A kiemelt megvételben részesült Klobusovszki Építész kft gondolatai a tervezésről
A közelmúltban hirdettek eredményt a Magyar Építészeti Központ és Múzeum tervezésére kiírt pályázaton. Nem mindennapi építészeti feladatról van szó, amelynek itthon egyáltalán nincsenek előképei. Kíváncsiak voltunk, milyen gondolatok vezették a tervezőket, ezért felkértük a nyertes és díjazott pályázókat, osszák meg velünk, mi minden inspirálta őket. Minden csapat ugyanazokra a kérdésekre válaszolt, reméljük tanulságos és gondolatébresztő lesz olvasóink számára is. A közlés nem a díjazás, hanem a válaszok beérkezésének sorrendjében történik. Következzen a Klobusovszki Építészet, Klobusovszki Péter DLA és Rab Sarolta véleménye.
Milyennek kell lennie egy korszerű építészeti múzeumnak?
A kérdés két szinten is értelmezhető, hiszen a korszerűség vonatkozhat az intézményre és a neki helyet adó épületre is. A pályázat kiírása egy nagyon gazdag téri lehetőségekkel és személyi állománnyal rendelkező korszerű intézményt vázol fel, ez különösen a korábbi, szerény lehetőségeihez képest szembeötlő.
A korszerűség ma az építéssel való takarékosságot is jelenti, a kiírásból ebben az értelemben hiányzott a mértéktartás, annak ellenére, hogy az előző pályázathoz képest a program jelentősen csökkent.
Egy korszerű intézmény hatékonyan működhet történeti építészet keretei közt is, a pályázat részben erről - a két egykori szanatóriumépület újrahasznosításáról - szólt. Egy új épület a korszerűségével, a kortárs kultúrához kapcsolódásával erőteljesebben képviselheti az intézmény misszióját, és hatékonyabb működést tud biztosítani, de ne feledjük, a ma korszerűségéhez sem jár jótállás.
Az intézményi szempontok közül az autonómiát és a szakma szűk keretein kívül álló, laikus közönség megszólítását tartjuk a legfontosabbnak, összefüggésben az utóbbi harminc évben lezajlott múzeumi fordulattal, hiszen az építészet mindannyiunk ügye, a múzeum mint tanulóház (© György Péter) tud segíteni abban, hogy minél többet megtudjunk az építészetről.
Hogyan lehet az építészetet kiállításon bemutatni a 21 században?
Többféle médium áll a kurátorok rendelkezésére, a legfiatalabb az ezredfordulót követően megjelenő virtuális tér, mely nagyban kiterjesztette az építészeti tér átélhetőségének, bemutathatóságának lehetőségeit, a múzeum világhálóra kerülése az intézmény ellen indított támadásnak tűnhetett néhány éve. Az építészeti múzeumokban a bemutatandó épületek a maguk anyagi valóságában jellemzően nincsennek jelen, csak médiumokon keresztül. Ezért az építészeti koncepció során olyan megoldásra törekedtünk, ahol több lehetőség nyílik az épületek valóságos elemeinek, részleteinek megismerésére, a jelenlét töredékes megvalósítására.
A múzeum homlokzatát a kiállítandó épületek építészeti részleteinek bemutatására alkalmas felületként határoztuk meg, olyan önhordó polcrendszerként, amely átszellőztetett légrés közbeiktatásával mechanikailag kapcsolódik az épület szerkezetéhez.
  |
A polcrendszer egyszerre viselkedik burkolatként, díszítményként, önálló tektonikus karakterrel bíró konstrukcióként és a bemutatandó építészeti részletek kereteként és hordozójaként. A polcrendszer koncepciója többféle következménnyel jár az intézmény és az épület identitására nézve. A tárolókban elhelyezett épületelemek rendjének és a homlokzati kiállítás programjának összeállítása az intézmény kutatóinak feladata. Az épület többféle tematikus kialakítást is lehetővé tesz. A homlokzat kültéri bemutatófelület, emeletes kőtár, ha a múzeumi tárgyak életvilágtól való eltávolodására gondolunk akár építészeti kolumbáriumként is meghatározhatjuk. Az épületnek nincs végleges megjelenése, az akkor jön létre, ha a művészettörténeti program alapján elkészül a kültéri kiállítás. A homlokzat kialakításának programja, így az épület identitása is természetesen változhat is, sőt az kifejezetten cél, hogy az építészettörténeti bemutatás és a kortárs építészeti kísérletezés tárgya és terepe legyen. Az épület homlokzati megjelenése, használata, művészeti programja az intézmény identitásának, működésének kifejeződése.
  |
Mi a múzeum feladata? Gyűjtés? Gyűjteménykezelés? Kiállítás? Ti mire fókuszáltatok a tervezés során? Voltak-e nehézségek a kijelölt helyszín ill program vonatkozásában?
