Az elefántmentő

Boonserm Premthada thaiföldi építész munkái.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Olvasási idő: …

A Metszet és a MÉSZ 2022-es Nemzetközi Építész Kongresszusának egyik meghívott előadója volt a thaiföldi Boonserm Premthada, akinek munkái egy, az európaitól gyökeresen eltérő szemlélet jegyében fogantak, mégis nemzetközileg jegyzett épületeket tudhat maga mögött. A természet minden lényének tisztelete e szemlélet alapja; ennek legbeszédesebb példája a Ban Ta Klangban található Elefántfalu, amely tulajdonképpen „menekültépítészet” elefántok számára. Júliusi, a természettel harmonikus építészetet fókuszba emelő tematikánkból nem maradhat ki ennek a praxisnak az újbóli bemutatása!
 

Ha valamiről nyugodtan kijelenthetjük, hogy semmit sem tudunk róla, akkor az a thaiföldi építészet. Meg úgy általában, Thaiföldön minden, ami nem turizmus. Jószerivel a neveket sem tudjuk kibetűzni, nemhogy kiejteni. Két thaiföldi film is nyert díjat Cannes-ban, és finoman szólva próbára tette a tudósítókat a rendező, Apichatpong Weerasethakul nevének kommunikálása. Mindkettőt volt szerencsém látni, az egyiknek már a címe is megragadó: Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire. És tényleg képes, és a film tényleg ezt mutatja be, különösebb történetmesélés nélkül, mégis hatásosan. Megjelennek holt lelkek, majommá változott rokonok, tankok és csúnya hercegnő, akit magáévá tesz egy harcsa. Talán elég ennyi annak érzékeltetésére, hogy mennyire más kulturális alapokról van szó.

A thai ember létének alapja a buddhizmus egy bizonyos válfaja. Míg Európában jól és egyre többet hangzó szlogen a természet megbecsülése, addig a buddhizmusban minden élő tisztelete napi gyakorlat. Teljesen más az anyagi világhoz való viszony is, értelemszerűen más tehát az anyagi világot átformáló építészet szemlélete és feladata. Boonserm Premthada Bangkokban született és nőtt fel, diplomáját is ott szerezte előbb belsőépítészetből, majd építészetből a Chulalongkorn Egyetemen, ahol ma már adjunktusként oktat. 2003-ban a végzés után alapította meg irodáját, a Bangkok Project Studiót, amely 2010 után, és különösen az utóbbi időben több épületével keltett feltűnést a nemzetközi sajtóban.

Minden projektjére – legyen az borterasz az ősi főváros UNESCO Világörökségi területén, ügyes kezű, amúgy szerzeteseket tápláló özvegyasszonyok által működtetett étterem vagy a thaiföldi filmes képzés intézménye – az anyag és tér számunkra szokatlanul szabad, kreatív és szellemes formálása jellemző. Olyan erős érzéseket keltő, ugyanakkor józanul funkcionális épített terek ezek, amelyek mélyen a helyi tudásban és tapasztalatban gyökereznek, sok esetben szakképzetlen helyi munkások építik őket gyakran hulladéknak tekintett anyagokból, mint az üvegtégla, a könnyű PVC fólia, furnérlemez, vagy éppen a thai népi építészetben általános tégla. Mindezt valódi építészeti tudás és szemlélet avatja és ötvözi esztétikus és teherbíró szerkezetekké.

Boonserm Premthada építészetének mindig van egyfajta erős humánus, szociális indíttatása, a projektek háttere és célja a lokális közösségek erősítése, megélhetésük biztosítása. A helyben fellelhető potenciál kiteljesedése számára teremt építészeti kereteket. Boonserm hiszi, hogy az építészetnek az a feladata, hogy fizikai eszközei segítségével olyan atmoszférát teremtsen, amely tudatosítja az emberben, hogy a természet elválaszthatatlan része. A számtalan építészeti díj mellett (AR+D Awards for Emerging Architecture 2011, Wienerberger Brick award Grand Prize 2014, Global Award for Sustainable Architecture 2018,  Royal Academy’s Dorfman Award 2019., stb) 2021-ben elnyerte a designboom Design Díját a legnagyobb társadalmi hatású projekt kategóriában. 

Az elismerés a már említettek mellett minden bizonnyal az egyik legkülönlegesebb és legnagyobb visszhangot kiváltó munkájának is szólt, a thaiföldi kis faluban, Ban Ta Klangban megvalósított Elefánt-Világ projektjének is szól. 

Az építészet általában az embereket szolgálja. Az Elefánt-világ projekt ezzel szemben nem-ember-megközelítésű, így ad példát emberségből – vallja az alkotó.

A faluban több mint négyszáz éven át szoros kötelék állt fenn az elefántok és gondozóik között. Az állatok szabadon jártak-keltek a házak között, amelyek úgy voltak méretezve, hogy ők is kényelmesen elférjenek, a temetőben állatok és emberek egyaránt nyugodtak. A városiasodás azonban eltüntette az erdőt, amely táplálékot és gyógyító növényeket adott az állatoknak, így a gondozók kénytelenek voltak az állatokkal turistaközpontokba költözni. A helyi önkormányzat által kezdeményezett projekt célja a folyamat megfordítása, az elefántok és gazdáik számára ismét élhető környezet kialakítása.

