Sokakat megzavartak egy új budapesti étterem képei, amiket egy orosz belsőépítész készített.
Budapesten új étterem nyílt buha|i|rest néven, amelynek belsőépítészetét a moszkvai, nemzetközileg is elismert designer, Roman Plyus tervezte. A 350 négyzetméteres és a terrakotta különböző árnyalatait felvonultató étteremben egy KAWS-szobor is helyet kapott” – ez a hír futott körbe az elmúlt napokban a sajtóban, elsősorban külföldön, de itthon is akadt, aki lehozta. Az esetnek általánosabb tanulságai is vannak.
Míg a külföldi dizájnlapok csak simán átvették egymástól a hírt, itthon azért csak feltűnt, hogy nem tudunk semmit a „magyar főváros szívében” lévő, 20. század elején épült egykori textilgyárról, ahol most a buha|i|rest állítólag működik.
Ahogy a moszkvai tervező az Építészfórumnak elmondta, valóban felkérték erre a munkára, így készítette el a látványokat, ám a megrendelő később elállt a projekttől, amely egyelőre függőben van. Az, hogy a félreérthető eredeti megfogalmazás alapján sok helyen mint valós éttermet mutatták be a buha|i|restet, eredhet egyetlen szerkesztői figyelmetlenségből. Ugyanakkor felvet építészeti kérdéseket is:
az építészeti látványterv alapvetően két célból készülhet, az egyik – a tervezési folyamat természetes részeként –, amikor a tervezők saját maguk számára készítenek „kontroll” képeket a döntések megalapozásához. A másik, amikor a véglegesnek szánt tervet kommunikálják (tervpályázat, marketing célok stb. ), amit többnyire profi látványtervező cégekkel készíttetnek, önálló szakági szolgáltatásként.
„Több európai országban (például Svájcban és Németországban) sokszor kifejezetten tiltja a tervpályázati kiírás, hogy a látványtervek fotorealisztikusak legyenek, hogy ne – a sokszor művészi értékkel bíró – képek, hanem az építészeti koncepció, illetve az építészeti minőség legyen a döntés alapja – magyarázta Répás Ferenc építész, aki a BME Építészmérnöki Karán szabadkézi rajzot, látványtervezést és tervezést tanít. – A szoftverek és a számítási kapacitás fejlődésével ma már a valósághoz nagyon közeli látványokat tudunk készíteni, ami ellenőrzés nélkül könnyen félreérthetővé válhat, mint Plyus terve.”
Ennyiben nem is véletlen, ami a buha|i|resttel történt: miután látványtervezésben a magyarok mellett a lengyel, ukrán és orosz tervezőirodák is a világ élvonalában vannak, előfordulhat, hogy egyszerűen egy gondosan elkészített vizuálról még profik is nehezen mondják meg, hogy valós-e vagy sem. A belsőépítészet esetében sokszor még nehezebb különbséget tenni a kevesebb természetes fény, a steril környezet miatt. Ha enteriőr képen keresünk gyenge pontokat, akkor elsősorban a növényzetet, a levelek mintáját érdemes figyelni, de árulkodóak lehetnek a túl szabályosan elhelyezett könyvek, magazinok is.
Plyus mindenesetre meggyőző koncepcióval állt elő, mondván a beltér terrakotta színvilágát a vöröstégla épület homlokzata ihlette; tudatosan törekedett arra, hogy a látogatók a kinti benyomásaikat bentre is magukkal vigyék. Odabent a vendégek Pierre Jeanneret vintázs székekre ülhetnek le, melyek a tulajdonos egy korábbi projektjéből maradtak meg. A szürke márványpult csinos kontrasztot képez a rézbetétekkel, az ülőbútorok és a világítótestek lekerekített formáit főhajtásnak szánta a geometrikus alakzatokból építkező amerikai szobrász, Alexander Calder munkái előtt.
Egy másik amerikai képzőművész, Brian Donnelly (művésznevén KAWS) embernagyságú szobra lett a hely, amit eléggé direkt módon (hadd ne mondjuk: szájbarágósan) Instázásra jelölt ki Plyus az amúgy is Insta-pozitív virtuális térben. A szobor neve Small Lie – tökéletes leírása a buha|i|rest projekt körül történteknek. Répás Ferenc szerint
„az alkotó (tervező) számára elmosódhat a határ a valóság képe és a kép valósága között, jó esetben a látvány egy közbenső fázis, mely segít megmutatni az elképzelését a megrendelőnek.”
 Fotó: Roman Plyus/Behance Fotó: Roman Plyus/Behance |
Ebből adódón előfordulhatnak a mostani esethez hasonlóak. Sőt, alighanem egyre könnyebb lesz ilyen hibába belefutni, mert a látványtervek évről évre tökéletesebbek, miközben folyamatosan nő az információmennyiség is, vagyis ha egy szerkesztő elnéz valamit, a többiek pedig átveszik a hírt, időbe telhet tisztázni, mi is történt pontosan, ami főleg a nemzetközi projekteknél fordulhat elő.
Ezzel együtt előfordulhatnak akadozó, félbehagyott, hosszabb kényszerszünetet tartó projektek, amelyeknek nem egyértelmű a státusza. Egy-egy nagy építkezésre akár a Google Street View-ban is rápillanthatunk, de a belsőépítészeti munkáknál ez nyilván nem segít. Ugyanakkor a budapesti projekt esetében elég megnézni a tervező Behance-oldalát, ahol az áll Visualization & Graphics: Roman Plyus – tehát nincs fotós feltüntetve.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
