A Heródes-kori jeruzsálemi szentély udvarának mozaikpadlóját a megtalált mozaikdarabkák alapján állították helyre.
A jeruzsálemi Templomhegyről mintegy tizenöt éve kidobott építési törmelék folyamatos átszitálásával és vizsgálatával foglalkozó kutatócsoport telephelyén, a Micpe Hamasuot nevű domboldalon létrehozta a Heródes korában újjáépített jeruzsálemi zsidó szentély udvarán található mozaikpadló pontos másának egy négyzetméteres modelljét.
A kutatók néhány évvel ezelőtt közzétettek egy jelentést a megtalált mozaikrészek matematikai modellek segítségével történő összeillesztésével a lehetséges mintázatokról, és ennek alapján a világ különböző pontjain számos helyen rekonstruálták a kétezer évvel ezelőtti padlót, de a jeruzsálemi kutatócsoport úgy véli, hogy az általuk elkészített változat mutathatja be a legjobban és legpontosabban az egykori valóságot.
Nagy Heródes (i.e. 74/73-i.sz. 4.) hatalmas építkezéseiről is ismert, egyik legjelentősebb vállalkozása Jeruzsálemben a zsidó Szentély felújítása, újjáépítése volt.
A Szentély méretét és arányait pontosan szabályozták a Biblia szövegei, de körülötte a rá jellemző grandiózus építkezésekkel jelentős változásokat hajtott végre.
Támfalakkal vette körül, majd feltöltötte földdel, egy hatalmas terasszá alakította az épület körüli dombot, ahol jelenleg az Al-Aksza muzulmán épületegyüttese található és melynek nyugati támfala a Siratófal.
A zsidók felkelésének leverésekor, i.sz. 70-ben a római légiók lerombolták az egykori épületeket, csak a hatalmas terasz maradt fenn. Még lerombolása előtt a rekonstruálthoz hasonló padlón járt a Szentélyben az evangéliumok szerint Jézus.
Az Újszövetség szerint Jézus fiatal korában zarándoklatra és tanulni ment a Szentélybe, idősebb tanítóként pedig kizavarta onnan a kufárokat és a pénzváltókat. A zsidó vallás szerint minden évben háromszor a jeruzsálemi Szentélyhez kellett járulni a zarándokünnepeken.
A mozaikpadlót különböző színű, más-más területekről származó kövekből rakták ki, színes geometrikus mintázatokat formáltak a kis kődarabokból. A kézzel faragott kövek alapanyaga a jeruzsálemi hegyekből származó világos mészkő és a Holt-tenger környékén fejtett sötét színű kövek, valamint az Égei-tenger vidékéről importált márvány volt.
A három színű, fekete, fehér és barna padló újraformálásában a Szentélyt bemutató korabeli szövegekre is támaszkodtak, többek közt Josephus Flavius, a korszak zsidó történésze is írt arról, hogy a Szentély udvarát „mindenféle kövekből fektették”.
A rekonstruált padlózat látogatható az Olajfák hegyének közelében, Micpe Hamasuoton, ahol a vállalkozó kedvű látogatók a törmelék átszitálásában is segédkezhetnek, természetesen csak a járvány után, ha majd újraindul a nemzetközi turistaforgalom.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
