BEST OF OCTOGON 2023 | Ház a sziklák felett

A KONTEXTUS Építészeti Stúdió tervezte Balaton-parti nyaraló

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Borsos Mátyás
• Olvasási idő: 4 perc

Hagyományunkhoz híven, ilyenkor év vége felé a legjobb anyagainkat ajánljuk nektek újraolvasásra! Pleskovics Viola, az OCTOGON magazin szerkesztője kiemelt 10 számára meghatározó projektet a 2023-ban megjelent cikkek közül. Ezúttal íme egy formabontó balatoni nyaraló az OCTOGON magazin 186-os (2023/6-os) lapszámából.

Itt nincs nagyon mit hozzáfűzni: ilyen házat nem látunk minden nap a magyar építészeti sajtóban. Mikor először láttam a fotókat róla, rögtön konstatáltam is, hogy külföldi műről lesz szó. Öröm, hogy tévedtem. Megjelenése exkluzív az Octogonban, Borsos Mátyás elképesztő fotóit pedig külön ki kell emelni a ház közvetítésében ” – szól Viola ajánlója.

Az alatta húzódó löszfallal keresi a harmonikus kapcsolatot a Balaton-parti nyaralóház. A mészkő, acél és üveg hármasából építkező, visszafogott megjelenésű, kifinomult megoldásokkal operáló ház a kettősséggel, a külső és a belső tér egybefolyásával is jól játszik.

A Balaton partvidékén a nyaralóházak – és persze a tulajdonosok – között mindig is dúlt egyfajta értelmezhetetlen verseny. A korábban összekuporgatott szerény pihenőházakat már az 1980-as években igyekeztek látványosan túlszárnyalni a méreten felüli építkezések, ezzel elindítva azt a máig tartó túlépítési lavinát, amely számos kérdéses építészeti eredményt produkált. Éppen ezért üdítő kivétel, ha sikerül valami olyan nyaralóházra lelni, amelyik nem feltétlenül méretével, öncélú megoldásaival és a szinte teljesen térkövezett „kertjével” próbál figyelmet felkelteni vagy a kényelmet mímelni tulajdonosa számára. 
 

A Balaton északkeleti részén, a magaspart adottságait jól kihasználó nyaralóépület nem szállt be az egymást túllicitáló házak versenyébe, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy szerényen bújik meg a tó fölött. A megrendelő alapvető elképzelése egy szigorú, igencsak kötött program mellett egy minden részletében magas minőséget képviselő, egyedi, de mégsem hivalkodó ház kialakítása volt. A telek helyzetéből adódóan az építendő háznak szerencsére csak egyetlen kötöttsége, igazodási pontja volt, a körülötte megjelenő természeti környezet. Ez nem más, mint maga a Balaton végtelen látványa, valamint a part menti jellegzetes löszfal. A környező épületek nagyrészben jól megbújnak a telkeket elválasztó dús zöldsávok mögött, ugyanakkor semmilyen olyan kiemelkedő építészeti értéket nem képviseltek, amelyek szükséges igazodás pontként szolgálhattak volna.
 

Ezzel szemben a szinte a Balatonba omló löszfal lett az az elem, amely kiindulásként, legfőbb kapocsként szolgálhatott. Ugyan a magaslaton elhelyezkedő telek felől az alatta futó természeti jelenség érthető módon nem észlelhető, az legfeljebb a vízpart felől érvényesül, mégis az itt megjelenő mészkő lett a kapcsolattartó erő a ház és a környezet között. A löszfal egyfajta domborzati folytatásaként is értelmezhető az épület alig észlelhető földszintje és az elé táruló terasz, s ebből emelkedik ki kontrasztként a pavilonhatású emelet. 
 

A nem túl nagy méretű telekre kellett elhelyezni egy olyan nyaralót, amely összetett építészeti programjával nem telepszik rá a területre, szellős és nagyvonalú tud maradni. A Kovács Gábor (KONTEXTUS Építészeti Stúdió) által erre talált építészeti válasz a külső és a belső tér intenzív kapcsolatán, a folytonosságon alapszik. A pavilonszerűen kiképzett emeleti rész teljesen megnyílik, egybefolyik az elé táruló panorámával, mindezt pedig nagyban erősíti a jól megragadott anyaghasználat.
 

A hálófunkciókat magába foglaló, podesztként kialakított alsó szint külső burkolata mészkőlapokból áll, amely a külső, méretes terasszal anyagában és textúrújában egyesül, teljes kapcsolódást nyújt. Az itt elhelyezett, végtelenbe futó medence feszített víztükre pedig az egész házra reflektál, fala a mészkőlapok világát elegánsan viszi tovább, a tükröződés pedig a felső szint fémszerkezetét és üvegfelületeit adja vissza. A terv ugyanis jó érzékkel nem hagyta ki azt a ziccert, hogy a medence tükröződésével, csillogásával egybeolvasztja az épületet a tóval, az alapot képző löszfalat az itt domináló építőanyagokkal, és megszületik a minden irányba érvényes vizuális kapcsolat.

