Az elvarázsolt erdei ház titka

Somogyország rejtett kincsei

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Távol mindentől, a világ zajától, a települések fényétől, az erdő mélyén áll egy ház, ami invitálja a vadásztársakat és a családot egyaránt. A kettős küldetésű ház égetett deszka homlokzatával, kifordult formáival szokatlan látvány, mégis az erdő részévé tud válni. Cikkünk az OCTOGON magazin 187-es (2023/7-es) lapszámából.
 

Akár egy népmesében: megfáradt vándor, vagy legyen eltévedt vadász, elhagyván a települést, az erdő sűrűjében egyre mélyebbre jut, dombokon, völgyeken, tisztásokon halad keresztül, majd a fák között egyszerre csak rábukkan egy rendezett kis ligetre, amely egy nagyobbacska házat rejt.

A megbújó ház egy vadásztársaságé, az erdőt járó vándor, avagy eltévedt vadász a „civil” életben pedig kivitelezéssel foglalkozó vállalkozó, valóban szenvedélyes vadász. Beleszeretett az erdő csendjébe, a dombos táj nyugalmába – és megvásárolta a területet.

Nem sokkal később, ha ma keveredik oda egy eltévedt vándor – avagy a társaságba meghívott vadász – már egészen más kép fogadja, mint főhősünket néhány évvel ezelőtt. A fák között szinte elvesző régi vadászház mellé egy teljesen új, első ránézésre szokatlan, sötét tónusú, nagyon mai ház került. Az első meglepetés után azonban egyfajta megnyugvás tölthet el minket, hiszen a szokatlan forma- és színvilág mindemellett jól harmonizál a tájjal, a kellemesen elnyúló dombvidékkel és az erdővel. 

Amikor a megrendelő első alkalommal invitálta az elvarázsolt erdőbe Bártfai-Szabó Gábort és tervezőcsapatát, akkor még azzal az elhatározással tette, hogy a régi, az 1960-as évekből származó, jellegtelen ház felújítására, bővítésére kérjen tőlük ajánlatot. A tervezőknek azonban sikerült őt meggyőzni arról, hogy azt nem érdemes bővíteni, inkább egy új épületet kellene felhúzni a területen, s abban elkülöníteni a tervezett funkciókat.
 

A tervezés kezdetén két fontos momentum okozott komolyabb fejtörést. Egyik az elképzelt funkciók megfelelő elhelyezése, a másik a védett erdő közepén való építkezés logisztikája. Funkcionálisan egy kettő az egyben jellegű épületről lehet beszélni, amelyben jól elkülönítve, mégis egyben kellett tartani egy közösségi és egy intimebb világot. Az épület ugyanis részben egy szűkebb vadásztársaság, baráti vagy éppen munkahelyi kör számára szolgál közösségi helyként, ahol összegyűlhetnek, kikapcsolódhatnak, de igény szerint akár szervezetfejlesztésre, csapatépítésre is alkalmas lehet. Emellett a tulajdonos családi pihenőházként is szeretné használni az épületet, így erre a kettős igényre kellett egységes építészeti választ adni. Emellett pedig az építkezést úgy kellett szervezni, hogy – kiemelt vadászterület lévén – a szarvasbőgés időszaka miatt az évnek csak egy meghatározott része állt rendelkezésre. A szűkített időkeretet tovább nehezítette a korlátozott és óvatos megközelítés, hiszen a legközelebbi falutól és főútvonaltól távol eső építkezési terület lényegében csak egy erdészeti úton volt megközelíthető.

Erre az összetett képletre kerestek és találtak megfelelő megoldást, amit végül az anyag, a funkció és a forma közös nevezője hozott el. A megtalált anyag a CLT technológia lett, ami lényegesen lerövidítette a területen zajló hangos munkavégzés és a szerkezetkész állapot előállításának idejét. Az előre gyártott paneleket ideszállítva „csak” össze kellett szerelni, az így elkészült zárt tömbben már nyugodtan lehetett folytatni a beltéri munkálatokat. A technológia sajátossága segített a formavilág megtalálásában is, amelynek legfőbb célja az volt, hogy a két funkciót, ami akár két különálló háznak is értelmezhető, úgy gyúrja egybe, hogy a két világ érintőlegesen találkozhat ugyan, de ne zavarja egymást. Emellett persze mind a közösségi, mind a privát szféra teljes értékű tereket, nyitottságot, panorámát, kényelmet kapjon. Az építészeket nyilván megihlette az erdő széli környezet, az ezáltal nyújtott formavilág: lehulló ágak, elhullott agancsok.

A két funkcionális egységet modellezték és addig forgatták, próbálták egymáshoz, amíg kijött az ideális képlet, amit megjelenésében értelmezhetünk úgy is, mint két, egymásban elforduló vadászkürtöt.

