Az Építész Stúdió és az Újirány Csoport pályázata az MCC-re
Ahogy a körbeülő gyerekek összeérintik a lábukat, az egymásra figyelésnek egy különösen erős formája alakul ki – áll az Építész Stúdió és az Újirány Csoport leírásában a Mathias Corvinus Collegiumra leadott pályázatukról. Koncepciójukban az épületszárnyak veszik körbe a gyerekekhez hasonlóan azt a magot, ami az érkezés szintjén az épületegyüttest szervező agora tér, a fölötte lévő központi kertrész pedig az elmélyülés helye, ahová jó idő esetén a könyvtárból kitelepednek a diákok. Bemutatjuk a koncepciótervet a stúdió leírásával.
A hely szelleme
A beépítés és a tömegalakítás – szorosan kapcsolódva a hely szelleméhez és megvalósítva a programot – az építészeti koncepció talán leglényegibb része, magja, csontváza. Ezért is érezzük annyira fontosnak, hogy már magával a beépítéssel kifejezzük véleményünket a helyről. Ebben az esetben a beépítés kihívása az, hogy a program dimenziója teljesen más, mint amit a hely szelleme kívánna. Szabadon álló társasházi környezetben kellene elhelyezni egy jóval nagyobb léptékű programot, egy hatalmas telken.
A koncepció alapja
A program által megkívánt tömeg megfelelő tagolásával közelíthetünk a környezet léptékéhez, azonban még így is nehéz elkerülni a túlzott méreteket. Ezen a ponton kaptunk segítséget a programban megfogalmazott működési elvektől. A pályázati kiírás több szempontból is hangsúlyozza a központi szervezés igényét, az ezáltal inspirált centrális-sugaras elrendezés pedig nemcsak a program elvárt funkcionális működését eredményezi, hanem azt is, hogy a sugarasan elhelyezett szárnyak karcsúbb véghomlokzatai dominálnak a megjelenésben, amik a környező társasházi léptékhez közeliek, míg a hosszoldalak szögben egymás felé fordulva, a fákkal beültetett udvarokban sokkal kevésbé érzékelhetők.
A centrális-sugaras elrendezés filozófiai értelemben is összecseng az MCC szándékaival.
Fontos célunk volt, hogy a lehető legtöbb téri és funkcionális lehetőséget megadjuk a fiatalok számára, hogy fejlődhessenek, és hogy egymást fejlesszék. A közösségi terek rugalmasan alakíthatók, a többi már a diákok kreativitásán múlik. Az intenzív szellemi életet jól kiegészíti az intenzív sportélet, a közösségi együttlét fontos formája. A tornatermen, a konditermen és a vizes rekreáción túl az egyik kollégiumi szárny teljes tetőteraszát a sportnak szenteltük, ahol a napsütés és a pazar kilátás különleges élménnyel kíséri a testmozgást. Az épületegyüttes beépítési koncepciója is segíti az egymásra figyelést, az egymásra hangolódást, az intenzív közösségi életet, de emellett lehetőséget nyújt az elvonulásra, elmélyülésre is. Az építészet eszközeivel segítjük, hogy az MCC-s évek életre szóló élményt és útravalót jelentsenek.
Tömegalakítás
A centrális-sugaras kompozíció 6 elemből épül fel, amit összeköt a kertfelszín alatt a központi agora tér. Az elemek 45 fokkal fordulnak el egymástól, dinamikusan szélesedő udvarok alakulnak ki köztük, így még a legbelső kollégiumi szobából is ki lehet látni a városra. A szárnyak a bejárattól sugarasan indulva: oktatási szárny, majd 3 kollégiumi szárny, irodaszárny és végül a könyvtártorony.
Könyvtártorony
A könyvtártorony hét olvasószintből áll, alatta a könyvtárkerti kijárat szintje, felette a kávézó és kilátószint. Az egyes szinteken különböző típusú olvasóhelyek vannak, a zajmentes boksztól kezdve a félig intim beülős helyeken át a nyitott asztalokig, és emellett közös munkára alkalmas projektszobákat is elhelyeztünk. A könyvtártorony minden pontjáról rálátunk környezetünkre, szimbolizálva a tudás fáját.
Tájépítész koncepció
A koncepció kiindulópontja és egyik alappillére az MCC által képviselt elvek. A kert eszerint egy olyan térláncolat, mely több síkon bontja ki a demokratikus párbeszéd tereit, térszervezésében támogatja az egyéni fejlődés, valamint közösségi szerveződés lehetőségeit és a saját kezdeményezéseket. A kert szellemi nyitottsága a hagyományok kialakításának ad teret.
A koncepció másik kiindulópontja maga az a helyi természeti adottság, mely a Gellért-hegyre egykor jellemző lehetett. Ez leginkább egy olyan elképzelt valóság, mely azt az idilli képet társítja a jövőbeli kampusz területével, melyet csak feltételezni tudunk, hogy milyen: a kert egy képzelt természeti tájként kerül megfogalmazásra, melynek kiindulási alapja a magyarországi erdőtársulások idilli képe, mely egykor létezhetett itt is.
A kert természeti karakterét tekintve egyfelől az épületsor ellenpontja. Másfelől az épület és kert egysége hozza létre azt a jövőbe tekintő, az ökológiai-ökonómiai megközelítésű szemléletéből fakadó összképet, mely korunk fő iránymutatója kell, hogy legyen. Ez, a folyamatok megértésén alapuló megközelítés, a „szép” létrehozását alapvetően a folyamatok értelmezéséből vezeti le és azok szabad áramlásának biztosít teret, mely a végső forma meghatározója is egyben.
Az így kapott önfenntartó kert, mint egy lefolyó természeti képződmény – karakterében a Gellért-hegy mint domb, ami hegyi élményt nyújt – szabadon folyik át az épületek közt és azok körül, mely azt az érzetet kelti, mintha az épületek sziklatömbökként a táj részei lennének, a természetből fakadó tudást szimbolizálva. E folyam egészen az Alsóhegy utcáig húzódik, egy egységbe szervezve e domboldalt, mely alsó közterület ezáltal nem egy maradékterületként, hanem mindenki számára elérhető természeti tájként jelenik meg a városi szövetben.
  |
Kampuszkert
A kampuszkert három szinten bontja ki a térhasználat különféle, egyre személyesebb jellegét. Míg a kampusz fogadótere egy teljesen nyitott terület, addig az épületek közt húzódó kertláncolat már egyfajta semi-public térként működik, a tetőkertek pedig már az itt lakók, tanulók, dolgozók és a vendégek személyes tereiként foghatók fel.
Tervezők:
ÉS: Félix Zsolt, Hőnich Richárd, Mudry Luca, Pálfy Máté, Varga Katalin
Újirány: Horváth Bettina, Kovács Árpád, Sármán Dorka, Szohr Gábor, Tihanyi Dominika
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
