BEST OF OCTOGON 2022 | Templom Derekegyházán

Lehet-e szép, ami egyszerű?

• Szöveg: Torma Tamás
• Fotó: Danyi Balázs
• Olvasási idő: …

Hagyományunkhoz híven, visszatekintve az elmúlt évre Martinkó József, az OCTOGON magazin főszerkesztője kiemelt 10 meghatározó építészeti projektet a 2022-ben megjelent lapszámokból. Ezúttal íme a derekegyházi templomról szóló cikkünk az OCTOGON magazin 180-as (2022/8-as) lapszámából.
 

Lehet-e szép, ami egyszerű? Sokan természetesen rögtön rávágják, hogy igen, sőt! Ők egyenesen utóbbiban látják a szépet, mások némi megfontolás után azért kikerülnék a ravaszul, célirányosan feltett kérdést: ebben az összefüggésben mi lenne a szép, és mi az egyszerű? Annyi mindenképpen biztos, hogy a két halmaznak van közös területe, még ha több pénzből látványosabbat is lehet produkálni. A Váncza Művek derekegyházi temploma viszont kifejezetten az egyszerűségből formált új esztétikát. 

Új templomról írok most, és kritikusok, építészek szép, emelkedett mondatfutamokat tudnak kanyarítani ilyenkor egy-egy új templomépület köré. Új templomról írok, de nem először: vannak tehát évtizedes saját tapasztalataim, és ismerem Zubreczki Dávid definícióját is a rendszerváltás utáni templomépítészetről, miszerint egy részük fenségességre törekszik, mások a templom körüli közösséggel kalkulálnak erősebben és a közös terek otthonosságára helyeznek nagyobb hangsúlyt.

Derekegyház jó másfél ezres kistelepülés Szentes és Hódmezővásárhely között. Vele kapcsolatban kevesebb az emelkedett romantika és több a realitás: ugyan a község nevében is megjelenik Isten háza, de a tatárjárás óta – tehát majdnem 800 évig – saját templom nélkül maradt. A törökkor után pusztává vált környéket a szatmári békét megkötő Károlyi Sándor vásárolta meg 1722-ben, majd egy újabb Károlyi, Antal az 1760-as években fejlesztette uradalmi központtá. A újratelepült-újratelepített környék fokozatosan benépesült, végül 1874-ben több terület összevonásával alapították meg a mai települést. Ennek természetes központja a Károlyi család birtoka és kastélya volt, a hívők a ma is álló kastély egyik épületrészében (a kápolnát az eredetileg a nagykonyhának szánt térből alakították ki) gyűlhettek össze – a régi harangok is az ottani haranglábból kerültek át az új templomba. A kastélyt és birtokot 1914-ben aztán az akkor még csak tégla- és lőszergyárosnak számító Weiss Manfréd vette meg – bár a helyi legendárium szerint inkább egy kártyaadósság kiegyenlítése történt, mint valódi vásárlás.

Derekegyház kiterjedt vízfelületek, csatornarendszer és erdős tájak közepén fekszik. A falu Csongrád megye legnagyobb erdőfelülettel bíró települése, ami az új templom köré rögtön tetszetős hátteret teremt. Erre az új épület is reagál sokoldalúságával – de erről később. Itt, a főutca mentén, a kastély bejárata előtti fás liget tisztássá alakításával kezdődött meg 2018-ban, kereken 777 év után Derekegyház új templomának építése.

A templom világítóan fehér – és ez rögtön egy értelmezési irány, mert fazsindelyes tetejével meszelt parasztházra (is) emlékeztet. De ez csak egy lehetséges irány, mert bejáratánál már méltóságteljesen fest a körülötte álló fák kontrasztjaként. Hátulról viszont újra zárt és aszimmetrikus, zártságát csak az oltár feletti, keskeny csíknyi ablakrés és oldalt, alul a sekrestye ablaka töri meg. Itt újra kissé otthonosan parasztházas hatást ébreszt, de ha fordulunk tovább, bal oldalán válik a legnyitottabbá – itt előrenyúlik az eresz és jó időben az üvegfal teraszként nyílhat meg a fás liget felé. A tervezők (a Váncza Művek: Váncza László, Ferenczy Kinga és Ránki Soma) képlékeny változatosságot teremtettek ide.
 

Újabb kérdések: kire tartozik egy épület, ha templom? Ugyanúgy látja-e szépnek az, aki a főutca túloldaláról vagy a buszmegállóból pillant át rá a nap egy tetszőleges szakában? A derekegyházi a 2000-es évek utáni puritán-modern – fenséges – templomépítészet újabb kiemelkedő darabja – szerintem, a messziről jött szemlélő szerint. De nyilván nem nekem épült és nem nekem ilyennek: az itteni apró katolikus közösség nem esztétizál, hanem használja és ha használja, a praktikus szempontjait nézi. Kezdve azzal, hogy talán túl fehér és a tornya sem olyan barokkos, vagy éppen azzal az energiaválság közepén igazán bevált takarékossági megoldással, hogy a templomban csak az üléseket fűtik. A misére járók kevesen vannak, a plébános is csak a szomszéd településről érkezik – a szerény költségvetésnek egyensúlyoznia is kellett a méretekkel. 

Egyszerre praktikus és felemelő az új torony a toronyórával felturbózva. A régi harangok közül a megrepedtek a templom előterébe kerültek át a kastély kápolnájából, a működő az új toronyba: ma már az egész napot lehet időzíteni a harangszóhoz, aki pedig pontos időt akar, annak az óra mutatja. A torony egyébként is főszereplője ennek a templomképnek, semmi historizálás, semmi cicoma, mégis megidéz korábbi hasonlóakat a városmajoritól egészen Szolnok-Szandaszőlősig, ahol tíz éve a Sagra Architects református gyülekezeti háza formált hasonlóan erőteljes, vizuális felkiáltó- és toronyjelet a nyár- és akácfák közé. 

A templom finom aszimmetriáival egyértelműen mai, kortárs templom, mégis benne van az a magától értetődő egyszerűség – keletre tájolt, egyhajós alaprajz, diszkrét rózsaablak, belül a félkörívesé formált apszis –, ami kortalanná teszi. Közben semmi monumentalitás, ez egy kis templom egyetlen oldalhajóval. A gyóntatófülke a harangtorony alá, a kórusra felvezető lépcső mellé került, a sekrestye is alig észlelhetően létezik külön a templomtértől.

Az viszont ilyen méretek mellett is tud elemelkedett lenni: a fény a látszólag szabálytalanul, mégis súlypontosan elhelyezett ablak- vagy világító felületeken esik be a szakrális térbe és mutatja ennek köszönhetően szinte óráról órára más képét a belsőnek. A legemlékezetesebb részlet viszont számomra az a lágy S falvonal volt a fehér fal és a famennyezet találkozásánál, ami az oltár fölött vezeti a szemet – és nem mellesleg a belső teret is barátságosan legömbölyíti. Rég nem barokkos tehát az áhítat, érezhetően mégis valami sűrített emelkedettség, égi és földi kapcsolatok centrumában állhatunk. 

Az Építészfórum idei, 18. Média Építészeti Díján a derekegyházi római katolikus Szentháromság templom kapta a legjobb épület díját.