A Modelart Presentation maroknyi csapata Sopronból hódítja meg a világot – ha makettről van szó, náluk nincs lehetetlen. Interjú!
Uzoni Pál Sopronban szerezte meg építész diplomáját. Már az egyetemi évek alatt foglalkoztatni kezdte a gondolat: mi történik, ha egy építészeti makett nem csak a művészellátók palettájáról beszerezhető „olcsó” kartonpapírból és balsafa lécekből épül fel? Cégüket, a Modelart Presentation-t nemrég egy design-oldal beválogatta a világ hét legmenőbb modellező műhelye közé. Irodaházak, hotelek, lakóparkok és villák világszínvonalú, érzékletes makettjeit szállítják, melyektől nemcsak a beruházók, de a laikusok álla is leesik. A legnevesebb hazai építészirodák mellett dolgoztak már együtt a londoni BENOY és MAKE Architects irodákkal, de egyre több nemzetközi ügyfelük van Norvégiától az Emirátusokig. Itthon is jónéhány, azóta megépült emblematikus épületet a makettjeiken keresztül ismert meg a szakmai közönség. Uzoni Pál alapítóval és Nemes Balázzsal, a vállalat kulcsembereivel beszélgettünk.
Tegyük tisztába: miért fontos, hogy egy épületről makett készüljön? Illetve: a makettkészítés maga – a tervezési feladat részeként és azon túl – egy építésziroda feladatai közé tartozik, nem egy „kiszervezhető” feladat, vagyis általában „házon belül” történik. Ti mikor és miért döntöttetek úgy, hogy erre a szakterületre specializálódtok és csak és kizárólag maketteket fogtok készíteni?
Uzoni Pál: A makett, úgy gondolom, kortalan dolog. Mikor Magyarországon elterjedtek a látványtervek, részben ugye az Archicadnek köszönhetően, sokan feltették a kérdést: „Szükség van egyáltalán még makettre?”. Előbb az élethű látványtervek, majd a 3D nyomtatás megjelenésével kérdőjeleződött meg – látszólag – a hagyományos makettkészítés létjogosultsága. „Megnyomjuk a gombot a nyomtatón, és kijön a makett” – mondták sokan. Majd aztán a legutóbbi VR és AR technológiák kapcsán vált ismét kérdésessé a makett. Mindezek ellenére (vagy talán pont ezért), nekem, nekünk az a tapasztalatunk, hogy a makett marad.
Olyan ez kicsit, mint a könyv, nem?
U.P.: Pontosan. Kell az a feeling, tudod, hogy egyszerűen fizikailag ott van, szaga van. A makettel is ez a helyzet. S hogy hogyan indult? Az embernek építész hallgatóként a saját építészeti terveiről kellett makettet készítenie, amit általában egy éjszaka alatt kartonból, balzából rakott össze. Én nagyon szerettem makettezni, több időt és energiát igyekeztem beletenni. Az egyetemi évek alatt készültek az első komolyabb, „élethű” makettek, piaci megkeresések alapján, amik megalapozták a későbbi Modelart vállalkozást. Volt egy reklámgrafikus cég, akikhez gyakran jártam – nekik volt CNC marógépük, vittem hozzájuk a műszaki rajzot, a grafikát, ami alapján a maketthez szükséges homlokzati elemeket gyártottuk.
Azt láttam, hogy az építészirodák általában készítenek tanulmány maketteket, elsősorban saját célra, hogy lássák a tömegarányokat: ez egyfajta visszacsatolás, a térbeli élmény érzékletesebb kifejezésére szolgál. Alapvetően ez a makett egyik célja.
Aztán a 2000-es évek elején jött a nagy ingatlan bumm. A befektetők, ingatlanberuházók szerették volna eladni a lakásokat, és többnyire nem építészek voltak a vásárlók, hanem laikus emberek – eléjük, ha odatették a nyomtatott alaprajzot, vagy látványterveket, az kevés volt. Jött tehát az igény, hogy szükség lenne makettre, de az építészek leginkább ugye csak házon belül, saját részre készítettek egyszerűbb, sematizált maketteket, hogy az az ő munkájukat segítse – olyan részletek, melyekre a lakásvásárló kíváncsi, mint hogy milyen színűek lesznek a homlokzatok, milyen lesz egy korlát, ezekről a makettekről nem derültek ki. Időnként lehetett találkozni ugyan „élethű” értékesítési makettekkel, ezek viszont az építészek, a tervezők számára voltak kevésbé vállalható alkotások – inkább a terepasztalos, modellvasutas világot idézték.
Itt mutatkozott meg az a piaci rés, amit mi felfedeztünk. Úgy tűnt, hogy az ingatlanberuházókat lehet abba az irányba terelni, hogy laikusok által is érthető, de stílusban elegánsabb, visszafogottabb makettek készüljenek.
