Az építész a tömegek és síkok izgalmas kompozícióját állította elő ennél a budai háznál

A többlakásos ház esetében erős fantáziával választottak burkolóanyagot, színt és felületi érzéki hatást. Erről szóló cikkünk a 99-es, 2012/7-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Bojár Iván András
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Szinte gyerek voltam. Kamasz. Olaszországban jártunk, ahol minden a múltról, a történelemről beszélt. És mégis ott láttam először olyan minőségi, középosztálybeli otthont, amely úgy volt kényelmes, elegáns, nagystílű és kifinomult, hogy modern volt. Az élő kortárs építészet a római kontextusban a hagyományok, a reprezentációs igények kétezer éves folyamatosságáról szólt. És arról, hogy ebben a sorban a jelen éppoly releváns, mint a három, nyolc, vagy tizenkét századdal azelőtti korszak. Az akkori Magyarországról nézve, ahol a modern építészet a paneleket és az egyen tanácsházákat jelentette, ahol csak a múlt házai képviseltek minőséget, elképzelhetetlennek tűnt, hogy a kortárs is lehet míves.

Talán mert nyár van, tartósan harmincöt fok körül; talán mert hegyoldalban járunk, mint egykor Rómában, a fenti gondolatok jártak a fejemben. És persze mindez nem elvontan, históriai vagy esztétikai tekintélyeknek alárendelten. Leginkább az öröm dominált az összehasonlításban, hogy de jó időről időre átélni újra: ma már van a mi életünkben is hasonló kortárs építészeti minőség. Mert van már hasonló igény, tudás és szakértelem arra, hogy a vágyak formát nyerjenek.

Mert itt, ahogy bejárom a házat, tudatos építészetkritikai vizsgálódásom elé furakodott egy egyszerű, köznapi, de alapvető érzés, aminek legfeljebb közvetve van az építészethez köze, mégis a tervezői, alkotói vállalkozás lényege: hogy milyen jó élet lehet itt. Milyen jó lehet majd esténként megérkezni ide, a ház alatti szakaszon gondosan megőrzött, hatalmas gesztenyefák alatt föllépni a megvilágított lépcsősoron! Az érzéki, taktilis élményt kínáló fal mentén besétálni az épület testébe, afféle minialagútba, mellyel megélhető, hogy a ház máris magába fogad.

Mielőtt a kortárs építészet elvont értékrendszerén belüli helyét tapogatnánk ki, ennek a háznak a fenti élménysor megteremtése, dramaturgiai láncolatra fűzése képezi a legkomolyabb értékét. Hiszen a képek önmagukért beszélnek: jól látszik, a tervező képes magabiztosan előállítani a tömegek és síkok izgalmas és harmonikus kompozícióját. Tud jó döntéseket hozni, erős fantáziával választani burkolóanyagot, színt, felületi érzéki hatást. Képes számolni a Nap járásával, a hegyoldal előnyeivel és korlátaival, tud úgy komponálni, hogy a városi panoráma meghatározza a belső terek atmoszféráját. A sokféle használati és műszaki követelmény értelmes összeszervezése azonban még messze nem minden. Ezeket az igényeket sok épület képes kielégíteni. És a válaszok között temérdek közhelyes, a szellemi kihívást mellőző található. Nem ez a helyzet itt.

A szintenként egy-egy lakást kiadó alaprajzok, és a többféle nézetből keletkező többféle homlokzat egyneműsége kiforrott tervezői tudást mutat. Mert az egymás elé húzódó síkok közeibe rejtett lépcsők, folyosók és a lakások, a teraszok tagoltsága egy tőről fakad. A háznak egyénisége van. Ahogy a lakásoknak is, és nem pusztán azért, mert mindegyik kontúrja, helyiségkiosztása más és más. Az egyéniség itt az összhangzatból fakad. Az alkotórészek egyedi kombinációjából. A harmóniából, amely a vájatolt nemes zöld kőlapok, a terasz fapallói, az üvegmellvédek, a korcolt fém és a vakolt burkolatok pontosan porciózott együtteséből árad.

Ritka alkalom, hogy az építész teljes rendszerben gondolkozhat. Nagy kár, mert most is látszik, mennyire jót tesz, ha egy épületet keresztül-kasul áthatja a közös gyökből fakadó alkotói gondolat. Ha a kert, teraszok, síkok és tömegek, folyosók és lépcsők, majd a lakások mind-mind ugyanannak a vezérelvnek, szerkesztési elvnek, esztétikának az alárendeltjei, akkor jó látni, hogy az egyes belsőépítészeti megoldásoknál ugyanez az elgondolás megy tovább, és a részletekbe is beköltözik. Konyhaszigetek, szekrények, polcok sorakoznak az egyes lakásokban – mind a ház tervezőjének elképzelései. És ugyanígy számos fürdőszoba is az építész elgondolása alapján valósult meg. Jót tesz mindez a háznak, mert a kerítésfalaktól a lakóterek belseje felé koncentrálva ugyanaz a minőség hatja át a kertet, a ház köz és magánszféráit.

Ritka dolog, amikor ilyen építészeti minőséggel találkozhat itthon az ember. Amikor egy hazai építészeti megoldás a kulturálisan megalapozottabb, gazdasági szempontból is egységesebb hátterű világ produkcióival kelhet versenyre. Megnyugtató konstatálni ezt. Buda, hegyoldal, lombok, kánikula – s egy ház. Mintha minden a helyén lenne köröttünk.

További képek a cikk végén található galériában!