A pályamű kiemelt megvételt nyert, a tervet az építészek szavaival ismertetjük.
A Köztelek és a Kinizsi utca közötti terület, az egykori dohánygyár területe, melynek meghatározó épülete az 1884-ben, Berczik Gyula tervei szerint megépült védett homlokzatú, építészeti emlék. Az Egyetem célja korszerűen művelt, jó szakemberek képzése a határon inneni és túli magyarság, ezen belül is első sorban a református intézményrendszer és a református közösségek számára. Budapest központjában, fontos közintézmények szomszédságában, az eredetileg igényes kialakítású volt dohánygyári épület fejlesztése alkalmasnak tűnik a fenti célok megvalósítására, egy európai színvonalú egyetemi központ létrehozására.
Az Egyetem épületegyüttesének megvalósítása kiváló alkalmat biztosít urbanisztikai léptékű kérdések körbejárására is, úgymint a klímaadaptáció, városi hősziget hatás, gépjárműforgalom csökkentése, zöldinfrastruktúra kezelése. Nem csupán az egyetemi tömb és a közvetlenül hozzá csatlakozó Markusovszky tér rendezése tehát a feladat, hanem az egyetemi fejlesztés integrálása Ferencváros téri szövetébe, a fővárost egységben kezelő koncepció mentén. Tervünkben emiatt fasortelepítések mellett például olyan forgalomcsillapítási javaslatot is teszünk, amely a Kálvin tértől induló gyalogosbarát zóna összekötését biztosíthatja a Corvin negyed hasonló területeivel. Véleményünk szerint ugyanis apró beavatkozásokkal, a soft városfejlesztés és a közösségszervezés eszközeivel élhetőbbé tehető a város.
Területalakítás, beépítési koncepció
A tervezés során egyszerre három építészeti irányból közelítettünk. Ferencváros jellegzetes urbanisztikai adottságainak vizsgálatával, az Egyetem külső és belső térrendszerének funkcionális vizsgálatával, és az Egyetem építészeti arculatának vizsgálatával kezdtük a feladat megoldását. E szempontok külön-külön is igen bonyolult rendszert alkotnak, és erősen hatnak is egymásra.
A globális szintű klímaváltozás észlelhető hatásokkal jelentkezik Budapesten is. A nagy számban zajló ingatlanfejlesztések, sűrű városi beépítéseket eredményeznek, az így kialakuló hőszigetek pedig kifejezetten ellene dolgoznak a főváros klímaadaptációjának. Az alkalmazkodás eszköze a beépítés intenzitásának csökkentése, a beépítés kompakt kialakítása, valamint a zöld és kék infrastruktúrák intenzív fejlesztése lehet. A városszövet kiegészítésekor a Markusovszky tér előnyeit úgy használtuk, hogy az egyetemi élet eköré a kis, városi oázis köré szerveződjön, az egyetemi fejlesztés során pedig a park felértékelődése is megtörténhessen.
A tervezett épületegyüttest megjelenés szempontjából három szárnyra bontottuk, viszont a dohánygyári épület és a mögötte kialakított új szárny, valamint a hozzájuk csatlakozó Üllői úti beépítés, működés szempontjából szerves egységet képez. Közös a kettős főbejárat, a közös használatú, nagyterű és nagyforgalmú előadóterek pedig elfoglalják az együttes teljes földszintjét valamint az első emelet nagy részét. A tiszta, jól átlátható belső közlekedőrendszert a többszintes, közös aula szervezi, ide vezet mindkét főbejárat is.
Környezetalakítás, Markusovszky tér tájépítészeti kialakítása, zöldfelületek
A tájépítészeti koncepció kiindulópontja a tervezési területen meglévő adottságok és az előremutató oktatási szemlélet összefűzése volt, a meglévő, értékes fásszárú növényállomány megőrzése mellett.
