Egy erőmű kulturális revitalizálása
Hagyományunkhoz híven, ilyenkor év vége felé a legjobb anyagainkat ajánljuk nektek újraolvasásra! Ezúttal az OCTOGON online szerkesztői is kiválogatták kedvenceiket a 2023-ban online megjelent írásokból. Következzen Farkas-Zentai Lili online főszerkesztő ajánlása.
„Még tél volt, de meglepően melegen sütött a nap a Kelet kávézó teraszán, amikor Lilla először mesélt nekem a diplomamunkájáról, amelyben az IPARTERV építészeti hagyatékát térképezte fel, kiemelt figyelmet fordítva az értékmegőrző újrahasznosítás szempontjaira. Rögtön arra gondoltam, milyen klassz lenne az izgalmas hazai és nemzetközi ipari reuse gyakorlatokból egy sorozat az OCTOGON-online-on, és persze mint oly sok minden másban, ebben is társra leltem Lillában. Májusban el is indult az INDUST-REUSE című széria, miközben Lilla nagyszerű mesterdiploma kutatását az »Ismeretlen IPARTERV – Egy tervezővállalat hőskora 1948–1970« című kiállításon is bemutathatta a Magyar Építészeti Múzeumban, sőt a MOME rektori díjában is részesült. Az INOTA Fesztiválra már mindannyian nagyon készültünk, így adta magát, hogy médiapartnerként a sorozat egy következő részében a várpalotai hőerőmű, mint az IPARTERV-es csoport egyik fontos korai munkája is sorra kerüljön. A Hello Wood zalahalápi Builder Summitjáról hazafelé jövet volt szerencsénk együtt bejárni az Inotát, Besnyő Dániel vezetésével. Óriási élmény volt, ami abszolút átjön Lilla elemző cikkéből, miközben a rá jellemző erős szakmai megalapozottsággal, háttértudással ír a hőerőmű épületeiről és a revitalizációs tervekről. Mindenképp olvassátok majd el a fesztiválról írt szubjektív beszámolóját is!” – Farkas-Zentai Lili
Az „INOTA Fesztivál, mint építészeti állásfoglalás | INDUST-REUSE” című cikkünk eredetileg 2023. augusztus 15-én jelent meg.
Az augusztus végén, a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa Program támogatásában megvalósuló INOTA Fesztivál olyan kulturális reuse koncepciót vázol az egyik legizgalmasabb modern ipari emlékünknek, amire nem volt még hazai példa. A nemzetközi szinten is kiemelkedő elektronikus zenei fellépők és fényinstallációs művészek felvonultatása mellett az esemény nem titkolt célja az Inotai Hőerőmű hosszú távú revitalizálása. Ennek kapcsán egy stratégiaalkotó inspirációs fórum is a program része lesz, Power of Possibilities címmel. A vállalás hatalmas, viszont ha sikerrel jár, egy új éra kezdődhet az ipari örökségünk újragondolásával kapcsolatban. Besnyő Dániel, a fesztivál ötletgazdája vezetett körbe minket a helyszínen és mesélt az esemény víziójáról.
Az INDUST-REUSE alapvetése, hogy az értékmegőrző reuse gyakorlatoknak a kortárs építészet egyik legfontosabb feladatának kéne lennie. Nemcsak az épített örökségünk megőrzése végett, hanem fenntarthatósági szempontból is, mérsékelve a bontások és az új építkezések ökológiai lábnyomát. Az ipari épületek kiemelt célcsoportjai lehetnének az ilyen jellegű projekteknek, hiszen rendeltetésüknél fogva sokkal könnyebben elavulhat, majd megszűnhet bennük az eredeti tevékenység, mint például lakóházak, vagy középületek esetében. Karakteres esztétikájuk és flexibilisen alakítható, hatalmas belső tereik miatt pedig remek alapok lehetnek változatos új funkciók számára. Cikksorozatunk célja, hogy jó példákon keresztül hívja fel a még álló, bontástól fenyegetett ipari épületekben rejlő lehetőségre a figyelmet. Az ipari komplexumok közül kiemelt (de nem kizárólagos) figyelemben részesítjük majd a második világháború után épült, modernista épületeket, amelyek a szocialista éra ambivalens maradványaiként még nagyobb veszélyben forognak itthon, mint korábbi társaik.
Az Inotai, korábbi nevén November 7. Hőerőmű, a Mátrai Gyula vezette IPARTERV-es csoport egyik fontos korai munkája Várpalotán. Ennél a megbízásnál dolgozták ki 1950-ben az erőművek üzemi épületeinek organizált előregyártási alapelveit. Egy olyan hatékony tervezési keretrendszert, amit szándékosan nem tipizáltak, hanem megújított formában alkalmaztak az ország további erőműveinél. A metódus alapja, hogy a váz-panelszerkezeti rendszer nagy elemeit a beemelési helyükön, a tető és falkonstrukció kisebb elemeit pedig az építkezés közelében gyártották le. A szerkezet ma, elhagyatott állapotában is lenyűgöző hatással bír.
