Ciprus egy félreeső hegyfokán design körülmények között készül Dionüszosz legkedvesebb itala.
Az Eraclis Papachristou Architects Ciprus egyik legismertebb építészirodája. Az alapító, Eraclis Papachristou architekturális nyelve folyamatosan követi korunk változó szociális, gazdasági, környezeti, történelmi és éghajlattal kapcsolatos igényeit. Cipruson több, mint 5000 (!) évre visszatekintő hagyományai vannak a borkészítésnek, melynek jelentősége azóta is töretlen. A stúdió és a ciprusi bor legutóbbi kapcsolódási pontja a Lambadistis Borászat masszív tömbjének megépítése volt.
A Kalopanayiotis nevű hegyi falu lejtőin több hasonló, meredek cseréptetős templomot találunk. A tető a Keresztelő Szent János kolostor Lambadistis néven emlegetett templomaitól ered, melyek figyelemreméltó tornyai a durva kőfalból nyújtóznak az ég felé. A tető és a falak geometriája miatt a tetőszerkezetek szinte lebegni látszanak a tornyok felett, ez adta a mintát a borászat tervezésekor.
Az Eraclis Papachristou Architects építészei ezt a látványt használták fel ahhoz, hogy az új borászatot kontextusba hozzák a környezettel, ami a lépték, a hármas tagolás, az optikailag ellebegtetett tető és a zord hegyoldalra támaszkodó masszív falak formájában köszön vissza a borászat tervein. A Lambadistis egyszerű, egyben hangsúlyos és ünnepélyes épülete a Kalopanayiotis fölötti szirten áll. Tömör, vastag, erősen texturált falak rejtik a finom aprólékossággal kidolgozott, csillogó ipari gépezetet.
Az építészeti koncepció szerint, lineáris vonalvezetéssel jutunk el a hegyoldaltól az épület szívébe: az első „fennsík” folyamatosan szűkül, míg egy, a szakadék fölött álló hídra vált. Innen a sétány egy éles kanyart vesz, és végül bevezet az üzembe. A némileg komor kültéri designnal szemben áll a komplex, meleg, összehangolt részletekkel operáló enteriőr.
A bortermelési munkálatok szakaszait – elkészítés, érlelés és elfogyasztás – a három központi, hengeres, fölül üvegfalú, mélyen fekvő helyiségbe szervezték a designerek. Még az arányok is átalakulnak, ahogy alátekintünk a lenyűgöző ipari szerkezetre. Varázsütésre változik a kép: ami addig szilárdnak és stabilnak tűnt, az pezsgővé és élettel telivé lényegül át a szemünk előtt.
A cilinderek köré rendeződik az erőteljesen geometrikus, strukturált, újrahasznosított fából készült mennyezet – a faanyag a szigetet pár éve sújtó hatalmas erdőtűzből származik. A födémet ferdén álló oszlopok és három üveghenger tartja – ezek a látszólag gyenge elemek elsőre úgy tűnnek, mintha képtelenek lennének megbirkózni súlyos terhükkel.
Arányaiban a lent elterülő falu hagyományos kőfalazatához hasonló a központi szint nagy részét meghatározó, szofisztikáltan egyszerű mellvéd és a felső árnyékolósáv. A gránitlapok között, fém rácsszerkezetbe illesztett rézszínű kerámialapok nyitott rendszere izgalmas mintázatot formál kül- és beltéren egyaránt.
A Lambadistis Borászat megragadó, eleven épülete jól illeszkedik a hegyfok komor természeti környezetébe, egyúttal azonban ki is ragyog onnan. Az épület szemléletes példája annak, hogy egy komoly elképzelést hogyan lehet minél tökéletesebben formába önteni. A tömb egyszerre látványos magaslati kilátó, professzionális ipari üzem és emlékezetes építészeti élmény, ahonnan a vendég nemcsak a zamatos nedű ízeivel, de a design feledhetetlen képeivel is gazdagabban távozik.
Eraclis Papachristou Architects | Web | Facebook | Instagram
Forrás: ArchDaily, Eraclis Papachristou Architects
További képek és rajzok a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