A tervezés a helyi építészeti hagyományok és az elefántok viselkedésének, anatómiájának szokásainak tanulmányozásával kezdődött, majd ez alapján végül három objektum létesült: egy megfigyelő torony, egy Elefánt-múzeum és egy kulturális központ, amely egyfajta fedett-nyitott meditációs tér, ahol a látogató megpihenhet. Az elefántoknak tavat ástak, ahol az esővíz összegyűlik, és ahol fürödni tudnak. A víz visszatérése jótékonyan hat az újraerdősítésre, amit erdőtelepítéssel is fokoznak. Háromszáz elefánt jár-kel szabadon a területen, ahogy hajdanán, a látogatók pedig kedvük és habitusuk szerint kerülhetnek kapcsolatba velük.

A kilátótorony vízcsepp alaprajzú, téglából épült, melyből szabályos, sűrű nyílásokkal áttört falat húztak fel. Belsejében több szinten kilátóteraszok találhatók, melyet több irányba elfogatott lépcsők kötnek össze, hogy minél több lehetőség nyíljon a környék és az állatok megfigyelésére. A torony befejezetlennek tűnik, az égbe tart.

Az Elefántmúzeum épülete szintén téglából épült, izgalmas labirintus, változó magasságú falakkal, változó méretű udvarokkal és rejtett vízfelületekkel. A hol keskeny, hol tágas terek az elefántok és emberek együttélésének közös motívumait idézik meg: a vizet a porfürdőt, a napot. A több mint 480 000 téglát helyi munkaerő falazta fel, ami a munkalehetőségekben nem bővelkedő területen komoly segítséget jelentett az ott lakóknak. A design alapvető eleme a napfény, amely különböző napszakokban más és más játékot mutat a falakon és a terekben. A kiállított anyag az udvarokba és a külső falakra kerül, a zárt terek pihenésre, elmélkedésre szolgálnak.

A kulturális tér fedett-nyitott terület, amely egy tető alatt teremt helyet emberek és elefántok számára. A 70x100 méteres, másfél méter vastag hatalmas tető alatt kulturális és vallási ceremóniák egyaránt rendezhetők a születéstől a halálig ünnepelhető az ember és elefánt életének minden eseménye. A helyi építészet karakterét követő, lapos hajlású tető középen nyitott és sok helyen áttört, ez biztosítja a jó szellőzést. Alatta kövekből rakott organikus halmok képeznek amfiteátrum-szerű lelátót, ahonnan az események élvezhetők. A tető alatti teret a 4 méter magas halmok három oldalról lezárják, a negyedik oldalon viszont akkora a belmagasság, hogy egy elefánt is beférjen a tető alá. A dombok alján a nagy kövek megakadályozzák, hogy az elefántok fel akarjanak mászni. Az építmény mellett esővízgyűjtő tavat ástak, ahol az elefántok fürdőzhetnek. A kitermelt kőzetet a halmok építéséhez használták.

A projekt része további tavak ásása, az erdősítés, és a helyi gazdaság erősítése, amelynek speciális ága az építész által javasolt startup kezdeményezés: az elefánttrágyából öntött falazóelem előállítása. Mivel az állatok csak növényt esznek, ürülékükben rengeteg a rost. Cementtel és vízzel keverve egyfajta mesterséges vályogot kapnak, amit formába öntenek, majd szilárdulása után kiemelik, és deponálják. A falazóelemeket egy hétig vízzel locsolják, majd az ezt követő három hétben hagyják kiszáradni, mielőtt építésre használnák. Az elemek előállításában a trágya begyűjtésétől kezdve az öntésig és kezelésig az elefántok gondozói, „Lovasai” és a helyi munkások segítenek. Boonserm Premthada ebből tervezi felépíteni az Elefántszínházat a 2022-ben Versailles-ban megrendezendő építészeti és tájépítészeti biennálén.

Az „Elephant World” projekt 2021-ben méltán nyerte el a Wallpaper* Design Award-ot. Mégis, a Nemzetközi Építészkongresszus magyar hallgatósága nem győzött kuncogni az elefántkaka ilyen szellemes hasznosítása láttán, pedig a dolog halálosan komoly, és példamutató, főként abban a nyugati civilizációban, ahol ridikülben hordozzuk házi kedvenceinket, és lelki társként még a repülőn sem válunk meg tőlük, a gyári csirkét viszont szemrebbenés nélkül fogyasztjuk. Arról, hogy embertársainkkal hogy bánunk, már jobb nem is szólni. Érdemes megfogadni az esztétikai értékekben is bővelkedő projektek alkotójának tanácsát megfogadni:

Az emberség nem csak az emberi kapcsolatokból áll. Emberségünket a bolygó más élőlényeivel való kapcsolatunkon keresztül mutatjuk meg. Az állatok iránt mutatott tisztelet vagy megvetés tükrözi emberi fajunk értékét.

További képek a galériában!