A park kis léptéke miatt ugyan nehézségbe ütközik olyan önfenntartó rendszer létrehozása, amely teljes körűen alkalmazkodni és reagálni tud a megváltozott (változó) környezeti adottságokra, mégis a vízgazdálkodás, az esővíz visszatartása, a víz zöldfelületen történő szikkasztása, az élhető városi klímát támogató, áteresztő burkolatok tervezése viszont nagy lépések lehetnek a fenntartóság kialakítása felé. A szivacsváros innovatív rendszerének elve alapján, a tervezett épületek szürke-vize, valamint a tetőfelületekről és a burkolatokról összegyűjtött víz egy kétszintű tartályrendszerben kerül tárolásra, majd szikkasztórendszeren keresztül a park folyamatos vízutánpótlását, a zöldfelületek öntözését biztosítja. A járdák burkolt felületében megjelenő fák körüli alépítmény is speciális csapadékvíz-visszatartó közeg kialakításával készülhet (SFR - Stockholm Faültetési Rendszer). Ezen beavatkozások segítségével a csatorna közműrendszer mentesül a plusz terheléstől, a fák vízellátása viszont száraz időszakban is biztosítható. Az ivókutak, padok számát és sűrűségét pedig úgy határoztuk meg, hogy biztosítani tudja a megfelelő közösségi és városklimatizáló elemeket is.
A park térszerkezetileg 3 fő részre tagolható a tervünkben: a Köztelek utca melletti sétányra, a belső zöld köztérre, valamint a Kinizsi utca menti parkrészre. Az Üllői úton a 29-31 szám előtt meglévő Nyugati Ostorfa-sort az új épületrész előtt folytatjuk, kiegészítjük. Innen érkezve a Markusovszky tér kapuja jelenleg a Köztelek utcával párhuzamos térnyúlvány, melynek sarkán terebélyes fa áll. A kis térrész újrahangolását az utcával párhuzamosan kiültetett fasorral már korábban megkezdték. Ennek a koncepciónak mintegy folytatásaként itt is kiegészítenénk a megkezdett fasort, ezzel egyrészt csökkentve a burkolt felületek mennyiségét, másrészt a park területére, az egyetem főbejárati előterére és a Köztelek utcai “Ráday házra” vezető sétány kialakításának részeként.
A Markusovszky tér a kerületrész hiánypótló zöld szigete, így az Egyetem mellett a környék lakosait továbbra is ki kell szolgálnia. A megérkezés valódi terévé viszont csak a zöldfelületek újragondolásával, a most jelen lévő, funkciókkal kissé túlzsúfolt térrészek átszervezésével válhat. Az Egyetem új főbejárata előtti térrész elsődleges szerepe városi találkozótér lesz, ahol pl. nagy közösségi pihenőelemek vagy mobil bútorok is segíthetik a tér belakását. A metrószellőző körüli terület zöldítése részben a funkció humanizálását, részben a zöldfelületi arány növelését szolgálja.
Az épület funkcionális kialakítása, téralakítás
A tervezett épületegyüttesben az Állam-és Jogtudományi Kar (továbbiakban: ÁJK), valamint a BTK Pszichológiai és Egészségtudományi Egység (továbbiakban: PE) megfelelő elhelyezéséről kell gondoskodni.
A tervezett épületegyüttest látszólag három szárnyra tagoltuk, viszont ezek működés szempontból szerves egységet képeznek, funkcionális megosztásuk inkább használati (kari) szintekre bontással történt. Közös az iker-főbejárat, a nagyforgalmú előadóterek, amelyek az együttes földszintjén és az első emeletén helyezkednek el szintén közös használatúak. A közös aula szervezi a tiszta, jól átlátható közlekedőrendszert. Az ÁJK funkcionális egységei foglalják el a teljes második emeletet és az első emelet Kinizsi utcai szárnyát. A PE rendelkezésére áll a teljes harmadik emelet és Kinizsi szárny kisebb alapterületű, de teljesértékű tetőszintje. Ezzel párhuzamosan az új szárnyban helyezkedik el a könyvtár, ÁJK és a PE egymástól elkülöníthető, de azonos kialakítású tereivel (tömörraktárak a tervpályázati kiírásnak megfelelően a pincében kaptak helyet).