A múzeum feladata a kiírásban nagyon precízen meg volt fogalmazva, ennek meghatározása nem a pályázók kompetenciája, hanem a múzeumot irányító szakembereké, akik közt szép számmal vannak építészek is. Abban nem voltunk biztosak, hogy a tervezési területen szükséges megoldani az intézmény raktározási és gyűjteménykezelési feladatait. Az építészeti múzeum az építészet ügyét reprezentálja, ugyanakkor önmaga is egy épület. Ezt a kettősséget úgy igyekeztünk feloldani, hogy az építészeti múzeumot mint meta-építészetet képzeltük el, amelyben az építészet lényegi elemei, legalapvetőbb törvényszerűségei fejeződnek ki. A városi kontextus, a lépték, az építészeti karakter, a környező épületek tipológiája, a meglévő épületekhez való fizikai és szellemi kapcsolódás, a hely története, de leginkább a tektonika, amelyre való törekvés önmagában is képes a történeti építészetben sokszor érzékelni vélt időtlenség megidézésére.
Ikonikus jelre van szükség, vagy semleges, befogadó, jól működő épületre, amely tartalmával kommunikál?
A közösségi építészetnek így a múzeumnak is egyszere kell funkcionálisan jól működnie és reprezentálnia azon közösség értékeit, amely létrehozta, mindemellett számtalan egyéb kritériumnak is meg kell felelnie. A reprezentáció és a funkció szerencsés esetben nem zárja ki egymást, szembeállításuk ilyen értelemben a probléma leegyszerűsítését jelenti. A modern építészettől napjainkig terjedő korszakban a múzeum intézménye kommercializálódott, fogyasztási helyszínné is vált, melynek során az épületek gyakorta könnyen befogadható jelekre egyszerűsödnek le, kereskedelmi- és politikai marketing célokat szolgálva. Az épületek egyetlen jelre történő redukciójának gyakorlata - egyben az építészet vonatkozásgazdagságának leegyszerűsítését is jelenti, ezek a folyamatok a fizikai és a szellemi környezethez kapcsolódni képtelen, könnyen avuló épületeket termelnek.
Az ikonikus formák jelentése önmagukra vonatkozik, kivételes esetekben jön létre olyan épület, amely a létrehozó közösség kulturális kánonjának a részéve tud válni. Ezzel ellentétben az ideális (múzeum)épület a meglévő kultúra és helyszín különböző jelentésregisztereit képes mozgósítani és magába olvasztani.
  |
Voltak e előttetek külföldi vagy hazai példák?
Előképeink között történeti és kortárs példák, utópikus elképzelések, illetve művészeti múzeumok is találhatók. A képző- és az iparművészet esetében a műtárgy jelenléte elengedhetetlen feltétele a bemutatásnak, megismerhetőségnek, ezért az építészeti múzeum koncepciójánál is olyan megoldásra törekedtünk, ahol több lehetőség nyílik az épületek valóságos elemeinek, részleteinek megismerésére. Hasonló célok hívták életre a párizsi Palais de Chaillot-ban található állandó kiállítást, mely a francia közép- és újkori építészet részleteinek gipszmásolatait mutatja be (Cité de l'architecture et du patrimoine). A gyűjteményt még Eugène Viollet-le-Duc alapította 1879-ben a Musée national des Monuments français néven. A téma szempontjából inspirálónak gondoltuk Alexander Brodsky és Ilya Utkin 20. századi építészek papírépítészeti vízióját, a Columbarium habitabile-t (1989-90), amely életnagyságú épületeket gyűjt polcszerű struktúrájába. A rajz közepén függő golyó szétrombolja azt az épületet, melyet már nem laknak. A lakatlanság és az ennek következtében létrejövő pusztítás a szovjet diktatúra hétköznapjai közt létrejövő kultúrafelejtés szimbolikus és konkrét kifejezési formája, a rajz a szocialista modernizációnak áldozatul esett épített örökségnek állít emléket.
  |
  |
Klobusovszki Építészet | Web
További rajzok a galériában
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
