Branczik Márta zsebkönyve a brutalizmusról a 10+1 Budapest sorozat nyitó darabja.
Ha beton, akkor természetesen nem maradhat ki a brutalizmus. A stílus maga egyre divatosabb, egyre többet beszélünk róla, de tudjuk-e egyáltalán, mit takar a fogalom? A 10+1 Budapest sorozat indító kötetében Branczik Márta művészettörténész röviden és közérthetően megmagyarázza. A zsebkönyv méretű, esztétikus kialakítású, Batár Zsolt fotóival illusztrált kötet kiadójával, Kedves Lászlóval, és a szerzővel, Branczik Mártával jártuk körül az irányzat jellemzőit.
Miért indult a 10+1 Budapest sorozat, és miért pont egy, egyelőre csak szűkebb réteg által kedvelt irányzattal?
Kedves László: A 10+1 Budapest sorozat ötlete a Covid–19-járvány előtt született meg, amikor még rengeteg turista érkezett a fővárosba. Szerettem volna egy olyan könyvsorozatot, amelynek egyes kötetei röviden, lényegre törően, magyar és angol nyelven, könnyed nyelvezettel fogalmazva járnak körbe egy-egy témakört, mutatnak be alkotókat vagy a mainstreamen kívüli városrészeket. Az építészetről, a városról sokféleképpen lehet beszélni, de az általam kiadott könyvek minden esetben igyekeznek a hétköznapi emberekhez szólni, ezáltal minél nagyobb közönséghez eljutni. Nemcsak a 10+1 Budapest sorozatra igaz ez, hanem a többi kiadványra is, amely a gondozásomban megjelent: Kovács Dániel: Szecessziós Budapest, Art déco és modern Budapest köteteire, Zubreczki Dávid: Templomséták Budapesten, Templomséták a Dunakanyarban című munkáira. És hogy miért a brutalizmussal kezdtem? Mert a második világháború utáni építészet a kedvencem, és ha már késő modern, akkor érdemes egy éppen „divatos” témával indítani. Branczik Márta a téma szakértője, ismeretlenül kerestem meg és kértem fel a feladatra. Az általa a Kiscelli Múzeum honlapján működtetett Virtuális leletmentés keretében számos, a huszadik század második felében épült ház korabeli és napjainkban készült – F. Szalatnyay Judit fotóin megörökített – dokumentációja fellelhető. Közülük sajnos többel már csak ott találkozunk, tehát a leletmentés nem okafogyott. A jövőben számtalan kiadvány készül majd a műhelyemben az 1945-1989 közötti magyar építészetről.
Van egy képünk, ha meghalljuk azt a szót, hogy brutalizmus: csúnya, nagy és betonból épült. Mennyiben fedi ez a valóságot?
Branczik Márta: A témával jó tíz éve, az Óbudai Kísérleti Lakótelepről készült kiállítás kapcsán kezdtem foglalkozni, akkor szembesültem azzal, mennyire képlékeny fogalomról van szó. Nehéz volt eligazodnom, mert mindenki másra használja, magamnak kellett leszűrnöm, hogy mi is az eszenciája. A kötet előszavában igyekeztem röviden és érthetően összefoglalni, a 10+1 példa pedig reményeim szerint illusztrálja a leírtakat. Angliában sokkal egyértelműbb példái vannak az irányzatnak, az ottani Királyi Építészeti Intézet (RIBA) honlapján is van egy nagyon jó meghatározás, de az a magyar anyagra kevésbé talál. Számomra épp a magyar anyag változatossága izgalmas, nem lehet az irányzat Angliában ismert jellegzetességeit egy az egyben megtalálni itthoni épületeken, inkább csak egyes brutalista motívumokat, gesztusokat látunk a házakon. Ez persze nehezíti is a magyar példák feldolgozását.
  |
Miben áll tehát szerinted a brutalizmus lényege?
Nem elég a beton jelenléte, hiszen a beton a háború utáni építészetben általánosan használt építőanyag volt. (Az elnevezés eredete is a brut – nyers szó, ami a nyersbeton, beton brut jelzője volt – a szerk.) A lényeg szerintem a szándékosan megmutatott, esztétikai igénnyel megmunkált durva beton felületeken és anyaghasználaton túl a tömegek, részletek komponálása révén érvényre jutó drámai hatás, amely mindegyik kötetben szereplő hazai épületre jellemző. Érdekes példa a Kiscelli Múzeum Virtuális leletmentés oldalán szereplő Domus Áruház (Lázár Antal és Reimholz Péter, 1971-74), amit én ott erőteljes tömegképzése miatt a brutalizmus körébe sorolok, holott egyáltalán nem jelenik meg a homlokzatán betonfelület.