A dohánygyári épületnek nem csupán az utcai homlokzata, hanem igényesen kialakított belső szerkezetei, terei és lépcsőházai is megőrzésre érdemesek. A többször átalakított, az 1910-es évektől kezdve főleg raktározási funkciókat ellátó volt ipari épület tisztán szerkesztett, jól átalakítható térrendszerrel épült. Ugyan 1983-ban a SKÁLA áruház raktáraként, majd 1989-ben a SZÖVTERV tervezte tetőtérbeépítéssel, irodák kialakításával újították fel, de belső térrendszere ma is őriz valamit a korabeli igényességből. Ennek megfelelően a teljes Kinizsi utcai épületszárny megtartása mellett döntöttünk, csak a park felé benyúló rövid épületszárnyak bontását tartjuk arányos beavatkozásnak. Az épület belső tereit 4,4 m osztású raszterhálóban elhelyezett, három sor öntöttvas oszlop tagolja, pinceszintje falazott tégla pillérkötegeken hordott látványos téglaboltozatok sorolása. A fenti szerkezeti rendszer elsősorban kiscellás helyiségcsoportok, irodák, tárgyalók kialakítására ideális, valamint olyan nagyobb méretű terek befogadására, melyek használatát a térben álló oszlopok nem rontják.
Ennek megfelelően tervünkben ez az épületrész jórészt adminisztratív helyiségeket és két szinten elrendezve a kari vezetőségek helyiségeit tartalmazza. Az ÁJK egyik megkülönböztető sajátossága, hogy kiemelt figyelmet fordít a kiscsoportos, személyre szabott oktatásra. 1998-as indulása óta a családias légkör kialakítására törekszik, melyben fontos szerepet kap az egyéni kompetenciák minél teljesebb körű kibontakoztatása. Emiatt az ÁJK dékáni helyiségcsoportján túl ebben a bensőségesebb kialakítású építészeti közegben is helyet kaptak bizonyos oktatási területek, szemináriumi termek, sőt kiselőadók is.
A védett homlokzatú épületet és a vele közel azonos léptékű bővítést többszintes aulával kötöttük össze. A központi aula túloldalára, a Kinizsi utcával párhuzamos új szárnyba, a régi szárny főbejárati tengelyére szervezetten nyílik a Markusovszky tér felőli iker főbejárat.
A két épületszárnyat szintenként összekötő tanulógalériák, és a földszinten megjelenő lelátó mind-mind használhatók egyéni felkészülési, valamint csoportos oktatási célokra is. Az aula üvegtetője a régi épület zárópárkányán ül, a bővítmény záró- tetőfödéménél pedig bő egy szinttel alacsonyabb pozícióban. Ezzel a gesztussal el lehetett érni, hogy a nagy volumenű bővítmény tömege ne nyomja el a régi házat, az aula jól értelmezhető cezúrát jelentsen a régi és az új épületrészek közt. A parkra nyíló előcsarnok is hasonló szerkesztésű a régi szárnyban létrehozott előcsarnokhoz, így a főbejáratok minősége is egyenrangú, valamint előcsarnokaik a központi, többszintes aulával együtt, gazdag térrendszert, differenciált térhasználati lehetőségeket teremtenek. Míg a régi házban a könyvesbolt és a tanulmányi osztályok, úgy az új szárnyban a büfé forgalma fogja folyamatos élettel megtölteni ezeket a tereket.
A tervezett tornacsarnok helyet ad az egyetemi sportélet kiszolgálására, illetve külsős felhasználók számára. Tervezésekor figyelembe vettük azt is, hogy ugyan a csarnok alapvetően sporttevékenységekre szolgál, de multifunkcionális, kulturális szerepet is betölthet. Különböző sportfunkciók mellett szóba jöhetnek koncertek, konferenciák, vásárok, kiállítások és egyéb nem csak nézőtéri, hanem küzdőtéri ültetett rendezvények is, így ezek esetén a nézőtéri befogadóképesség mellett a küzdőtéri befogadóképesség 550 fő, így a tornacsarnok maximális befogadóképessége 850 fő.
Az Egyetemi Lelkészség és a Kápolna kiemelt téri helyzetbe került: az új szárny legfelső általános szintjére, a harmadik emeletre. Az Egyetemi Kápolna gyakorlatilag a Biblia köz tengelyvonalában elhelyezett liturgikus helyiség, térszervezésében a református hagyományokat követi, anyaghasználatában és hangulatában az egyszerűségre törekszik. Célja, hogy támogassa a szakrális térbe érkezőt a koncentrált jelenlét megélésére. A kápolna körül tengelyszimmetrikus elrendezésben helyezkednek el a Lelkészség többi helyiségei.
