Best of Octogon 2021 | Kovács Csaba

Az év végéhez közeledve Martinkó József, az Octogon magazin főszerkesztője kiemelt 10 meghatározó építészeti projektet a 2021-ben megjelent lapszámokból. Ezúttal íme a Kovács Csaba által tervezett zánkai üdülőház, amelyet korábbi cikkünk újraközlésével idézünk fel.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Le lehet-e írni ma egy házról szakmai lapban azt, hogy szép? A szép kiüresedett jelzővé vált a művészetről folyó diskurzusban, a szakma valami szofisztikáltabbat, elvontabbat, filozofikusabbat vár, többnyire olyat, amit a laikus meg se ért. Márpedig Kovács Csaba Zánkán felépült üdülőháza szép. Egyszerre magas minőségű szakmai teljesítmény, és mélyen humánus emberi lakótér. Cikkünk az OCTOGON 168-as lapszámából.
 

A szerencsés adottságoknak köszönhetően egyszerre három, egymás melletti, ám egyenként elég keskeny vízparti telket sikerült megvennie a tulajdonosnak. Így a több tömegre tagolt együttes kényelmesen elfért a területen, és a szűkebb-tágabb környezet – a kert, gyümölcsös, ősfák, nádas és a tó - is szerves részévé tudott válni az élménynek.

Az eredetileg a telkeken található, átlagos régi nyaralóépületek egyetlen értéke a Balatonon tájspecifikusnak tekinthető kőanyag volt, amit hol lábazatként, hol terasz, vagy falburkolatként alkalmaztak az amúgy kevéssé igényes épületeken. Ezt a követ használták fel az egyszerű, nyeregtetős tömegek homlokzatának burkolására, téglával vegyesen. Az izgalmas homlokzati textúra azonban nem öncélú, a durva köveket ugyanis nem akarták vágni, így a derékszögű keretek és kávák  kisebb elemekből, téglából falazódtak. Kezdettől megegyezés volt a tervező és a megbízó között, hogy a teherhordó falak belülről látszó bontott téglából épülnek, a tégla így visszaköszön a homlokzaton is. 

Ez a tervezési metódus: karakteres építészeti döntés, az abból adódó kihívásokra adott szabatos, aprólékosan kidolgozott műszaki válasz, illetve a megoldás esztétikailag kifogástalan építészeti gesztussá emelése az épület egészére jellemző. Végtelenségig lehetne sorolni a példákat, a logikus, de kényelmes, izgalmas térkapcsolatokatt és átlátásokat nyújtó alaprajztól a rafináltan egyszerű homlokzatokon át a taktilisan érzéki részletekig.
 

A két nyeregtetős, archetipikus házformából és az őket összekötő, zöldtetős nyaktagból szerkesztett épület tömege a belső elrendezés tükre: az egyik házban a dupla belmagasságú, látszó fedélszékes, tágas konyha-étkező, a másikban két szinten a fürdőszobás hálóblokkok, az összekötő lapostetős részben a bejárat és a nappali kapott helyet. A sokféle izgalmas térhatást kínáló házon végigvonul az egységes anyaghaszálat és a következetes részletképzés: bontott tégla és világos, meleg színű fa, az eltérő anygú vagy geometriájú szerkezetek – fal és nyílászáró, beépített bútor és fal, fal és mennyezet – finom hornyokkal kialakított, síkbeli találkozása.

A fény az épület hatásának alapvető eleme, a szofisztikált ablakosztás révén mindig más és más, olykor meglepő, olykor magától értetődő helyekről érkezik, deríti fel a belső teret és vág utat a külvilág felé. Nagyon finom és szintén következetes építészeti gesztus a nyílászárók fölötti áthidalók kialakítása, amelyek a homlokzaton és a belsőben is csak egy-egy vékony, antracitszürke acéllemezként jelennek meg – képzeljük most gyorsan magunk elé a csomópontot és annak változatait a különböző falburkoló anyagokkal és felületekkel; már maga a rajz is érzéki-esztétikai élménnyel kecsegtet. 

Mindhárom épületrész kifelé zárt, a kert felé nagy üvegfelületekkel nyitott. A konyha-étkező fával burkolt, a kert felé tölcsérszerűen táguló, intim teraszban folytatódik, a nappali teljes üvegfelülettel nyílik a helyzetéből adódó félátriumba, a kertre tájolt szülői hálóban pedig az ággyyal szemben nem a TV kapott kiemelt helyet, hanem egy óriási, fekvő helyzetű ablak, melyen át a gyümölcsfákon túl hajladozó nádast, és a kerten olykor átsétáló vízimadarakat monitorozhatjuk.

Az erős koncepció párosítása az áramló, meglepetéseket okozó térrel, keresztül kasul cikázó fénnyel, a meleg anyagokkal és játékos megoldásokkal kiemeli a házat a hazai építészet sokszor fájóan didaktikus koncept-artjának szintéről, fel, emberi magasságba. Az építészeti gondolat csak a tervező építészre tartozik, nem kérhető számon a felhasználótól annak pontos  dekódolása: egy ház akkor bravúros, ha a belépő pusztán annyit érez: jó itt lenni.

A teljes cikk a képgalériával ITT olvasható.