Interjúnkban Dobos Mátét, az Optinvest vezetőjét kérdeztük többek közt arról, milyen tervei vannak a Kincsem Palota felújításával kapcsolatban. Cikkünket a 191-es, 2024/3-as lapszámból közöljük.
Hol vannak már azok az arcok, akik miatt Budapest ma Európa egyik legszebb városa? Akik e helyet lehengerlő historista épületekkel kirajzolták az Aranykorban? Az ingatlanfejlesztéshez sokszor negatív érzés társul a városlakókban, pedig több út és több fajta személyiség is van ezen a területen. A Kincsem Palotában például Blaskovich Ernő után Dobos Máté viszi tovább a stafétát és újra is értelmezi az egykori „főúr és sportsmann” világát.
Octogon: Ugyan az Optinvest túl van olyan hullámokon is, mint a COVID, a lapunknak adott korábbi interjú óta eltelt egy év szintén kihívásokkal tette próbára az ingatlanfejlesztőket. Mit tapasztalt ez idő alatt?
Dobos Máté: A törzsbérlőink nem változtak. Amelyik el is ment, az olyan csapatnövekedésen esett át, hogy a mieinknél nagyobb irodaházakba kellett költözniük. Közülük is van egyébként, amelyik csak az egyik épületünkből ment át egy másik palotánkba. Minket olyan cégek – ügyvédi irodák, kreatív ügynökségek, IT cégek – választanak, amelyek a mi gondolkodásmódunkhoz hasonlóan hosszútávon vágynak különlegesre. Olyan helyre, amiért hajlandóak prémiumot fizetni. Az elmúlt évek gazdasági kihívásai után sokan mondták, milyen szerencsések vagyunk, de erre csak azt tudom mondani, hogy nem erről van szó. Ha jó a termék, nincs mit magyarázni: ott van a jó lokáció, a jó kialakítás, jó szolgáltatások és az épület története, így igen: nincs mozgás a bérlőink között.
Gazdagodott-e az állomány azóta, és hol tartanak a 2022-ben aranyba burkolt paloták tervezései, kivitelezései?
A Wagner-palota felújítása idén augusztusban teljesen elkészül, a Dreher-palotánál pedig nagyban halad az építkezés. A szerkezeterősítésen dolgoznak, és hamarosan a toronydaru felállítása következik. A Kincsem Palotába 2026-ban vonulunk fel, az Almásy-palota viszont a hab lesz a tortán, úgyhogy ott hagyjuk utoljára a munkálatokat. Azóta viszont vásároltunk is és az Almásy-palota szomszédságában miénk lett a Györffy-palota, amit a Kincsem házzal egyidőben fogunk felújítani. Az Astoria ismert üvegépületét, a K6-ot is birtokba vettük, ahogy a Révay u. 10. is általunk lesz 4000 négyzetméteren szexi irodaház – a Pyxis Nautica már azon is dolgozik.
A palotákat tudatosan ön választotta, nem is volt javarészük valójában eladó. Mi az ön és a Kincsem Palota közös története?
A korábbi tulajdonosa szintén számos régi épületnek adott már új életet, klassz ötletei voltak, ezzel a palotával azonban sokáig nem rajzolódott ki a közös célja. A pandémia után kezdtünk tárgyalni, de nehezen vált meg az épülettől – amit nem csodálok –, egyszer még vissza is lépett az eladástól. Mi mégis visszamásztunk a hátsó ablakon és megállapodtunk 2022 elejére. Ebből is látszik, hogy elég „nehéz” épületről van szó, amibe több tulajdonosnak beletört a bicskája. Hiába van szó a főváros egyik legkedveltebb műemlékéről, ahol mondjuk a Hosszúlépés.Járunk? programján is egy nap vagy 700-an jönnek el megnézni az épületet. Ha csak két ilyen méretű ingatlanom lenne azonban, én is kétszer meggondolnám, hogy belefogjak-e. 14 épülettel a portfólióban, köztük egy Irányi Palota renomé után és további számos sikeres termelő épülettel a hátunk mögött viszont úgy vélem, gondolkodhatunk experimentális jellegű projektekben.
