált. Az épület sorsa az elmúlt évtizedekben a sajnálatosan közismert módon alakult: állapota leromlott, toldalékok éktelenítették, eredeti architektúrája sérült. Helyreállítása a Polgári Magyarországért Alapítvány székházaként történt meg a közelmúltban.
Az eredeti épület visszafogott szecessziós kialakításában leginkább a hangsúlyos tetőalakítás, a pártázatos-pergolás tetőterasz és a nagyméretű műteremablakok érvényesültek, szinte premodern egyszerűséggel. A helyreállítás során a tervező az épület fő elemeit tiszteletben tartotta. A terasz szintjének megváltoztatásával, a hátsó és oldalsó homlokzat kiegészítésével az emeleten újabb hasznos területeket alakított ki. A nagyméretű műteremablak az eredeti kialakítás szerint is különös módon metsződött össze a terasszal, ez a motívum most még hangsúlyosabbá vált: az egykori műteremtér sajátos térkialakítást, a terasz karakteres tömegalakítású motívumot kapott.
A belső tér, amelyet a gondosan megőrzött és helyreállított falépcső ural, az alapítvány székházaként, irodaházként szolgál. Példaértékű a kortárs tájépítészeti eszközökkel, mégis az épülettel teljes összhangban kialakított kert.
Dicséret: Havanna Hetivásár
(Az épületről az OCTOGON 2020/4-es lapszámában írtunk, online itt foglalkoztunk vele)
Építész felelős tervezők: Keller Ferenc, Láris Barnabás
Építész társtervező: Bors Eszter
Építész munkatárs: Böröcz Péter
Táj- és kertépítész tervező: Kontra Dániel
A piacépület visszafogott, érzékeny és a feladatot mélyen megértő építészeti megformálása jól mutatja, hogyan lehet egy látszólag kis léptékű beavatkozással jelentős városi és társadalmi többletértéket létrehozni.
A Virág Csaba által tervezett Havanna-lakótelep szigorúan szerkesztett alapstruktúrájának egyik legnépszerűbb köztere a Hetivásár. A lakótelep szélén levő parkoló 1989 óta szombatonként piaccá alakult, és az árusok kezdetben autók csomagtartójából, később lakókocsikból árulták termékeiket. A kerületi önkormányzat a fővárosi TÉR_KÖZ pályázaton támogatást nyert a piac intézményesítésére, amelyhez nyílt tervpályázaton kerestek tervezőt. A nyertes építészek szokatlan érzékenységgel nyúltak a feladathoz: a panelházak tövébe egy mértéktartó formálású, a szomszédos garázssorra rímelő, hosszú épületet terveztek, amelybe az üzletek mellett mosdó, piacfelügyeleti iroda és kiállítótér is került. Az egyszerű, monokróm épülettömeget az üzletek szálcement kapuinak sora alkotja. Az egyetlen hangsúlyosabb kortárs gesztus a tetőt adó betonlemez végének felhajtása, ami kiemeli a bejárati helyzetet. A hétköznapokon üres aszfaltfelületet a tervezők a pestszentlőrinci születésű Kondor Béla 1962-es "Csendélet" című művének absztrakciójával tették izgalmassá. Ezzel egy Roberto Burle Marx köztérfestményeire emlékeztető, üresen is életteli aszfaltfelület jött létre, amely felülről, a házakból nézve a piac napfényrolóival együtt köztéri műalkotássá áll össze.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
