BEST OF OCTOGON 2023 | Apróházak az Őrségben

Kástu csöppségek Keserűszeren

• Szöveg: Wesselényi-Garay Andor
• Fotó: Palkó György
• Olvasási idő: …

Hagyományunkhoz híven, ilyenkor év vége felé a legjobb anyagainkat ajánljuk nektek újraolvasásra! Pleskovics Viola, az OCTOGON magazin szerkesztője kiemelt 10, számára meghatározó projektet a 2023-ban megjelent cikkek közül. Olvassátok újra Wesselényi-Garay Andor írását az OCTOGON magazin 188-as (2023/8-as) lapszámából.

„A »lassú« helyett inkább »finom« turisztikai fejlődés, ami az Őrségben történik roppant figyelemreméltó, és nagyon jó, hogy már most kanonizálja a szakma. WGA írásmódja ezen felül mindig egy plusz élmény, és a Szerkesztőség számára külön öröm volt megtudni azt is, hogy mi az a kástu. Reméljük, hogy az Őrség őrzi is majd ezt a tendenciát, és nem jut a Balaton környezetében tapasztalható »fejlődési« sorsra.” – Pleskovics Viola

Ősz óta fogadja látogatóit hét apróház Keserűszeren. Az ékalakú dobozokat U. Nagy Gábor tervezte, aki az őrségi regionalizmus következetes képviselőjeként vált elismertté az elmúlt évtizedekben. Noha a völgyhajlat ívét követő csöppségek összesen kevesebb mint kétszázötven négyzetmétert fednek el a zöldből, rendkívül tágas az értelmezési tér, amelyet a kabinok nyitnak. Éppúgy eszünkbe juttatják a természettel kapcsolatos felettébb bonyolult viszonyunkat, mint a „kisházak” építészettörténetét; éppúgy a hasadást natúra és architektúra között, mint az elvárásokat, amelyeket ezekkel szemben támasztunk. És ha mindez nem lenne elég, e sűrű narratív szövedék részei még azok a képzetek is, amelyek a legtöbbünket foglalkoztatnak a magány és az elvonulás, a luxus és a nomaditás kapcsán.
 

U. Nagy Gábor először 2005 és 2006 folyamán tervezett megbízóinak egy családi házat Őriszentpéteren. A meglehetősen nagy, tagolt építmény érett példaként hordozta azokat a formálási és szerkesztési motívumokat, amelyek szinte védjegyszerűen jelentek meg a kora kétezres évek más U. Nagy-házain is.

A helyi anyagokból és munkakultúrából eredeztetett építési logika vezetett a műfogások afféle sorozatához, amelynek eredményét a mai napig kézenfekvőnek tűnik egyfajta regionalizmusként azonosítani.

A „H” alakú ház tulajdonosai 2011-ben megvásárolták a szomszéd telken álló egykori ÁFÉSZ boltot a közelben található régi ólakkal, valamint az istálló-pajtával. A család az erdélyi utazásai során számos alkalommal vett részt különböző néptánctáborokban és ez adta az ötletet arra, hogy az élményt hazahozva a házuk tőszomszédságában alakítsanak ki egy új táncpajtát. Építészért ismét U. Nagyhoz fordultak, aki az ÁFÉSZ-épületet elbontotta, az úttal párhuzamos gerincű ólakba vizesblokkot illesztett, a pajtát pedig felújította és egy üvegdobozzal toldotta meg. 

A 2013-ra elkészült együttes részét képezte egy étterem is, amely hamarosan a hazai fine dining egyik legfontosabb képviselője lett. Az étterem sikerét mi sem illusztrálta jobban, mint hogy 2019-ben ugyancsak U. Nagy Gábor elképzelései szerint kezdték el tervezni bővítését. [lásd erről Bán Dávid: Diszkrét terebélyesedés, OCTOGON, 2020/6., 162. – a szerk] A munkákkal 2021-ben készültek el, az ekkor már országos hírű étteremhez pedig nemritkán százötven, kétszáz kilométert utaztak a látogatók, hogy a menüt végigkóstolják.

A turisztikai mikroközponttá váló, egyszerre hívogató és marasztaló hely speciális vendégköre egyre gyakrabban fordult szállásért az étteremtulajdonosokhoz. Miközben az Őrség egészséges lassúsággal ugyan, de felkerült a belföldi turizmus térképére, eközben szerencsésen megőrzött valamit abból a heterotopikus bájból, tétova exkluzivitásból, amelyet a vasfüggöny mögött töltött évtizedeknek köszönhetett. A megejtő természeti adottságok ellenére a távolságnak köszönhetőn sem rohanták le turisták a helyet, és elmaradtak azok a szörnyberuházások is, amelyek napjainkra zabálták fel a Balaton partját. E szerencsésen konzervált csendes idegenszerűség azonban meglátszott a vendégházak kínálatán is. A helyben bérelhető apartmanházak és lakások mennyiségükben, de felszereltségükben sem tudtak olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyet az étterem miatt a környékre látogatók elvártak volna.