Miért lett manapság divatos a brutalizmus? Mintha többet beszélnénk róla, mint korábban…
A Bauhaus utáni modernizmusnak volt egy másodvirágzása talán a kétezres évek elején, amely a klasszikus modernizmushoz hasonlóan a teljes anyagtalanodást és elvontságot képviselte. Úgy érzem, hogy egy idő után ismét megjelent a nyers, látható anyagok, az anyagszerűség igénye. A brutalizmusban az anyag fétise van jelen. Az angol épületek ezt sokkal karakteresebben mutatják, a felületek megmunkálása erőteljesebb, néhol kavicsberakást látunk vagy durva roncsolásokkal találkozunk, gyilkolják a beton felületét. Nálunk rendszerint a nyersbeton felületekkel azonosítják a brutalizmust, de ez nem elég, ahogy mondtam, a tömegképzés, és az anyag, a felület plasztikussága is kritérium.
  |
Milyen felületmegmunkálási technikák jellemzőek a brutalizmusra?
Rendkívüli változatosságot mutatnak a betonfelületek, van amikor a tervező gyilkolja, mintázza vagy zsaluzza, esetleg kikeféli, vagy söprögeti az anyagot. Jánossy Györgynek már a korai házaira, például a Tóth Árpád sétányon álló foghíjbeépítésre is jellemző a mintázás. Török Ferenc Nemeshetési Templomának rovátkolt felületű homlokzatán eredetileg a rovátkák függőleges éleit a tervező intenciója alapján le kellett volna verni, de az építők annyira büszkék voltak a jól sikerült munkára, hogy nem engedték „elrontani”. Elekes Kevének a Salgótarjáni Üveggyár már lebontott irodaépületén viszont ilyen levert élű rovátkolást láthatunk. Nálunk a kavicsfelületek hiányoznak, egyedül a Ménesi úton, a Kertészeti Egyetem Nyíri-Lauber féle, 50-es évek eleji épületén találunk ilyet. Ma megint divat a látszóbeton, de ma már egész máshogy bánnak a felülettel, sokkal finomabban.
A brutalizmus rajongótábora egy markáns kisebbség. Mi nehezíti ezeknek az épületeknek a befogadását az átlag városlakók részéről?
Urbanisztikailag az jelent problémát, hogy ezek az épületek drámai megformálásukkal teret követelnek maguknak, nem tudnak és nem is akarnak belesimulni a környezetükbe. De nem minden építészettörténeti korra volt jellemző, hogy törekszik az illeszkedésre, az is korjellemző, ha valaki kiválni akar.
  |
Mik voltak a válogatás szempontjai, hogy épül fel a kötet?
A sorozat koncepciója szerint tíz plusz egy épületet kellett kiválasztani, amelyek jól reprezentálják a stílust. Mindegyikben jártam, vannak köztük kedvenceim, például a hajdani Radelkis Ktsz. üzemének székhelye Óbudán (Csíkvári Antal /IPARTERV/, 1973), amely felújítva ma is eredeti minőségében funkcionál egy Kft. székhelyeként. Volt olyan épület, amely grandiózus külseje dacára belülről csalódást okozott, ilyen Jánossy György és Hrecska József (BUVÁTI) 1968-as Gyorskocsi utcai lakóháza, vagy a Váci úti toronyház, amelyek belső tere nincs szinkronban a külső nagyvonalú dinamikájával. A ma a Magyar Államkincstárnak otthon adó Csalogány utcai irodaház (Földesi Lajos, Ungár Péter /IPARTERV/) 1975. nem csak a tömegalakítás miatt érdekes példa, de minden szempontból kiemelkedő építészeti minőséget képvisel. Mivel a bemutatott épületek egymástól nagy távolságra vannak, nem fűztük őket egy útvonalra, a kötet nem sétakönyv. A Kortárs Építészeti Központ szervezésében azonban rendszeresen vezetnek sétákat egy-egy épületbe, ahol részletekbe menően tudjuk a házak keletkezéstörténetét, külső és belső értékeit bemutatni. A Covid a sétákat is felfüggesztette, de most szerencsére újra indulnak, van tehát alkalom megismerkedni a háború utáni építészet budapesti alkotásaival. Az Art Magazin minden évben valamelyik vidéki városba szervez túrát hasonló tematikával, oda is várjuk a háború utáni építészet szerelmeseit, vagy legalábbis azokat, akik kíváncsiak ennek a kornak az értékeire.
Brutalizmus / 10+1 Budapest
Kiadó: Kedves László Könyvműhelye
Szerző: Branczik Márta
Fotók: Batár Zsolt
Kiadás éve: 2020.
ISBN:9786150085418
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
