Átszinezett hetvenes évek

A Zánkai Erzsébet-tábor felújítása és bővítése.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Ha Balaton, akkor Zánka – a szocializmus évtizedeiben ez volt az iskoláskorú gyerekek számára a legnagyobb jutalom. Nemhiába nevezték születése idején Úttörővárosnak – valóban teljes kisvárosnyi infrastruktúra és épületállomány maradt a rendszerváltás után az államra, amely továbbra is gyerekek táboroztatására használta a már akkor is bőven felújításra érett komplexumot. A 2021-ben átadott felújítás során a DVM Group tervezői egyértelműen az elődök által kialakított, racionális építészetet követték, és egészítették ki hasonló szellemben. A szocializmus egyen szürkéjét azonban a 21. század sokszínű tarkasága váltotta fel kezük nyomán. Cikkünk az OCTOGON magazin 170-es (2021/6-os) lapszámából.
 

Másfél éves tervezési munka és két éven át tartó kivitelezés után 2021 nyarán megnyílt a felújított Zánkai Erzsébet-tábor. Felújítása és építészeti kiegészítése jó példa arra, hogy a hatvanas, hetvenes évek modernizmusa méltó és racionális kezeléssel értékteremtő megújulás alapjául szolgálhat. Pedig ha van létesítmény, ami valóban a szocializmus jelképe volt, akkor Zánka kétségtelenül az. Ez a felújítás azonban azt is jól példázza, hogy a kellemetlen vagy kényelmetlen történelmi asszociációk is azzal írhatók felül a legeredményesebben, ha ahelyett, hogy a nyomát is eltüntetjük vagy felismerhetetlenségig átépítjük, saját eszközeinkkel töltjük meg pozitív tartalommal a kérdéses épületet. A zánkai tábor olyan szempontból szerencsés, hogy 1990 után, 30 évnyi funkcióvesztést követően a 2012-ben elindult Erzsébet-táboroknak köszönhetően meg tudta őrizni a gyermeküdültetést.

Annak idején, a hatvanas évek végén átgondolt előkészítés után kezdtek a nagyszabású tervek megvalósításához. A helyszín- ként kiszemelt Ság-puszta Zánka határában előnyös adottságokkal bírt. A nyilvános, országos építészeti pályázatra beérkezett 33 pályaműből 15 nyert díjat, ám a megvalósult változat végül egyikre sem emlékeztet. A végső tervváltozat és a kiviteli tervek az Általános Épülettervező Vállalat (ÁÉTV) égisze alatt születtek, 1970 és 1979 között.

Az 1960-70-es évek modernizmusa Európa nyugati felén, sőt az egész civilizált világban egyetemesen jelen volt – habár laikus körökben sehol sem tudott nagy népszerűségre szert tenni.

A tervek a hatvanas-hetvenes évek modernizmusának szellemében készültek, megfelelve a kiírásban foglaltaknak: a gyermekek számára korszerű, egészséges, egy valódi város kényelmét nyújtó komplexumot kellett tervezni, üzletekkel, étteremmel, orvosi és sportlétesítményekkel, a tábor- vezetést kiszolgáló infrastruktúrával, irodákkal, szolgálati lakásokkal, és persze stranddal, mólóval. A 200 hektáros területen nagyvonalúan bántak a környezettel, az épületek szellősen helyezkednek el, köztük sok erdős, ligetes területtel. A tábor valóban kis önálló településként működött, saját vízművel, szennyvízkezeléssel, úthálózattal, vasútállomással. 2010-ben elindult egy felújítás, Krizsán András tervei alapján megújult a fogadó épület homlokzata, és a területen működő szakképző iskola is korszerű bővítést kapott. A 2021-ben elkészült felújítást tervező DVM group tehát rendkívül komplex feladatot kapott: nem csak a mintegy harminc épület felújítása és a szükséges új funkciókat kielégítő új épületek tervezése, de a teljes környezeti infrastruktúra újragondolása is feladatuk volt, egészen az egységes informatikai rendszer kialakításáig. A tábort üzemeltető Erzsébet Alapítvány célja – a 21. századi igényeknek megfelelő terek létrehozásán túl – a tábor kapacitásának bővítése volt. 

