Nagy-György Ágnes diplomamunkája rávilágít arra, hogy a természet körforgását semmi esetben sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Nagy-György Ágnes mestermunkájában (TimeScapes) egy plasztikasorozat készített földből és agyagból. A fiatal alkotó az anyagok tulajdonságait felhasználva, a természeti erőket és a véletleneket bevonva, munkáival folyamatok megjelenítésére, és az idő láthatóvá tételére törekedett.
Koncepció
A sorozat két egységből tevődik össze: szabadtéren felépített installációkból, illetve kiállítótérbe szánt autonóm agyagplasztikákból. A munkákat egy előre kialakított rendszer alapján hozta létre Nagy-György Ágnes, mely tényezői az eltérő anyagminőségek, a tárgyakat alakító környezeti hatások, és az idő múlása voltak.
Ágnes a korábbi munkáiban is foglalkozott már azzal a témával, hogyan tudja a véletlenszerű történéseket összehangolni az irányított folyamatokkal. A TimeScapes sorozatnál is azt vizsgálta, hogy melyek azok a folyamatok egy tárgy alakulásakor, melyeket ő tud irányítani, és melyek azok, melyek felett nincs befolyása.
Fontosnak tartja, hogy jól ismerje azokat az anyagokat, melyekkel dolgozik. Mestermunkája létrejöttét hosszas kísérletezés előzte meg, azt vizsgálta, hogy az egyes agyagfajták adott időintervallum alatt, különböző környezeti hatásoknak kitéve hogyan is alakulnak. E tanulságokat felhasználva építette fel a végleges plasztikákat, egy egységes formai rendszer keretein belül maradva.
Az, hogy hol is helyezi el ezeket a munkákat, egy kulcsfontosságú kérdés volt. Elméleti kutatásában is sokat foglalkozott azzal a témakörrel, hogy mennyire meghatározó egy-egy alkotás esetében annak környezete.
Egyrészt fontos volt az, hogy a természetben, különböző izgalmas helyszíneken építsen fel helyspecifikus plasztikákat, az időjárási körülményekre teljesen rábízva a sorsukat. Emellett pedig az is foglalkoztatta, hogy hogyan tudja egy kiállítótérbe bevinni mindezen folyamatokat, mivel a kültéri munkákat csak fotókon vagy videókon tudta volna bemutatni.
  |
A kialakult korlátozások következtében az alkotó hazaköltözött vidékre. A szabadtéri installációk felépítéséhez a közvetlen környezetében keresett izgalmas, inspiratív helyeket. Az építés folyamatait dokumentálta, éppúgy mint a tárgyak alakulásának folyamatait. Mindennapjai egyfajta rituáléjává vált az, hogy kiment ezekre a helyekre, és igyekezett minél érdekesebb felvételeket készíteni közben. A közvetlen jelenlét és tapasztalás élményét persze nem lehet fotókon keresztül átadni, de magát a folyamatot lehet érzékeltetni.
Diplomakiállítása a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban jöhetett létre. A kültéri installációk esetében a munkafolyamatok és a tárgyak alakulása az általa készített fotókon és videókon jelentek meg, a helyszínen kiállított agyagszobrok esetében pedig a folyamatok helyben zajlottak.
"Hajlamosak vagyunk arra, hogy mindent irányítani szeretnénk és mindent előre eltervezni, nehezen tudjuk elfogadni, amikor valami máshogyan alakul. Hajlamosak vagyunk ellenállni a természetes változásoknak, az idő múlásának. Célom rámutatni arra, hogy a természet körforgását semmi esetben sem hagyhatjuk figyelmen kívül" - mondta el Nagy-György Ágnes.
- Alkotó: Nagy-György Ágnes
- Témavezető: Kemény Péter adjunktus
- Szakdolgozat-konzulens: Nádor Tibor
- Külső opponens: Novák Piroska
- Intézmény: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem / Design Intézet / Tárgyalkotó Tanszék / Kerámiatervezés MA
- Év: 2020
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