A modernista csarnokok és az erőmű szimbólumaiként emlegetett Heller-Forgó-féle kürtők mellett a területen álló művelődési ház is kiemelt értéket képvisel. A Szabó István által tervezett Béke Művelődési Ház egy valódi kincsesbánya a maga műfajában, amiből se az anyagokat, se a gondolatokat nem spórolták ki. Hemzsegnek benne a Kossuth-díjas művészek alkotásai: többek között Kovács Margit terrakotta domborműve, ami aranyérmet nyert a Brüsszeli Világkiállításon, Bernáth Aurél olajszekkója, Rozsda Endre baglyos mozaikja, vagy azok a „szocreál hieroglifák”, amit az épület téglahomlokzataiba véstek.
A telep épületeinek viszonyrendszere érzékletesen mutatja be azt korabeli gyakorlatot, miszerint az ipari épületek tervezésénél az építészek elrugaszkodhattak a szocreál stílus diktátumaitól, és funkcionalista, nemzetközi modern tendenciákhoz kapcsolódó alkotásokat terveztek. A korszak reprezentatív díszítőelemei így jellemzően a kulturális, vagy az igazgatósági épületeken jelentek meg.
Az Inotai Hőerőmű, a szocializmus kiemelt befektetése bár építészeti szempontból beváltotta a hozzáfűzött reményeket, a termelés mennyisége és minősége már a kezdetektől problémás volt. Az erőmű végül 50 évig húzta, az 1951-es megnyitásától kezdve egészen 2001-ig, amikor is a veszteséges és környezetszennyező működése miatt leállították. A komplexum azóta szellemtelepként szunnyad a 8-as út mellett, kéményét felrobbantották, épületeiből a mai napig bontják a vasat.
Bár időszakosan olyan nagyszabású filmprodukciók helyszíne volt, mint például a Szárnyas fejvadász 2049, senki nem állt korábban elő az értékes építészeti örökség rehabilitásával. Az első mocorgások a tavalyi inota:reopening kapcsán kezdődtek, amiről az OCTOGON online-on is olvasható egy beszámoló. Az idei fesztivál a következő nagy lépés az erőmű 21. századi történetében.
  |
  |
„A fő indíttatás, ami miatt először kapcsolatba kerültem Inotával, a Secret Mapping Experience fényinstallációs projektem kapcsán történt, amivel 2015 óta foglalkozom” – mesélte Besnyő Dániel, médiaművész.
„Használaton kívüli, múltban fontos szerepet betöltött építészeti remekműveket, mérnöki találmányokat, szobrokat vetítek meg fényfestéssel. Kiválasztjuk az adott helyszínt, utánanézünk a történetének, animációkat készítünk hozzájuk, aztán egy egyestés esemény alatt megvetítjük és dokumentáljuk őket. Az Inotai kürtők mindig is a bakancslistámon voltak. Először hat-hét éve kerestem meg az ötlettel a vagyonkezelő céget, akinek a tulajdonában áll az ipari komplexum. Akkor elutasították a tervet, mert attól tartottak, hogy a megvilágított kürtők balesetveszélyesek lehetnek a 8-as úton közlekedőkre” – folytatta Dániel, aki aztán évekig figyelemmel kísérte az erőmű sorsát.
A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa Program aztán újabb lehetőségeket teremtett: Dániel tavaly a kürtők belső fényfestésére pályázott, illetve a művelődési házba tervezett egy kísérleti audiovizuális estet.
„Mindkét eseményre szinte azonnal elfogytak a jegyek, óriási érdeklődés övezte őket. Azt tapasztaltam, hogy ebben a területben akkora potenciál rejlik, hogy valami sokkal nagyobb volumenű eseményt is létre lehetne itt hozni. Ez a gondolat ötvöződött bennem azokkal a hasonló kezdeményezésekkel, amiket más európai városokban láttam: például a krakkói Unsound Fesztivál, a lengyelországi ostravai gyárkomplexum, az amszterdami NDSM, a berlini Atonal vagy a CTM fesztivál. Nagyon sok jó példát látni arra, hogy nemzetközi környezetben hogyan hasznosítják újra kulturális célokra ezeket a kihalt indusztriális ingatlanokat, amiket adott esetben sokkal költségesebb lenne lebontani, mint megtartani. Ezek az épületek itt Magyarországon is olyan monumentalitással és építészeti értékkel bírnak, hogy kár lenne őket megsemmisíteni” – mondta el Dániel.