A DVM group Csécsei Ákos vezette tervezőcsapata a megrendelővel közösen egyenként vizsgálta az egyes, nagyon különböző funkciójú létesítmények állapotát, igényeit és a beavatkozás lehetőségeit. Ehhez  részletes tervezői programot kapott az Erzsébet Alapítványtól, és a megrendelő végig részt vett a kialakítási folyamatban is. Minden épület esetében egyedi döntést kellett hozni úgy, hogy az egész együttes azonos nívón és koncepció mentén szolgálja a 21. század igényeit. Általános elv volt az elmaradhatatlan akadálymentesítés és a gyerekek biztonságának megteremtése. Egyértelmű volt az épületek, és a hetvenes években kitalált működési koncepció megőrzése, csak ott bontottak, ahol az épület műszaki állapota ezt elkerülhetetlenné tette, például a kikötői pavilon esetében, amely könnyed, fém- és faszerkezetű felépítményt kapott a tönkrement emeleti szintje helyett. Új építésre a kiszolgáló funkciók – mosoda, műhelyek, raktárak – bővülése miatt került sor, ezt külön blokkban oldották meg.

Néhol funkcióváltás határozta meg az adott épület átalakítását, mint a  játszóház esetében. A korábban szálláshelyet, majd iskolai funkciót ellátó épületből korszerű szabadidős tevékenységeknek megfelelő helyiségeket alakítottak ki a 2010-ben elkészült építészeti átalakítás (terv: Krizsán András) tiszteletben tartásával. A tervezők hasonló tisztelettel fordultak a korábbi alkotók munkája felé is. Bár számtalan eltérő funkcióról van szó – szállás, étterem, konyha, iroda, egészségház, színház, sportcsarnok, rendezvénytér, strand, kikötő, móló –, az is koncepcionális döntés volt, hogy a beavatkozások egységes hangnemben, az eredeti racionális építészeti szellemiséghez igazodva, de korszerű anyaghasználattal, a használók életkorához illeszkedően, játékos, kortárs esztétikával készüljenek.

A kor jó műszaki színvonalán, olykor úttörőnek számító szerkezetekkel (pl. Univáz) készült épületek keletkezésük idején nem számítottak kiemelkedő építészeti minőségűnek, inkább együttesük, illetve telepítésük képvisel a korszakra jellemző értéket. A tábor központja az úgynevezett fórum, ahol a többezer gyerek ma is együtt vesz részt a tábornyitó és -záró rendezvényeken. Eköré derékszögben települtek a közös használatú épületek: a bejárati épület, mely a kor dinamikus esztétikájának megfelelően egy lepényből és egy toronyból áll, az ezernél több főt egyszerre kiszolgáló étterem és a táborok idején napi 10 ezer adag melegételt előállítani képes konyha a hosszan elnyúló, egy tömegbe foglalt sportcsarnok és színházterem. A méretek és arányok birodalmi jellegűek, a homlokzatok sodró dinamikája főképp a vízszintes irányt hangsúlyozza. A szállásépületeket távolabb, telepszerű elrendezésben helyezték el. A patak mentén széles, aszfaltozott út vezet le a partra, ahol kikötő, büfé, móló bővíti a strand kínálatát, menet közben pedig, az út mentén balatoni tájház található, és egy nagyméretű KRESZ-park is helyet kap az elkövetkezőkben.

A vasútvonal és a közút is keresztezi a partra vezető utat, a vasúti csomópontban a tábornak saját vasútállomása van, amely a MÁV által szintén megújult, a főút forgalma pedig vasbeton hídon vezet át a tábor fölött. A struktúra a 2012-ben újraindult táboroztatást jól szolgálta, az épületek állaga azonban régen megérett a korszerűsítésre. Az átalakítások sora már 2010-ben megkezdődött, amikor Krizsán András tervei nyomán a tábor főbejárata és központi épülete elnyerte karakteres külsejét. A Krizsán-féle, a Balaton dinamikáját idéző íves előtető és faágakra emlékeztető hajlított fém alátámasztások egészséges egyensúllyal képviselik a funkció és a használók életkora által indokolt stilizált geometrikus építészeti nyelvet. A továbbiakban azonban a DVM group tervező gárdája a megrendelővel közösen úgy döntött, hogy ennél visszafogottabb, szűkszavúbb modorban folytatja a felújítást, és a bejárati épület ikonikus hangsúlyát meghagyva, a jól megválasztott anyagokra, ritmusokra és arányokra és főképp a színekre bízza az építészeti hatást, csakúgy, mint hatvanas-hetvenes évekbeli elődei. A legnagyobb átalakításon a fórum épületei estek át.