Az Üllői út 27. szám alatti telek beépítetlen, jelenleg egy felszíni parkoló üzemel rajta. A telek adottságai kiválóak, lévén a Kinizsi utca 30-36-os telekkel határos, valamint az Üllői út és a Markusovszky tér felé egyszerre tud kapcsolatot teremteni az Egyetem számára. Az Üllői útról induló árkádsor vezet az épületegyüttes egyik főbejáratához, kapualj-szerű nyílása rímel az Üllői úti bérházak kapuzatával. Az Üllői út irányából tudunk lehetőséget biztosítani a 240 darab gépkocsi befogadására alkalmas, kétszintes mélygarázs megközelítésére is. Ennek a szárnynak mindkét pinceszintjét a parkolási funkció kiszolgálása tölti ki, csupán a -1. szint kis részén helyezkedik el gépészet, valamint az egyik lejtős padozatú auditorium maximum tere ereszkedik erre a szintre. A garázs nagyobbik része a Kinizsi utcai új szárny alá került, két szinten elhelyezve, ott helyezkedik el a belső gépészeti terek többsége is. Ennek az épületszárnynak a Markusovszky tér felé is megnyitott földszintjére került a tanácsterem és az azt kiszolgáló catering, valamint innen nyílik az említett auditorium maximum.
Építészeti formálás, tömegalakítás és homlokzatképzés
Az új épületegyüttesben megjelenő belső udvarok, átriumok, fedett aulák rendszere emlékeztet a Ferencvárosban jellemző gangos házak tömegalakítására. Az árkádos térfalkialakítás egyszerre emlékeztet az ókori agorák és fórumok demokratikus köztereire, és biztosít a Kárpát-medencében mindenütt ismerős otthonosságot is.
A Kinizsi utca felőli, helyi védelem alatt álló homlokzat tégla mezőkkel osztott, eredetileg gazdag ornamentikával díszített, egységesen sorolt elemekből állt. Mára viszont a földszinten több átalakítás nyomai kuszálják az összeképet, nem csupán a söröző megnyitásakor kialakított nagyobb ablakok, hanem a klinkertégla burkolatú új kapuk bevágása is jelentősen csorbította az eredetileg egységes karaktert. Ezen beavatkozások újragondolása, a védett homlokzat eredeti megjelenésének helyreállítása fontos célkitűzése pályázati tervünknek. A középső bejárati portikusz hangsúlyának visszaállításával, az eredeti főkapu méltó iker-főbejárata lehet az egyetemnek.
Az új épületegyüttes külső burkolata, homlokzati megjelenése a környezetet meghatározó karakterelemekből építkezik. A dohánygyári épület világát is megidéző új tégla architektúra ismerős, mégis korszerű látványt nyújt. Tartós, természetes építőanyag lévén fenntartása évtizedek során is csak minimális költséget igénnyel. A homlokzatok megjelenését ezzel együtt egy újszerű szerkezet határozza meg, a szintén tégla anyagú perforált felületként kialakított kerámiarácsozat, amely mögött az elhelyezett függönyfalak egyenletes, bőséges megvilágítást biztosítanak a belső tereknek. A takarékos, típuselemekkel kialakított téglarácsok aktív árnyékolást biztosítanak az egyébként nagyméretű üvegfelületeknek, a szerkezetek felnyitása pedig igény szerinti szabad kilátást enged.
A homlokzat síkjából visszahúzott tetőemeleti szintek tömegképzése és anyaghasználata a környező tetők világára reflektál. A befelé lejtő félnyeregtetős fedések egyértelműen követik a szomszédos belsőudvaros házak, cseréptetők kialakítását, függőleges külső tetőhomlokzatok pedig hézagokkal elhelyezett, 10x10 cm keresztmetszetű pálcás kerámialamellákkal burkoltak. A kerámialamellák szerepe többrétű, egyrészt a cseréptetők anyagával való azonossága valódi kapcsolatot biztosít a tetők világával, másrészt áttörtsége révén a mögöttes terekbe úgy tud kellő mennyiségű fényt beereszteni, hogy a homlokzati árnyékolást is megoldja.
Építész tervező: Kalmár László, Kronavetter Péter, Kund Iván Patrik, Suba-Faluvégi Szilárd, Zsuffa Zsolt
Látványtervező: Novák Máté
Forrás: Zsuffa és Kalmár Építész Műterem
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