Dániel aztán a szintén általa vezetett Centrum Production-nel és az NVC-vel közösen újrapályázott a Veszprém-Balatonnál, ezúttal már az INOTA Fesztivál koncepciójával. A pályázatot megnyerték és a vagyonkezelő céget is sikerült meggyőzni: az első, négynapos INOTA Fesztivált 2023. augusztus 31. – szeptember 3. között rendezik meg.
„A vagyonkezelő céget ezúttal azzal kerestük meg, hogy szeretnénk egy művészeti alternatívát adni a helynek, és létrehozni egy olyan eseményt, ami évről évre megszervezésre kerülhet. Szerencsére nyitottak voltak arra, hogy elinduljunk ezen a vonalon. Az ő első lépésük, hogy odaadták nekünk a területet a fesztiválra, a mi első lépésünk pedig, hogy megkezdjük az épületek regenerálását és jól megcsináljuk az eseményt. Reményeink szerint a fesztivál hatására később más művészeti események és kiállítások is költöznek a területre” – mondta el Dániel.
A vállalás és a fesztivál szervezése korántsem egyszerű.
„Hatalmas mennyiségű felújítást kell végeznünk a területen: kijavítjuk például a művelődési ház beázásait és omladozásait, visszahozzuk a közvilágítást, tehermentesítünk, szigetelünk. Ez utóbbi hatalmas kihívás lett, ugyanis az évek alatt egy fás erdő nőtt a tetőn, aminek kiirtása után csak betonozással tudtuk megfogni a felületet, hogy lehessen rá szigetelni. Számos olyan munkát végzünk, ami egyrészt elengedhetetlen a fesztiválhoz, de általa jobban hasznosíthatóvá válik majd a komplexum a jövőre nézve is. Óriási munka biztonságossá tenni a területet, rengeteg mindent át kell vizsgálnunk és elkerítenünk” – mesélte Dániel.
A fesztivál fontos eleme a de_form stúdió által tervezett progresszív grafikai arculat is, ami szintén az esemény vonzóságát hivatott növelni.
„Tavaly lézer szkenneltem a teljes Inotai erőművet, és ebből készítettem egy pontfelhős megtekintőt. Amikor megkerestük a de_formot, ez volt a kiindulópont, hogy legyenek benne olyan formák és piktogramok, amelyek reflektálnak a gyár formáira. Itt egyrészt magukra az épületekre gondolok, másrészt kicsit elvontabban az elektromosságra, amit termelt az erőmű, valamint a szénre, amit égettek. Az arculatban megjelenő ásványok arra a jelenségre utalnak, amikor a régi, poros széndarabokon kristályok képződnek. Ezek a kristályok az erőmű újjáéledését szimbolizálják” – osztotta meg Dániel.
„A hasznosítási alternatíváknak szerintem egy fontos első lépcsője, ha kinyitjuk és minél több embernek megmutatjuk ezeket az épületeket. Az audiovizuális fesztivált, és magát a zenét azért tartom fontosnak, mert nagyon jó médium arra, hogy gyorsan vigye a hírt” – vallja Dániel.
Bár a fesztivál sikerességét visszatekintve lehet majd értékelni, az építészeti állásfoglalásként is értelmezhető koncepció nagy bizakodásra ad okot. Remekül példázza, hogy kreatív koncepcióval, sok lelkesedéssel és munkával, alulról szerveződő projektekkel is lehet tenni az ipari örökségünk megőrzéséért. Innentől pedig mi mindannyian, magánemberként is segíthetjük az ügy sikeréért azzal, hogy elmegyünk a saját szemünkkel is megnézni. Támogatva és megerősítve, hogy van értelme hasonló értékmegőrző reuse projektbe fogni itthon. Minden bizonnyal unikális élményben lesz részünk.
INOTA Fesztivál | Web | Facebook | Instagram
Beszámoló az INOTA Fesztiválról és a hozzá kapcsolódó szakmai konferenciáról
Az elmúlt időszakban szinte a csapból is az INOTA Fesztivál folyt. Az először megrendezett eseménynek egyből sikerült kitörnie a techno rajongók és az ipari építészeti örökséget szívükön viselők néhol átfedésben lévő szubkultúrájából, és akkora láthatóságot generálnia, ami végül egy kritikus tömeget mozgatott meg. Mind a helyszín és vizuális program látványvilága, mind a zenei line-up nem várt erővel, és nem várt helyeken robbant be a köztudatba. A fesztivál a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa Program (VEB 2023 EKF) támogatásában valósult meg.
Cikkünket ITT tudjátok elolvasni!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
