Kulturális és Kongresszusi Központ Torunban.
Spanyol építész tervezett a történelmi városrészhez is illeszkedő kultúrközpontot az egyik legrégebbi lengyel városba. Fernando Menis egy korábban általa kitalált technológiát is bevetett, aminek duplán is jelentősége lett az épületnél.
  |
Lengyelország északi részén, a Varsó–Gdansk–Poznan háromszög közepén található az ország egyik legrégebbi városa, Torun. Kopernikusz szülőhelye már a középkorban is jelentős település volt, a mai városképet alapvetően határozzák meg a téglaépületek: a csillagász szülőháza mellett ilyen a városháza és a rendőrség egykori épülete, a főposta, a bíróság, a Mézeskalács Múzeum és a helyi ferde torony is. Torun óvárosa – benne számos neogótikus épület – sértetlenül vészelte át a második világháborút, most a világörökség része.
Bár az új Kulturális és Kongresszusi Központ a történelmi városrész körüli zöld gyűrűre épült, Fernando Menis épülete tömegében, hatásában belesimul a környezetébe, miközben csak a telek egyik felét foglalja el, hogy a másik megmaradhasson parknak. A külső betonburkolat hasadékai feltárják az anyag vörös belsejét, a tradicionális téglaépületek kortárs interpretációját kínálva.
A merev külső héjjal ellentétben belül folyadékszerűen viselkedik az épület: mindenféle koncert befogadására alkalmas, és ugyanígy sokféle rendezvényt tarthatnak benne. Az auditórium könnyen a különböző közönségekhez alakítható, a befogadóképessége rugalmasan változtatható, a mozgatható mennyezeti elemek pedig alkalmazkodnak a szimfonikus zene, a kamarazene, az opera, a színház és a filmvetítés követelményeihez is.
Mindezt a modern koncerttermek esetében sztenderdnek is tarthatjuk, a toruni viszont kifelé is nyitható. A külső és belső tér egyesítésével szabadtéri előadásoknak vagy nagyobb léptékű rendezvényeknek is helyt adhat. Intuitív élmény keresztülhaladni ezen az épületen, kicsit olyan, mintha egy ajtón át az épület szívébe sétálnánk. És különleges a Menis ötletén alapuló picado technika is, amelynek
lényege, hogy a betont más anyagokkal mixelik össze, majd később megtörik a felületét. A toruni koncertterem esetében a vöröses belső feltárása is gesztusértékű, ám emellett a picado akusztikai tulajdonságai is kiválóak.
Menis először 2005-ben, Tenerifén használta a picadót, amely azóta Spanyol- és Lengyelországban is tanúsítványt kapott.
  |
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON Magazin 2019/3. számában.
Adatok:
CKK Jordanki
vezető tervező: Fernando Menis
akusztika: Pedro Cerda
átadás éve: 2016
hasznos alapterület: 21 800 m²
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