Vannak itthon is olyan beruházók és építészek, akik igénylik és értékelik azt a fajta megközelítést, ami a Modelart sajátja. Nem monokróm, absztrakt maketteket készítünk nekik, hanem olyat, ami élethű, de nem minden tekintetben. Például nem kell, hogy fel legyen festve az összes útburkolati jel vagy zebra az útra, nem attól lesz realisztikus vagy hihető, átélhető az épület – bizonyos értelemben kell, hogy a laikus a saját fantáziájára is hagyatkozhasson. Éppen ezért nálunk az utak például teljesen fehérek és alulról vannak megvilágítva – ezekkel az elmosódott fénycsíkokkal ábrázoljuk az autós forgalmat. Ez egyfajta absztrakció, egy sajátos nyelv, amit mi magunknak alakítottunk ki, s amire úgy látjuk, az ingatlanberuházók is vevők.
Mondhatni tehát, hogy rendhagyó a tevékenységi terület, ahol mozogtok. Ehhez speciális szakemberek szükségeltetnek. Hogyan épül fel a Modelart Presentation, kik dolgoznak a csapatban, kinek mi a feladata?
U.P.: Egy kicsit mindenki jolly joker, elképesztő tehetségekkel dolgozunk együtt. A kreatív tevékenységek és készségek széles spektrumát fedi le a csapat. Jelenleg mindenkinek van legalább egy diplomája, jellemzően építész, vagy design vonalon, de van több közgazdasági diploma, sőt, teológus is.
Balázs csatlakozott először a csapathoz. Mi ketten nagyon különböző alkotók vagyunk: míg én a random csapongó vagyok, ő a szélsőségesen szekvenciális pólus képviselője, ha mondhatom ezt így. Egy darabig úgy működtünk, hogy én megkaptam a nyomtatott, papír alapú terveket vagy fájlokat az építészektől – ezek alapján elkezdtem megrajzolni a „szabásmintákat”, majd azokat digitalizáltam, hogy mehessen gyártásba, a CNC gépre. Az így elkészült első elemek máris ott voltak a kezemben, összeragasztottam őket. Balázst akkoriban ismertem meg, akinek nagyon magas szintű asztalos és 3D modellezési ismeretei voltak.
Nemes Balázs: Pont amiatt is kerestél meg. Egy alépítményre volt szükséged az egyik maketthez...
U.P.: Ami érdekes, hogy Balázsnak elvileg nincsen térlátása. Viszont a legdurvább téri összefüggéseket is nagyon jól érti. Manapság az építészek már nem nyomtatott terveket adnak a kezünkbe, hanem megépítik 3D-ben, virtuálisan az épületet. Mi ezzel a digitális állománnyal indulunk – ezt dolgozza át Balázs úgy, hogy ő is egy 3D modellt készít, de egy olyat, ami a mi makettünk 3D modellje. Ő az, aki az összeépítés logikájával tisztában kell, hogy legyen.
N.B.: Az elején még csak az volt, hogy Archicadben, Autocadben jöttek az alaprajzok, homlokzatok, metszetek. Úgy indult, hogy elkezdtem egy szoftverrel, még mint asztalos foglalkozni –
elsősorban konyhabútorokat modelleztem, megcsináltam a látványterveket, hogy a vásárló is érthesse. Ezt ültettük át a Modelart projektekre, vagyis általában 1:150 vagy 1:200 méretarányra. Minden munkánknál ez az első lépés: a későbbi makett 3D-s modellje, ebből dolgozik mindenki a csapatban.
U.P.: Aztán ott van Tamás, aki szintén egy különleges teremtés: ő is otthon van a 3D modellezésben, a CNC marásban, a különböző 3D nyomtatási technológiákban, az UV nyomtatást előkészíti, az elektronikát tervezi, szereli, professzionális szinten fotóz és lehetne folytatni… Ja, és egyébként az összeépítésből, csiszolásból, ragasztásból, festésből mindenki kiveszi a részét. De főleg Kristóf. A 3D-s és grafikai programok kezelése mellett a CNC-t, lézergépet „eteti” és kvázi projektmenedzseri feladatokat is ellát. Jól átlátja egy-egy makett készítési folyamatának logikáját, a műhely szervezési feladatait is megbízhatóan végzi. Viki a csapat legfiatalabb tagja, fúr-farag, és jó érzékkel tanult bele a legtöbb gép, szerszám használatába. Formatervezőként a makettkészítés minden fázisában örömmel alkot. Nóri pedig négy gyerek mellett az adminisztratív feladatokban, könyvelésben és ügyintézésben segít, közgazdasági és marketinges ismeretei pedig időnként segítenek visszahozni a céget a földre. Van egy-két külsős munkatársunk, például Süti, aki az elektromos programozások, termékfejlesztés, UX/UI területek specialistája, leprogramozza, amit mi megálmodunk. És vannak barátaink, akik időnként besegítenek, illetve megfordulnak nálunk szakmai gyakorlatos egyetemi hallgatók is.
