Hogyan került egy budapesti épület fiktív Lego-verziója a 2015-ös utolsó lapszámunk borítójára?
Az OCTOGON 2015-ös utolsó (124-es) lapszáma egy budapesti épület fiktív Lego-verziójával a címlapján jelent meg. A borító a kritikai attitűd egy újszerű, sajátos perspektíváját testesítette meg, a Legóra való direkt utalások nélkül. Martinkó József főszerkesztő az elmúlt napok Lego-hírhulláma apropóján emlékezett vissza az öt évvel ezelőtti címlap ötletére és tervezési folyamatára.
A MOME a napokban hirdette meg a Talent Awards alkotópályázattal induló együttműködést, melyre Lego elemekből készült mozaikalkotásokat várnak. A hosszú távú együttműködés során elsőként egy alkotói pályázat kerül a középpontba, amelynek keretében a MOME polgárok, valamint minden Lego-rajongó felnőtt kipróbálhatja magát, hogy megalkossa a legszínesebb, legkreatívabb vagy éppen a legelgondolkodtatóbb mozaikképet.
A Lego és az építészet szerves kapcsolatban áll egymással, csak az elmúlt hetekben a fenti MOME-s hír mellett írtunk a Colossum-készletről, ami a maga 9036 kockájával a valaha volt legnagyobb és legrészletesebb szett, továbbá a Rebuild the World kampányról, amelyben kilenc-tízéves gyerekek terveztek városokat. Ezer dolgot említhetnénk még az egyszer használatos műanyagoktól való búcsútól az autistákat foglalkoztató startupon át a Fiat 500F-ig,
de most ássunk mélyebbre a múltban, egészen 2015-ig, amikor az év utolsó Octogon lapszáma egy budapesti épületet ábrázoló fiktív legós címlappal jelent meg!
A fiktív Lego-koncepció mögött Martinkó József építészetkritikus, Octogon főszerkesztő – kinek irodalmi Lego-megfejtését a Literában olvashatjátok – ötlete állt, a grafikai megvalósítás Pyka Zsolt formatervező munkája volt.
  |
„Nem nehéz belátni, hogy a Lego immár sokkal több egyszerű építőkészletnél. Noha a korai sorozatok szorosan kapcsolódtak a házépítés alaplogikájához, napjainkra a Lego kulturális ikonná vált – fejtegette a főszerkesztő. – Nem pusztán a filmiparra, de a technológia, sőt a képzőművészet rengeteg alkotására reflektálnak a Lego-univerzum különféle készletei. Öt évvel ezelőtti címlapunk inspirációs forrásvidéke éppúgy eredeztethető a Lego Architecture készleteiből, vagy a Technics-sorozatból, mint ahogyan Zbigniew Libera híres, hírhedt 1996-os képzőművészeti Lego-performanszából.
Elképzelésünk egy olyan fiktív koncepcióra vonatkozott, ami nem feltétlenül az építészet ünnepelt pillanatainak állít emléket, hanem a kritikai értelemben konfliktusos épületeknek is.
Címlapunkon szerepelhetett volna akár Goldfinger Ernő londoni Trellick-tornya, a párizsi Tour Montparnasse vagy Virág Csaba és Z. Halmágyi Judit Kálvin téri irodaház-együttese, illetve a budavári Hilton (Pintér Béla, Sedlmayer János, 1976), esetleg Finta József Duna parti Intercontinentálja (1969). Végül Siklós Mária Nemzeti Színháza (2002) mellett döntöttünk. Hosszas megfontolás után, az esetleges szerzői jogi hercehurcákat elkerülendő végül a megjelent címlapon nem használtuk fel a Lego-logót és az építőkészlet dobozára sem utaltunk direkt módon. Ugyanakkor nem szerettük volna ezt az esetleges konfliktust a jól ismert Lego/Ego szójátékkal sem feloldani, noha az alkotói, tervezői, politikai, stb. ’ego, egoizmus’ szerepe a kortárs építészetben könnyen tetten érhető.”
Figyelmes olvasóinknak feltűnhetett, hogy a legfrissebb, idei utolsó OCTOGON lapszám címlapján szintén építészeti absztrakció, Francesco di Giorgio Martini Építészeti látkép című festményének részlete szerepel. Az ötletgazda személye változatlan, a borítóterv ezúttal Ipsics Barbara munkája.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
