Ben van Berkel az építészet és technológia viszonyáról beszélt a Keletiek Nyugaton, nyugatiak Keleten: Építészkongresszus 2019 konferencián.
"Az építészetnek ideje lenne utolérnie a technológiai fejlődést, hogy magasabb szinten szolgálhassa a közösségeket." - nyitotta meg előadását Ben van Berkel, az UNStudio építésze, akit többek között az új Duna-híd tervezése kapcsán ismer a nagyközönség. Az építész azonban nemcsak a leendő hídról, de tágabb összefüggésekről is beszélt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott Keletiek Nyugaton - nyugatiak Keleten: Építészkongresszus 2019 konferencián.
Ben van Berkel egy innovációs ökoszisztéma ábrájával nyitotta előadását, majd azt állította, az építészetnek ideje lenne utolérnie a technológiai fejlődést, hogy magasabb szinten szolgálhassa a közösségeket. Az amszterdami építész szerint 2004-2005 körül fordulópont következett be az innovatív építészetben, mert onnantól a számítógépek lehetővé tették egy-egy épület komplex, részletekbe menő áttervezését rövid idő alatt, miközben az építészet technológiája most is lépéshátrányban van a fejlődésben élen járó techcégekhez képest.
A verseny ugyanakkor már az építészetben is globális, ez pedig az UNStudio napi gyakorlatában is tetten érhető, például a jelentősebb pályázátok esetében – Melbourne-ben rajtuk kívül többek közt a holland OMA és a dán BIG pályázott a Southbankre. A globális jelenlét másik vetülete az UNStudio négy irodája közti munka- és tudásmegosztás, vagyis az amszterdami, frankfurti, hongkongi és sanghaji egységek koránt sincsenek hermetikusan elszigetelve egymástól. Van Berkel kiemelte a csapatmunka fontosságát és azt is, hogy minden területen a legjobb specialistákat alkalmazzák.
Beszélt az új budapesti hídról is, amelyet „mintha egy-egy tenyér tartana, ezzel szimbolizálva a barátságot, a két part összekötését."
Hogy egy híd mit jelenthet a helyi identitásnak, arra hazai földről hozott példát: a rotterdami Erasmus-híddal a háttérben párok készítenek Insta-fotókat, de olyan városlakó is akadt, aki a hátára tetováltatta. A 15 éve átadott egyárbócos híd a fejlődés motorjává vált: a környékén sorra nőttek a nagyobbnál nagyobb raktárak, míg a helyiek hamar megkedvelték, mára az identitásuk része.
Budapest leendő, kétpilonos hídja elvében a rotterdami tükrözése: oldalirányban a pilonok kifelé dőlnek, szemből hangvillaformát mutatnak. A holland építész ajánlotta T. S. Eliot Átokföldje (The Waste Land) című, 434 soros költeményét is, melynek egyik témája a London Bridge.
A Keletiek Nyugaton, nyugatiak Keleten konferencia további előadásairól szintén közlünk rövid összefoglalót. Eddig Emiel Lamers prezentációjáról írtunk, míg a következő részben a szlovén Špela Videčnik előadásáról számolunk majd be.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