A ház vertikális középtengelyét képző kéménypillér köré szerkesztett épület két szintje egymáshoz képest minden irányban elmozdul, ezáltal a különböző funkciók jól szeparálódnak. Mindkét szint belső és külső terei elfordulnak egymásból: így sikerül mind a közösségi, mind a privát tereket kellően elválasztani úgy, hogy azok közben a környezet felé teljesen megnyílnak. Mind az alsó, mind a felső szint közönsége el tud vonulni a külvilág és a másik szinten tartózkodók elől, az adott teraszokon elmerülni a végtelen tájban. Az emelet elfordulása egyúttal lebegéssé válik, a térbe kilépő szárnyakat mindössze filigrán, törékenynek ható oszlopok tartják. A felső szint leginkább intim, védett része – a szülők és a gyermekek hálószobája – külön nyúlványként lép ki az épület tömegéből, az autóbeálló fölé nyúlik, a vége csak egy valószínűtlenül kecses tartópilléren nyugszik.

A megérkezés irányából, az autóbejáró felől az épület zártabb, komorabb, míg az előterében elterülő rét, az alatta meghúzódó völgy és azon keresztül az erdő felé már teljesen nyitott. A felső szint terasza és a szülői hálószoba elkülönülő, jól elhatárolt erkélye a lombkorona fölött teljes panorámát nyújt a végtelenbe tartó dombság irányába. A homlokzatot égetett és olajjal kezelt deszkafelület burkolja, ez adja a karakteres sötét, már-már feketének is mondható összhatást. A deszkák textúráját a fa természetes rajzolata alkotja, de emellett a hosszabb deszkaszálak a vágásuknál kaptak egységes, folyamatosan visszatérő ritmust. A nagy üvegfelületek szintén sötét, antracit keretezés kaptak, a fény ellen pedig külső, a nyílászárókkal és a tartópillérekkel azonos színvilágú árnyékoló véd.

Az alsó szintre a szerény bejáraton belépve egyterű, szinte csak a beépített bútorzattal és a szintkülönbségekkel szabdalt térbe érünk. Az előtér oldalában fegyvertartó szekrénnyel és átjárással az épület fölső része felé, előrefelé pedig néhány lépcsőfok vezet le a közösségi térbe. A méretes helyiség tagolását a térben szabadon álló szekrényszerű konyhasziget adja. Ez egy kisebb, privátabb, a kályha köré fordított kényelmes fotelokkal berendezett teret választ le a nagyobb, szellősebb, a külső táj felé is teljesen nyitott közösségi résztől. Ebből egy kisebb szaunavilág nyílik, a megfelelő vizesblokkal, valamint közvetlen – szintén panorámás, ugyanakkor privát – teraszkapcsolattal, azon pezsgőfürdős fadézsával.
 

A felső szintre vezető lépcsőhöz egy külön külső bejáraton, illetve a közösségi térből nyíló lezárható átjárón keresztül juthatunk. A süppedős, zöldes padlószőnyeggel borított, családias hangulatú fenti tér első, nyitottabb része nappaliként értelmezhető, ebből egy szerényebb irodasarkot is leválasztottak, benne egyedi, a ház faanyagából készült tárgyalóasztallal. A nappaliból léphetünk ki a méretes, de a külső szemek elől kellőképpen elzárt, ugyanakkor a messzi tájakba vesző panorámát nyújtó teraszra. A belső térben maradva egy keskeny folyosón keresztül érjük el az intim tereket, a hálószobákat és a kapcsolódó fürdőket.

A ház belső hangulatát is nagyban meghatározza a környező természet hatása, a színképzésben a meleg tónusok, a világosbarnák és sötétebb barnák jellemzőek. A méretes ablakokon keresztül szintén beáramlik az erdő és mező közvetlen világa, az éj leszálltával pedig teljes sötétség borul a házra, az egyedüli fényforrást a Hold és a csillagok nyújtják, távol járunk mindennemű fényszennyezéstől. A vadászház majdhogynem eggyé tud válni az erdő sötétjével, csendjével és teljes nyugalmával, a külső homlokzat is ezt a mimikrit segíti.

Az eltévedt vándor vagy a bolyongó vadász teljes nyugalomra talál az erdőben sejtelmesen felbukkanó, szinte lebegő, sötét, csak a vadak szeme módjára csillogó ablakokkal jelt adó házban. 

Megjelent az OCTOGON magazin legújabb, 187-es (2023/7-es) lapszáma, amelyben sok egyéb mellett a BORD Építész Stúdió tervezte BudaPrés épületről, az Országos Széchényi Könyvtár új Archivális Raktáráról (TSPC Kft., Tectum-Art Studio), a Krizsán András DLA által jegyzett piliscsabai új evangélikus templomról és a Margit körúti HomeWork, lakó- és iroda-komplexumról is olvashattok.

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

Rajzok a galériában!