Merthogy bárhogyan is nézzük, a Kincsem Palota egy kísérlet lesz. Egy K6 irodaháznál a vételár, a hitel, az üzemeltetés ismeretében jól látjuk, mikor lesz megtérülés: itt viszont, ahol még az is talány, hogy az eredeti századfordulós tapéta rekonstrukcióját ki és mennyiért fogja egyáltalán a kontinensen elvállalni – ott egész egyszerűen ez megjósolhatatlan. A berendezés, az alkotások, a minőség olyan szinteket kell megüssön, hogy leessen a bérlő álla. Nem gyors profitra fog tehát ez a ház játszani, az biztos. Viszont e mögött a palota mögött van story és history, és olyan dologba akarok vele belevágni, amibe más nem mer. Megjegyzem, ez nem egy vidéki kastély, ez a történelmi főváros szívében elhelyezkedő palota, ami már az 1880-as években is Európa-szerte királyokat, hercegeket látott vendégül. Hát, akkor lássuk, most mit tud majd!
2026-ig azért az épület nem fog üresen kongani, ha jól sejtem.
Már most is a KincsemKULT működik itt. Bérelhető helyszín, rendezvénytér van a falak között. Vacsorákat, előadásokat, csapatépítéseket, kiállításokat rendeznek benne, és azt kell mondjam, roppant népszerű. Azt már meg sem kell említenem, hogy számos nemzetközi film forgatási helyszíne is a Kincsem. Most májusban a gyűjteményem kortárs szobraiból is rendezünk egy izgalmas tárlatot, utána pedig a római iskolás kollekciómból válogatunk a terekbe.
Ezek szerint több gyűjteménye is van?
Van egy kortárs vonal, amin haladok, de egy nagyon tudatosan, szakértőkkel támogatott gyűjtésem is van római iskolás művekből, igen. Utóbbi munkákból múzeumok, neves galériák is kölcsönöznek, legutóbb a Virág Judit Galéria Róma–Budapest kiállításán volt látható több darab. Behatárolni magam azonban nem szeretem, tényleg élvezem, amit csinálok és ennek szerves része a művészet, ahol folyton ér valami impulzus. Tegnap például egy kiállításon megláttam egy Zsolnay pirogránit (eredeti nevén, Steindl-massza) épületcsúcsdíszt. Megkérdeztem a galéria munkatársát, hogy melyik épület eleméről van szó, másnapra ígért választ. Nekem az már késő. Addig kerestem a neten, míg megtaláltam, hogy az Országház egyik belső udvaráról származik, itt használták első alkalommal ezt az időtálló anyagot.
Több se kellett?
Megvettem, sőt. Egy művésszel nemsokára a kerámia elkopott eredeti színeire kortárs gagként fogunk ráerősíteni intenzívebb árnyalatokkal. Pontosan azt tesszük vele kicsiben, mint az épületeinkkel. Az örökséget nem valami ódon, régi, dohos történetnek tartjuk, hanem újrapozicionáljuk. Menő dolgot csinálunk belőlük a jelenben is, ahogy a saját korukban is azok voltak. Igyekszem, igyekszünk mindenhez hozzátenni és ezáltal a mi korunkat, felfogásunkat megörökíteni.
Az összes építészeti felújításánál ilyen hangsúlyos szerep jut a műalkotásoknak, és ahogy a cikkből kiderült, ez a „Kincsemnél” sem lesz másképp. Hogy kezdődött amúgy mindez, miként került kapcsolatba a művészettel?