A beavatkozások egyaránt érintették a belső elrendezést és ebből adódóan a homlokzatok architektúráját. A belsőkben a födémek részbeni elbontásával a mai igényeknek megfelelő, jól bevilágított, tágas, nagy belmagasságú tereket hoztak létre, ez lehetővé tette, hogy újragondolják a forgalmi kapcsolatokat. Egyes helyeken új funkciók is bekerültek, ilyen például a fogadóépület földszintjén kialakított, kortárs megfogalmazású, egyszerű kápolna. A fogadóépület tornyának homlokzatán a tönkrement kőburkolatot korszerű szálcement burkolatra cserélték, amely az architektúra karakterét nem változtatta meg, csak felfrissítette. Az étterem belső tere átalakult, teljesen új, üvegezett homlokzatot kapott, radikálisan megújult a konyha belső tere és a konyhatechnológia, az akadálymentesítést újonnan épült lift szolgálja.

A sportcsarnok és színház végtelen vízszintes tömegét funkcionálisan és a homlokzaton is megosztották, a legutóbbi felújítás során kialakult zord, kevés áttöréssel bíró térfalat az eredeti állapotra utaló, függőleges árnyékoló lamellarendszerrel látták el, így az egyensúly helyreállt. A fórumot keretező épületsor új elemmel bővült, a térfalat egy sport- és rendezvényfunkcióra alkalmas csarnokkal zárták le, amelynek földszintes részébe került a folyton üzemelő büfé, továbbá az étterem alsó részében egy nagyméretű bolt is működik. Az új épület előtt nagy kiállású, kör alakú nyílásokkal áttört, színes lábakkal alátámasztott előtető húzódik végig, összekötve az egyes épületeket.

A tervezők a fórumot egységes építészeti elemként kezelték, ahol a különböző struktúrájú homlokzatokat az azonos szellemiség hozza harmóniába. Nagy szerep jut a színeknek mind a belsőépítészetben – ami szintén a DVM group munkája  – mind a homlokzatokon, de még a túlméretezett aszfaltozott felületek humanizálásában is. A nyolc darab külső folyosós, középső udvarokra szervezett nyári szállásépület mindegyike saját színkódot kapott, amely a szobák berendezésében, a folyosók korlátjain, illetve a pavilonok információs rendszerén is visszaköszön, sőt az étterem színezésében, illetve működésében is szerephez jut. Ahol erre mód volt, a homlokzatok felújítása során is megjelennek a színes épületburkoló lemezek, a sportcsarnok új mozgatható árnyékoló lamellái más-más nézőpontból eltérő színkódokká állnak össze. Ez a játékosság és könnyedség, praktikus, ugyanakkor értékközpontú szemlélet jellemző az egész tábor felújítására. Az értékmentésbe az is belefért, hogy ahol ez lehetséges volt, megőrizték vagy helyreállították az eredeti anyagokat és textúrát, mint például a színházterem falburkolata vagy a sportcsarnok pilléreinek rovátkolt műkő felülete esetében.

Az ismertetés során nem véletlenül hangzik el annyiszor a „beavatkozás” fogalma építés helyett; ez a megfontolt hozzáállást feltételező cselekvés írja le legjobban a megrendelő Erzsébet Alapítvány, a tervezők és a kivitelezők viszonyulását az összetett feladathoz. Pontosan mérlegelték és elemezték a lehetőségeket, annyit tettek hozzá a meglévő épületminőséghez, amit az adott igény megkövetelt, mindezt következetes és kompromisszum nélküli építészeti minőségben és kivitelezés szempontjából 20 hónapos, azaz meglehetősen rövid kivitelezési idővel. A komplex program végeredménye pozitív példa arra, hogy érdemes értő kézzel bánni azzal a nem csekély mennyiségű építészeti hagyatékkal, amelyet a huszadik század második fele ránk hagyott.

További képek a galériában!