Frank Gehry a közelgő 91. születésnapja alkalmából adott interjút.
Frank Gehry február 28-án ünnepli 91. születésnapját, de nem tud leállni. Továbbra is aktív és nyüzsgő, a szombatokat kivéve nem enged magának pihenést, de mint ahogy az Intelligence magazinnak adott interjújában elmondta, nem is érzi szükségét. A „vitorlák mestere” a klasszikus zene szerelmese, márpedig szerinte a zene és az építészet sok szempontból ugyanolyan.
Frank Gehry 1929-ben született Torontóban, már gyermekkorában képzeletbeli városokat épített a nagyanyja boltjában lévő dobozokból. A merész, modern formák a védjegyévé váltak, karrierjének évtizedei alatt a „vitorlák mestere” eposzi jelzőt is kiérdemelte (nemcsak a formái miatt, hanem mert nagyon szeret vitorlázni), elég ha csak egyik legismertebb alkotására, a Walt Disney Concert Hall-ra gondolunk. Kezdetben sokkal jobban érdekelték a bútorok, mint az épületek, 1969-ben jelent meg a hullámpapír rétegekből készült Easy Edges nevű bútorkollekciója, és amikor már bőven az építészetből élt, akkor is részt vett bútorok, ékszerek és ruhák tervezésében. A legjelentősebb épületei között tartják számon a Guggenheim Múzeumot Bilbaóban, a Fondation Louis Vuitton múzeumát Párizsban, szűk régiónkban pedig ő tervezte a Táncoló Házat Prágában.
Az interjúban arra a kérdésre, hogy mely projektek a legizgalmasabb számára, a koncerttermet jelölte meg.
Már csak azért is, mert nagyon szereti a klasszikus zenét, valamint szerinte nagyon érdekes kihívás egy építésznek, hogy milyen anyagokat és elrendezéseket használjon ahhoz, hogy a színpad és a nézők között minél jobban létrejöjjön az interakció. A koncerttermeknek sok funkciót kell egyszerre ellátniuk, és patikamérlegen kell kikalkulálni, mi fér bele és mi nem. Kitér a Berlinben tervezett Pierre Boulez Saal-ra, a 700 férőhelyes teremre, ahol a színpad felett lebeg egy erkély pontosan azért, hogy még intimebb legyen a viszony a zenekar és a nézőtér között. Szerinte az építészet egyik dolga a kapcsolódási pontok szorosabbra húzása a helyet használók és a funkciók között.
„Nem zenélek, nem festek, de mindig azt mondtam, az építészet is egy művészeti ág, és ennek szellemében gyakorlom. Az építészet nagyon intuitív és kifejező, ugyanakkor meredek pálya, mert lehet, hogy nem fognak megérteni, viszont meg kell értetned magad, ha a pályán akarsz maradni. Ez pedig nem mindig egyszerű.”
Másfelől van egyfajta analógia az építészet és a klasszikus zene között. A klasszikus zenét egy hallás után biztosan nem, de akár többszöri meghallgatás után is nehéz megérteni és teljesen befogadni. Gehry szerint ugyanez elmondható az épületeiről is, ha ránéznek egy pillanatra a bilbaói múzeumra, nem biztos, hogy meg is értik, hogyan működik. Nincs ugyanis egyetlen olyan nézete, amely segít értelmezni azonnal az épületet, ehhez kell a külseje, a belseje, a funkciói, az elrendezése és némi intuíció is.
Gehry nem használ számítógépet, nem is tudja, hogyan működik, de szerinte nem is fontos, mert az ötleteit és a fantáziáját klasszikus módon is jól le tudja modellezni.
Az informatikai analfabetizmusa ellenére viszont létrehozott egy jól működő céget, amely olyan technológiai folyamatokat épített bele a tervezési eljárásba, amelyek folyamatos kontroll alatt tartják a költségeket is. Ez Gehry szerint még akkor is így van, ha több projektje kapcsán úgy került be a köztudatba, mint az építész, aki folyamatosan túllépi a költségeket. Az említett Walt Disney Concert Hall az egyik legjobb példa az elszálló költségekre, 91-ben kezdte el tervezni, de csak 2003-ban fejezték be. Az induló költségvetés 110 millió dollár volt, de az ügyfél elképzelései egyre csak változtak és bonyolultabbá váltak, így az összköltség meg sem állt 284 millió dollárig, a hiányzó pénzt magánadományokból kellett összegyűjteni.
Az interjú összességében elég belekérdezősre sikeredett, szó van benne arról, miképp viszonyul a sztárépítészek ázsiai kalandjaihoz, az építkezéseken éhbérért dolgoztatott, vagy éppen a rossz munkakörülmények miatt elhalálozó munkásokhoz. Gehry lesújtóan nyilatkozott a Kínában és Szaúd-Arábiában uralkodó állapotokról, a munkamorálra szerinte jellemző, hogy a terveket leszállíttatják, de egyáltalán nem biztos, hogy azokat ki is fizetik. Példaképei közöl Frank Lloyd Wrigt, Louis Kahn és Le Corbusier hatása a legnagyobb, közülük is „Corb az isten”, minden évben ellátogat a ronchampi Magasságos Miasszonyunk-kápolnába, amelyet Le Corbusier tervezett, és a modern építészet egyik leghíresebb alkotása.
A teljes interjút itt olvashatjátok el.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