Hogyan épül fel, hogyan készül Nálatok egy makett?
N.B.: Lényegében úgy működünk, mintha egy LEGO-t raknánk össze, csak itt mi vagyunk azok is, akik magát a LEGO-alkatrészt is megtervezik és legyártják. Minden egyes darabot külön-külön. A CNC marógép kimarja, a 3D nyomtató kinyomtatja, a lézervágó kivágja az összes elemet, amire később szükségünk lesz – ez a sok elem beterít egy egész asztalt. Mi ezeket a tervek alapján tolómérő segítségével beazonosítjuk, leválogatjuk, ha kell, csiszoljuk, majd építjük össze – így haladunk lépésről lépésre.
Huh, ez még összetettebb, mint amire gondoltam. Bizonyára, részben ennek is köszönhető, hogy nagyon részletgazdag és élethű lesz az így elkészült makett...
U.P.: Igen, minden makettnek lelke van, kisugárzása, ami visszaadja a befektetett időt és energiát, odafigyelést, kézimunkát. A mechanikai összeállítás abszolút fontos, de legalább ennyit számít a színek, a stílus, a fények harmóniája. Például, hogy milyen világítást szeretnénk látni a makettben, azt nagyon komolyan meg kell tervezni. És mindez rengeteg kísérletezést igényel.
N.B.: A legapróbb részletekre is ügyelünk. Például, hogy milyen élmény nemcsak látni, de megérinteni vagy akár használni, működtetni egy makettet.
Itt van például ez a darab, ami a Danubio lakóparkhoz készült. Ezzel elnyertük egyébként a Német Design Tanács „WINNER” díját is. Itt minden egyes elemet kitaláltunk: a bőrszíj anyagát és eldolgozását, de ügyeltünk a tipográfiára és arra is, hogy a „fiókok” (itt ugye az egyes épületszintek) finoman kattanjanak, mikor az ember visszatolja azokat a helyükre. Ennek az élménye is belekerül a makettbe, ettől nem lesz lelketlen vagy rideg...
Számtalan lakópark, irodaház makettjét készítettétek már el, de volt, hogy egy családi házat modelleztetek meg a budai domboldalba, vagy épp a soproni Tűztornyot gondoltátok újra. Melyik a kedvenc projektetek?
U.P.: A leginkább ikonikus makettünk, amit talán a legtöbben ismernek, az a Paulinyi & Partners által tervezett Budapest ONE irodaház, a Futureal fejlesztésében. Azért ezt emelném ki, mert egyrészt az épület maga is különleges (ez az amőba forma nagyon bele tud égni az ember retinájába), másrészt mert az elkészítése valóban összetett feladat volt. Ennek egy nagyon fluid makettnek kellett lennie: az volt a beruházó kérése, hogy az a későbbiek folyamán alkalmazható legyen többféle bérlőre is, tehát más-más színben is működőképesnek kellett lennie. Külön vezérelhető, mégis jól festő világításrendszereket kellett beterveznünk.
Ami miatt ez még kedves makett, hogy ezen alkalmaztuk először a fénycsíkokat, ami később úgymond a védjegyünkké vált: matt fehér felületbe integrált elmosódott fények és víztiszta plexi autók jelzik a forgalmat. Azóta ez a makett bejárta a világot, rengeteg helyre vitték már.
A kimondottan szakmai ingatlan expókon – ilyeneket rendeznek például Cannes-ban vagy Münchenben – vettük észre, hogy nem annyira az számít, hogy mennyire részletes vagy élethű egy makett, hanem hogy legyen karaktere, stílusa és az a bizonyos plusz…
Ugyanakkor meg kell említenünk az utóbbi évek legnagyobb újítását, a felnyíló, mozgó maketteket. Ezek elképesztő visszajelzéseket kapnak a világ minden tájáról, az ezeket bemutató posztjainkat nagyon felkapták mostanában a közösségi-médiában. Az egyik kedvenc ilyen makettünk a WING fejlesztésében és a dpi tervezésével megvalósuló Liberty makett, amit a Magyarósi Csabával forgatott rövidfilmekben is bemutat a fejlesztő.
N.B.: Nekünk nem az a makett izgalmas, ami az eredetinek pusztán a kicsinyített másolata.
U.P.: Fontosnak tartjuk, hogy megértsük az építészeti gondolatot, s ez átjöjjön a maketten is, s közben ne írjuk azt felül. Olyan produktumot kell létrehoznunk, amire az építész is büszke, amiből a laikus is elég információt kap, és a beruházó is egy hiteles képet tud adni az érdeklődőnek arról, hogy hogyan fog kinézni az épület. Ezen dolgozunk.
Modelart Presentation | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.