Szakmai szervezetek és önkormányzatok követelik a lakásprivatizációs törvényjavaslat visszavonását.
Szakmai szervezetek és önkormányzatok közös sajtótájékoztatót tartottak a Kossuth téren, 2021. május 26-án, miközben a Parlament plenáris ülése a Böröcz László fideszes képviselő által május 11-én benyújtott törvénymódosítási javaslatot tárgyalta. A 2011-es közvagyonra és az 1993-as lakásgazdálkodásra vonatkozó törvényeket módosító javaslat értelmében köteleznék az önkormányzatokat, hogy a tulajdonukban lévő lakásokat a piaci ár töredékéért adják el az ott lakóknak. A javaslat mélyülő szociális válsággal fenyeget – írja a Habitat for Humanity.
A bérlakások privatizációjáról szóló törvényjavaslat visszavonását követeli 32 szakmai szervezet, mint írják, a szerda reggel sajtóhírként megjelent módosító tervezet – miszerint a törvény csak a fővárosi műemlék-épületekre vonatkozna – „ugyanúgy felelőtlen és kiárusítaná a közvagyont.” Ugyanakkor ez a módosítás leleplezi a törvényhozó eredeti szándékait is: mindenféle szakmai előkészítés és konzultáció nélkül, egy szűk csoport igényeire szabva alkottak meg egy olyan törvényt, amelynek széleskörű társadalmi hatásai generációk életét határoznák meg. A Habitat for Humanity által szervezett sajtótájékoztatón a szervezők sorra vették a sok sebből vérző törvényjavaslat veszélyeit, majd vitára hívták Böröcz László képviselőt.
Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezetője szerint a „haldokló bérlakásszektor és a szociális lakáspolitika kegyelemdöfése a törvényjavaslat”, amely lehetővé tenné a kicsit több, mint 100 ezres bérlakásállomány 80 százalékának áron aluli eladását, amivel gyakorlatilag megszüntetné a szektort. Ezt a közvagyont szeretnék megmenteni széleskörű civil összefogással. Önkormányzati ernyőszervezetek, kormánypárti, ellenzéki és független polgármesterek is kritizálták a javaslatot, a civilek tiltakozásához pedig már több külföldi lakhatási szervezet is csatlakozott: többek között az Európai Lakhatási Kutatóhálózat (ENHR), a Bérlők Nemzetközi Szakszervezete (IUT) és olyan ernyőszervezetek, mint a Housing Europe, a FEANTSA és a World Habitat.
Kovács Vera, az Utcáról Lakásba! Egyesület társelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy eredeti formájában a javaslat eredménye egy még igazságtalanabb lakáshelyzet és mélyebb lakhatási válság lesz, hiszen teljesen véletlenszerűen, a nagyon sok különböző önkormányzati szabályozás mellett, átláthatatlan módon bérlakáshoz jutott emberek lakáshoz jutását segíti, nem pedig átgondolt szempontok szerint azokét, akiknek erre valóban szükségük van: pályakezdő fiatalok, diákok, állami gondozásban felnőttek, különböző okokból kiszolgáltatott emberek. A kormánypárt urizáló politikusainak a hobbijaira jóval többet költ a kormány, mint amennyit az önkormányzati bérlakásokra és a hajléktalanellátásra, csak döntés kérdése, hogy a társadalom érdekét szolgáló javaslatok szülessenek.
Gede Márton, a Város Mindenkié csoport aktivistája hajléktalanként az érintettek szemszögéből kiemelte, hogy csoportjuk célkitűzése a lakhatáshoz való jog alkotmányba foglalása. Hajléktalan léte kezdetén szobabérlők házában, az utcán, majd albérletben lakott, de nyugdíjazása után már nem tudta fizetni a bérleti díjat, jelenleg 50 000 forintból él, így ismét az utcára, majd szállóra került. „Az itt lakókban közös, hogy úgy képzeljük, hátralévő életünket így töltjük el, tízfős szobákban, rendszabályok között.”
A szállóról, ahol Gede Márton lakik, két társuknak sikerült önkormányzati bérlakásba jutni: „Néha, lefekvés után arról álmodozunk, talán nekünk is sikerülhet. Új törvény van születőben, honatyák, honanyák, ne szavazzátok meg, ne vegyétek el az álmainkat!“
Gosztonyi Géza, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke azzal mutatott rá a műemlékvédelmi lakások kiárusításának abszurditására, hogy kiemelte: a műemlék-épületekben található lakás ugyanúgy közvagyon, mint a Parlament, azt pedig senkinek nem jutna eszébe privatizálni. Körülbelül erről van szó, amikor a jelenlegi törvény az önkormányzati lakásokat akarja eladni, ezért a törvényjavaslat teljes visszavonása mellett szólalt fel, mert az a szociális védőháló utolsó darabkáit égeti fel. A hajléktalan emberek száma nőni fog a változtatás következtében. Tudjuk, hogy először lakhatást kell biztosítani a szociális munka megkezdése előtt. Az állami neveltek csoportja is kiemelten veszélyeztetett ebből a szempontból, és tudjuk, hogy hiába tiltja a törvény, nagyon sok gyerek kerül állami nevelésbe a lakhatás hiánya miatt.
Tóth Viktor, pedagógus a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője az országos választmányuk közleményét ismertette. A szervezet szerint olyan állami intézkedésekre van szükség, amelyek mérséklik a szakszervezeti tagokra is nehezedő lakhatási szegénységet. A tervezett törvény és a ma reggel meglebegtetett változtatások sem segítik a pályakezdőket vagy azokat a kollégákat, akik egyedül nevelik gyermeküket. Ezért a PDSZ is úgy gondolja, hogy teljes egészében kell visszavonni ezt a javaslatot. A lakhatás költségei egyre nőttek az utóbbi években, a pedagógusok bérének rendezése pedig még várat magára. Olyan változtatásra van szükség, amely javít a dolgozók lakhatási viszonyain és a bérezésén is.
Vági Renátó, jogász, az Utcajogász Egyesület álláspontját fejtette ki, amely szerint a törvénytervezet alapjogsértő. Az Alaptörvény alapvető jogként védi ugyanis a tulajdonhoz való jogot. Márpedig bármely alapvető jog csak más alapvető jog vagy alkotmányos érdek védelme érdekében korlátozható. Az önkormányzati lakásvagyon áron aluli, kötelező privatizációja nem közérdek, és nem is szolgálja a közös szükségletek kielégítését. Az államcélok tekintetében az Alaptörvény szerint Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatást mindenki számára biztosítsa. Százezer lakás elkótyavetyélése privilegizált kevesek számára viszont biztosan nem ennek a célnak a megvalósulását szolgálja.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