Polgári családban és ezáltal ehhez illő házban nőttem fel, a szüleim szerették a szobrokat, festményeket. Apukám építész, ő is ügyesen rajzol-alkot, szóval eleve olyan környezetből jöttem, ahol nem poszterek voltak a falon. Már az első lakásomba festményeket vásároltam, ahogy ügyvédjelölt koromban is megfordultam árveréseken. Először galériákon keresztül válogattam, később elkezdtem személyesen is felkeresni a műtermeket. 4-500 darabot számláló gyűjteményem van most, amiből csináltunk egy katalógust, ezzel létrejött egy újabb szolgáltatásunk tulajdonképpen. A bérlőink bizonyos időtartamra válogathatnak e művekből, és az időszak lejárta után váltani tudnak új darabokra. Az ebből befolyó összegekből megint kortárs alkotóktól vásárolunk, úgyhogy lett egy kultúratámogatási divíziója is az Optinvestnek. Másfelől a bérlőink is közelebb kerülnek ehhez a miliőhöz, árverések is voltak már az Irányi Palotában, ahogy a kiállításainkra is meghívunk minden partnert. Bemásztunk egy repedésen, amivel a kortárs művészetnek adunk egy löketet.
És az említett kortárs gyűjtői vonalán mi alapján válogat?
Fontos, hogy a mű kiváltson belőlem valamit, közel álljon hozzám. Tényleg ki tudjam rakni a nappaliba, és cserélgethessem is őket a lakásban. Barátkozom velük, szokjuk egymást. Mindegyikről tudok beszélni, a Palazzo Hunyadi irodáiban bérelt alkotásokról is tudom, mi, mikor, hol volt nálam. Stílusban nincs preferenciám, sem abban, hogy absztrakt vagy figurális-e a munka. Olyan kortársat persze észre sem veszek, amely giccsnek mondható vagy elmerül valaminek a másolásában.
A Kincsemben a lábunk alatt és a fejünk felett is kortárs alkotások lesznek. Sokan nem mernek jelenkori munkákba fektetni, de ön még az ingatlanfejlesztéseiben is nagy szerepet szán nekik.
Ha egy alkotó életműve lezárult, feldolgozta mondjuk a Nemzeti Galéria, vagy árveréseken és külföldi vásárokon is bizonyított már, akkor nyilván más összegért kel el valami, mint egy fiatal tehetség esetében. Ott nem olyan magabiztosak a gyűjtők. Azzal, hogy az épületeimben szerepet adok mai alkotóknak, kanonizálhatom is őket. Részemről ez így egy befektetés.
Mondhatni, egy kihalófélnek hitt mecénás típust hoz vissza a közéletbe. Miként látja: az üzletemberek körében valóban ritka az ilyen, vagy csak önnél szokatlan, hogy kívülről is látjuk ötvözni a fejlesztésekkel.
Én abban látom magam kakukktojásnak, hogy végtelenül szerencsés vagyok. Mindazt, amit a munkában csinálhatok, az egyben a hobbim. Ezek a paloták jövedelmezőek lesznek 10 év múlva is, pedig nekem megvan a szabadságom azzal, hogy nem mindig a gazdasági észszerűség diktál. Több kolléga és ismerős őrültségnek nevezte sok ötletem, én azonban a tervezéstől a berendezésig, az épületek kiválasztásáig, a bérlőinknek kiszállított műalkotásokig mindenhol ott tudok lenni karmesterként, látom, mire vágynak mások, és mi az, amiben érdemes bátornak lenni. Ezek az épületek nekem nem csak számok vagy eszközök, én ezt szenvedélyből csinálom. A paloták egyediségével napi szinten tudok foglalkozni, ezt pedig nagyon sok vállalkozó nem teheti meg. Egyedül vagyok ezzel szerintem Budapesten. Méretben mi is nagyok vagyunk már, de soha nem akarok eljutni addig a modellig, amikor a tulajdonos elidegenedik, távolságba kerül már az épületeitől.
Megjelent az Octogon Architecture&Design Magazin 191-es, 2024/3-as lapszáma.
Magazinunkra itt lehet online előfizetni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