A tiszta rendszerben és a három meghatározó anyaggal, a mészkővel, üveggel és fémmel operáló épület két jól meghatározható egységre tagolódik. A már említett, podesztkét viselkedő tömör hatású, monolit vasbetonból épült földszintre, valamint a szinte emlékműként ráépült, légiesebb pavilonszerű felső szintre. Az alsó rész a magaspartfalra utalva monolit mészkőtömbként emelkedik ki a földből és jelenik meg a térben. Szemből nézve szinte teljesen zárt és tömör, azt csak a taraszra kivezető ajtó töri meg. Ugyanakkor tudatosan játszik a tömbből kilépő különböző síkokkal, ennek is legfőbb elemével, a felső szintről érkező markáns lépcsővel, amelynek középső tengelyében elrejtett magasított lépcsőfokok leülőplatformként szolgálnak, ahonnan a medencére és azon túl a Balatonra nyílik zavartalan panoráma. Ettől balra mellvéd választja le a teraszt a kert további részétől, jobbra pedig egy beépített pult lép ki a tömb síkjából, ami alá beférnek a kerti grillezés eszközei.
 

A földszinti tömb négy egységes kialakítású, egyéni vizesblokkal ellátott hálószobát rejt magában, amelyek ablakait az épület keskeny oldalhomlokzataira tájolták. Az ablakok előtti dús növényzet kellő árnyékot biztosít. A két szobapár egy közös folyosóról nyílik, amely szabályos tengelyként metszi át a ház alsó szintjét a hátsó, bejárati fronttól kezdve a terasz felé nyitott kijárattal, ezáltal a belépéskor már felvillantva a végtelenbe vesző panoráma egy szeletét.

Az emeleti rész ezzel szemben lényegesen könnyedebb, légiesebb, teljes belmagasságú üvegfelületeivel maximálisan megnyílik. Az eltolható üvegajtókkal a külső és a belső tér összenyílik, a hatást erősíti a folytatólagos padlóburkolat is, amely anyagában még az alsó szinthez és a teraszhoz kötődik. A medence és a terasz végéből egészen a belső terekig kísérnek minket végig a nagyelemes mészkőlapok. Az emeleti pavilon könnyűszerkezetét a filigrán görögkereszt-metszetű acélpillérek alkotják, erre kerülnek a felsőbb szegmensbe a gépészetet és a tetőzetet burkoló eloxált alumíniumlemezek, amelyek már önmagukban is, de legfőképpen a vízfelületen megjelenő tükröződéssel együtt minden év- és napszakban más-más színjátékot kölcsönöznek a háznak.
 

Az üvegtáblák előtt nyitott, felülről védett tornác, ahol a betörő napfényt a pillérekben elrejtett, elektronikus árnyékolórendszer tudja igény szerint megszelídíteni. A pavilonban egy lakrészt helyeztek el hálószobával, szükséges vizesblokkal és a nappaliként is szolgáló konyhával. A ház összes elemét mind-mind a telket is meghatározó kilátás felé orientálták, kivéve a hátsó oldalra rendezett konyhafalat. A helyiség szélén objektszerűen kiképzett, szintén a síkok elmozdulásával játszó, a házzal teljes harmóniában álló kandallót is kialakítottak.

Mindkét lakószint funkcionális letisztultságát, egyszerűégét erősíti az is, hogy az épületen belül nincsenek lépcsők, minden a házon kívülre került. Ez is egy olyan, egyszerűnek ható gesztus, amely a belső terek felszabadítását, kikönnyítését segíti, szintén része annak, hogy a külső és a belső tér szinte egybefolyik, közösen, egységében értelmezhető. A ház minden részletében érződik a pontos, logikus végiggondoltság, amelyek mind jól egységben maradnak a lehatárolt, tudatos anyaghasználattal. 

Az OCTOGON magazin 186-os (2023/6-os) új lapszámában sok egyéb mellett a Lauder Javne iskola (Király Zoltán / TIBA Építész Stúdió) által jegyzett bővítéséről, a szállodaként megújuló Drechsler-palotáról (Bánáti Béla / Bánáti + Hartvig Építész Iroda Kft.), a debreceni Csokonai Színházról (Kovács Péter DLA / Archiko Kft., Tisza András / Tisza Építész Műterem Kft.) és a TEK új épületéről (Félix Zsolt DLA, Mudry Luca, Pálfy Máté, Varga Katalin / Építész Stúdió) is olvashattok.

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.