Ez a felismerés vezette a családot arra, hogy építsenek néhány apartmanházat az étteremtől kényelmes sétával fertály órára lévő keserűszeri telkükön. Az első elképzelések szerint három doboz települt volna egy erdős ligetbe, ám kiderült, amennyiben igénybe veszik a rendelkezésre álló állami támogatásokat, legalább hét egységet kell építeni. Így került az első helyszíntől kissé hátrébb, a völgyhajlat ívét követő hét házikó katonás rendben a telek napsütötte rétjére.
 

U. Nagy Gábor részéről a tervezést meghatározó három posztulátum egyrészt geometriai, másfelől térképzési, harmadrészt pedig használati volt. Már az első helyszínre is egy olyan 6x6 méter befoglaló területű dobozt tervezett, amelynek rendeltetési egységei két kisebb, egymásba harapó négyzet kontúrja mentén rendeződtek el. A ligetben először festői önkéntelenséggel elszórt épülettárgyak a réten végül harminchat méteres tengelytávolsággal épültek fel, már-már spekulatív geometriai „kozmoszt” teremtve a természet „káoszában”.

A térbeli elképzelés az volt, hogy a redukált méretek ellenére is összetett térsor jöjjön létre, amelynek kulcselemét a bejárattól a hálótérig vezető spirális mozgás jelenti. Nem szeretném túlértelmezni, pláne szavakba fojtani ezt a hatást, de belépés után balra fordulva tárul fel a teakonyha, újabb balossal a nappali, amelynek végén, ismét csak balra indulva, egy balfordulóval vezet lépcső a hálótérbe. A méretet meghazudtolón gazdag élmény ez, amelynek során teljes spirált jár be a látogató, és melynek végén ostorként csattan a háló. A balra lenn elhagyott nappalihoz jin-jang kompozícióként csatlakozik a jobbra fenn kitáruló szoba. Ez a tér a vendégházak vissza-visszatérő térbeli nyomorának tapasztalati cáfolata. Tágas, szellős, a beépített dolgozóasztal miatt pedig alkotói elvonuláshoz is alkalmas tér.
 

U. Nagy Gábor harmadik szándéka az volt, hogy olyan totális bútor szülessen, amely az ilyenkor szokásos technikai exhibicionizmus nélkül tud sokat, a rutinszerű műszaki öntetszelgés nélkül válik okossá úgy, hogy közben megőrzi építészeti alapminőségét. Vagyis, használata közben egy pillanatra sem feledjük: azért mégiscsak egy házban létezünk. Magától értetődő könnyedséggel zárja a fürdőt egy olyan üvegfal, amely nem csak fűtőtestként működik, de gombnyomásra válik tejfehérré, hogy a védje a testet az őzek bámész pillantásától. De ekképp kerültek a lépcsőt megvilágító rejtett lámpák a faburkolatba, vagy borhűtő az egyedi fémszerkezetbe, esetleg a beépített kanapé, amelynek kontextusai valóban a bécsi Adolf Loosig és az általa hirdetett Raumplanig nyúlnak.

A geometriára, a téralakításra és a felszereltségre vonatkozó elképzelés-hármas formálta véglegessé ezt a hét kástut, amelyek – ugyan a helyi őspéldáik kortárs leszármazottaiként – már nem a háztartás legféltettebb kincseit rejtik, mint inkább egy sűrítményt képviselnek azokról a helyi tér- és természethasználati szokásokról, amelyek oly szervesen evolválták U. Nagy Gábor építészetét az elmúlt évtizedekben. Persze nem kell ezt tudni, elég élvezni. Az otthonosság, az építészeti természetesség és az arányosság amalgámját, amely az általa kínált kényelmemmel együtt sem akar vetekedni mindazzal, amit ez a táj nyújthat. 
 

Kihagyható utóirat: amikor e sorokat írom, a kompozíció még nem teljes, hátra van még a házak közötti tér fásítása-bokrosítása, mint ahogy hiányzik a házakkal szemközti rétöbölből az ide képzelt szauna- és fürdőház is. De addig is: lett hét hely városi nomádoknak, egy darabka építészet a természetben, nem korrumpálva, hanem tovább építve az őrségi kultúrtájat.
 

Megjelent az OCTOGON magazin legújabb, 188-as (2023/8-as) lapszáma, amelyben sok egyéb mellett a szegedi Cédrus Liget lakóparkról (B.A.D Architects and Design Studio Kft.), a Normafa Síház felújításáról és bővítéséről (Studio Konstella, Hetedik Műtere), a Dorothea Hotelről (Lissoni & Partnersm TSPC Kft.) és az Archikon legújabb óvodaépületéről is olvashattok.

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

Rajzok a galériában!