Egy „bontásellenes” francia építészduó nyert, amely visszafogott beavatkozásokat hajt végre az infrastruktúra korszerűsítése, és a minőség javulás érdekében.
A francia Anne Lacatont és Jean-Philippe Vassalt választották a 2021-es Pritzker Építészeti Díj győzteseinek – jelentette be Tom Pritzker, az építészszakma legrangosabb díját szponzoráló The Hyatt Foundation elnöke.
„A jó építészet nyitott – nyitott az életre, nyitott bárki szabadságának növelésére... – mondta el Anne Lacaton. – Nem demonstratívnak vagy impozánsnak kell lennie, sokkal inkább ismerősnek, hasznosnak és gyönyörűnek, és képesnek kell lennie arra, hogy csendesen támogassa a benne zajló életet.”
„Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal a magánlakások, szociális lakóházak, kulturális és tudományos intézmények, nyilvános terek és városi fejlesztéseik során megvizsgálják a fenntarthatóságot, és a már meglévő struktúrák iránti tiszteletük révén projektjeiket mindig úgy tervezik, hogy először számba veszik a már létezőt. Azáltal, hogy az emberi élet gazdagítását helyezik előtérbe, és szemlélik azt a nagyvonalúság és szabadság lencséjén keresztül, képesek társadalmi, ökológiai és gazdasági előnyöket adni az egyének számára, elősegítve egy város fejlődését – olvasható a 2021-es zsűri indoklásában. – Munkájukban felelevenítik azokat a modernista reményeket és álmokat, amelyek sokak életének javítására irányulnak, ugyanakkor reagálnak korunk éghajlati és ökológiai vészhelyzeteire, valamint társadalmi kihívásaira, különösen a városi lakóépületek területén.”
  |
A zsűri értékelésében kitér arra is, hogy az építészek hogyan növelték meg úgy a lakótereket – télikertek és erkélyek révén –, amivel lehetővé tehetik a lakók számára, hogy energiát takarítsanak meg, és minden évszakban hozzáférjenek a természethez. Ilyen volt a Latapie-ház (Floirac, Franciaország 1993), amely esetében az üvegházhatású technológiák kezdeti alkalmazásával télikertet telepítettek, amely nagyobb lakóhelyet tett lehetővé szerény költségvetés mellett. Az épületnél a kelet felé néző, visszahúzható és átlátszó polikarbonát panelek beengedik a természetes fényt, ami így bevilágítja az egész lakást, kibővítve a beltéri közösségi tereket.
„Ebben az évben minden eddiginél inkább azt éreztük, hogy az egész emberiség részei vagyunk. Mind egészségügyi, politikai és társadalmi okokból szükség van a kollektivitás érzésének kialakítására. Mint bármilyen összekapcsolt rendszerben, a környezettel, az emberiséggel és a következő generációval szemben is ez a tisztességes. Lacaton és Vassal radikális finomságban és kifinomult merészségben, egyensúlyban tartva az épített környezet tiszteletét és egyértelmű megközelítését.”
– kommentálta Alejandro Aravena, a Pritzker Építészeti Díj zsűrijének elnöke.
Az építészek új szerepekkel látják el a használaton kívüli vagy nem hasznos helyiségeket, úgy hogy olyan szabad tereket hozzanak létre, amelyek nagyobb mozgást és változó igényeket képesek kielégíteni, meghosszabbítva ezzel az épületek élettartamát. A Palais de Tokyo (Párizs, Franciaország, 2012) legutóbbi átalakításával húszezer négyzetméterrel növelték a múzeumot – részben az új földalatti tér létrehozásával – amivel biztosították, hogy az épület jobb minőségű felhasználói élményt adhasson. A kortárs művészeti múzeumokra jellemző fehér kocka galériák és irányított útvonalak helyett az építészek befejezetlen tereket hoztak létre. Ezek a terek lehetővé teszik a művészek és a kurátorok számára, hogy korlátok nélkül, bármely művészeti ág számára a legkülönbözőbb tereket hozhassák létre, a sötét, barlang jellegtől az átlátható és a világos terekig, melyekkel hosszabb időtöltésre ösztönözhetik a látogatókat.
Lacaton szerint az átalakítás „annak a lehetősége, hogy a meglévőből többet és jobbat hozzunk ki.
A bontás könnyű és rövid távú döntés, és rengeteg pazarlással jár: az energia pazarlásával, az anyagok pazarlásával és a történelem pazarlásával. Ráadásul nagyon negatív társadalmi hatása van. Számunkra ez egy erőszakos tett.”
Bontásellenes hozzáállásuk révén Lacaton és Vassal visszafogott beavatkozásokat hajtanak végre az infrastruktúra korszerűsítése érdekében, miközben lehetővé teszik az épületek tartós tulajdonságainak megőrzését. Így jött létre például az Atelier de Préfabrication no. 2 (AP2) hajóépítő gyár mellett a gyárral azonos formájú és méretű átlátszó, előre gyártott anyagokból készült új struktúra, a FRAC Nord-Pas de Calais (Dunkerque, Franciaország 2013), melyben galériák, irodák és a kortárs művészeti regionális gyűjtemények működnek.
Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal 1987-ben hozta létre Lacaton & Vassal nevű építészirodáját Párizsban, azóta több mint harminc projektben vettek részt Európában és Nyugat-Afrikában. Jelentős munkáik:
- Cap Ferret Ház (Cap Ferret, Franciaország, 1998.)
- Cité Manifeste – 14 szociális lakóház (Mulhouse, Franciaország 2005)
- Pôle Universitaire de Sciences de Gestion (Bordeaux, Franciaország 2008.)
- École Nationale Supérieure d’Architecture de Nantes (Nantes, Franciaország 2009.)
- multifunkcionális színházépület (Lille, 2013)
- Ourcq-Jaurès diák és szociális lakások (Párizs, Franciaország 2013.)
- 59 lakásból álló lakóház fejlesztés Jardins Neppert (Mulhouse, Franciaország 2014–2015.)
- lakóépület és irodaház Chêne-Bourg (Geneva, Svájc 2020.).
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
