Csomópont-tervezés nagyvárosi léptékben.
Újbuda, sőt egész Budapest egyik leggyorsabban átalakuló-fejlődő területe Kelenföld: az egész országot és a fél várost érintő intermodális csomópont alakult ki ott, ami önmagában is hatalmas fejlesztés, de arrafelé csak a kezdet. A kelenföldi indóházból hamarosan múzeum lesz, a környéken számos lakóingatlant fejlesztenek (van, ami még csak koncepció, mások épülnek és hamarosan költözhetőek lesznek, megint mást lakják is már), karnyújtásnyira vannak a Kopaszi-gát kisvárosnyi fejlesztései, illetve a jó közlekedés révén Budapest belvárosa. És még ezen felül is jut két meghatározó jelentőségű fejlesztés Kelenföldnek: a Budapest One irodaház és az Etele Pláza bevásárlóközpont –mindkettő a Futureal-csoport fejlesztése és a Paulinyi & Partners tervezése, ezeket jártuk be a Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete (HuGBC) által szervezett Nemzetközi Zöld Építés Hetén.
Budapest One
„Mi csak gitárpengetőnek hívjuk” – kezdte a Budapest One bemutatását Radványi Gábor, a Futureal-csoport főépítésze. A pengető formája ugyanis számos helyen visszaköszön a 66 500 m²-es irodaépület logójában, pihenőpadjainak formájában, a wayfindig-rendszer designjában, és az épület egyes területein is. Alapvetően ez egy tipikus belső poén, de annyiban szimbolikusnak is láthatjuk, hogy a beruházó a rideg, racionális számításokon túl igyekszik más, érzelmi húrokat is pengetni. A (jó) design elengedhetetlen részévé vált az irodaépítésnek is, Magyarország legnagyobb közlekedési csomópontjánál ráadásul egy landmark-épület készült, amely a tervezői szándék szerint vállaltan a város szimbolikus kapuja a Nyugatról (az M1/M7-es autópályákon, és a dél-budai agglomerációból) érkezők számára.
A közlekedés valóban kulcs: már az I. ütem irodáit is komoly nemzetközi cégek vették bérbe, melyek HR-eseinek többen jelezték, hogy kimondottan a lokáció kedvéért szeretnének ott irodai munkát vállalni.
A szalagszerűen hullámzó, parametrikus tervezéssel optimalizált épület alaprajzát és homlokzatát a lehető legkedvezőbb beépítést lehetővé téve alakították ki. Így született meg az ideális forma, amely egyaránt figyelembe veszi a napsütés irányát, a napenergia-potenciált és a légáramlást, azaz energetikai szempontból és a természetes fény beengedése szempontjából is optimális. Állványzatot egyáltalán nem használtak az építkezésnél: az üvegtáblákat egyesével, daruval emelték a helyükre. A parametrikus tervezés ezen kívül az optimális alaprajzi kialakításban is segített, rövid közlekedési folyosókkal, flexibilis irodaterekkel, szökőkúttal és zöld területtel dúsított belső udvarral – és persze a mindenki számára kényelmesen elérhető wellbeing szolgáltatásokkal (zöld tetőterasz, tusolóval szerelt bringatároló, vízmentes nanotechnológiás autómosó, éttermek, drogéria, ATM, gyógyszertár).
Hasonló extra lesz az épület tetején lévő futópálya is, ám a II. és III. ütem még nem fejeződött be, egyelőre csak sprinteket lehet gyakorolni.
A több ütemre bontott építésnek más, elsőre nem nyilvánvaló vonatkozásai is vannak. Például az épület nemcsak három ütemben, de valójában három külön telken is épül fel, a telekhatár pedig szabad szemmel is megfigyelhető a homlokzaton a két ütem találkozásánál.
A végleges épület nyilván még a mostaninál is komfortosabb, élhetőbb lesz (lásd a futópálya esetét), de már az I. ütem 27 900 m2 területe is nagyon kelendő. Érthetően, hisz a fent sorolt szolgáltatásoknak is köszönhetően az épület itthon az elsők között kapott nemzetközi WELL Building Platina előminősítést, a számítások szerint pedig 250 ezer embert ér el a vonzáskörzetében, ennyien érik el 40 percnél rövidebb utazással.
Radványi Gábor érdekes jelenségekről is beszámolt: például az energiatakarékos, intelligens központi épületirányítási rendszerrel felszerelt Budapest One hűtésének-fűtésének is van egy pici tehetetlensége. Amikor ebédidő után sokan egyszerre térnek vissza az irodába, ráadásul az év egy részében a nap legmelegebb szakában, átmenetileg enyhén megemelkedik a hőmérséklet, és időbe telik visszahűteni. Ennek alapesetben nincs különösebb jelentősége, de akadt bérlő, aki állandóan, azaz a nap minden másodpercében 20 Celsius-fokot akart, ami ugyan technikailag kivitelezhető, de időnként kifejezetten energiapocsékoló lenne – vagyis a környezetvédelemért nekünk is tennünk kell: nem elég, ha az iroda rugalmas, felhasználóként is annak kell lennünk.
Ahogy a Zöld Építés Hete közönsége is az volt, amikor a következő helyszínre egyszerűen átsétált a Kelenföldi Pályaudvaron át.
Etele Pláza
Idegenvezetőnk itt is Radványi Gábor volt, aki elsőként a lokáció jelentőségéről beszélt. A Budapest One után nem meglepetés, hogy az eleve jelentős közlekedési csomópont az irodai dolgozók megjelenésével még nagyobb vásárlóerő vonzására képes, ráadásul az Etele Pláza még ezek nélkül is nyerő helyzetben lenne, miután a főváros legnépesebb kerületében fekszik, a kelenföldi lakótelep és Őrmező közt. Bár – ellentétben például a „vegetáló” Lurdy-házzal – az Etele helyszíne szinte tálcán kínálja a pláza funkciót, koránt sem elég egyszerűen megépíteni egy óriási dobozt, és telezsúfolni üzletekkel. Radványi mesélt egy bukaresti plázaépítésről, ami előtt a beruházó rendkívül átfogó szociológiai felmérést végeztetett: a román főváros lakosságát 30 csoportra osztották, és nemcsak az anyagi helyzetüket vizsgálták, de az általuk beszélt nyelveket is, továbbá hogy milyen korú és márkájú autót használnak, milyen nevet adnak a gyerekeiknek, stb. A plázaépítés ugyanis teljesen egyedi műfaj, amit nem tanítanak egyetemeken, és ahol számtalan szakterület folyamatos közös tervezésére van szükség.
Alaphelyzetben egy plázában szinte nincs természetes fény: az üzletek kirakatai befelé néznek, míg a homlokzat felőli oldalon a raktár és gépészeti terek vannak, illetve onnan érkezik az áru. Az Etele Plázánál azonban ezen csavartak egyet a tervezők, akik büszkék arra, hogy a bejáratnál Magyarország legnagyobb egybefüggő, az épület vázszerkezetétől független homlokzati üvegfelülete jött létre, amely 27 méter magas, 31 méter széles, 154 üvegtáblából áll, a súlya pedig több mint 40 tonna.
  |
Egy szintén hatalmas, a tető síkjából a homlokzatra leforduló üvegfelülettel a túlsó oldalon is találkozunk, és alighanem ez a kulcsa annak, hogy az Etele Plázában nem alakul ki a sok más társát jellemző elveszettség-érzés. A széles folyosók nem nyomasztóak, és rendre elérünk egy-egy teresedéshez, így tehát vásárolhatunk nyugodtan, de nem érezzük nyomasztónak, kényszerítettnek az épületben maradást, ami az épület belsőépítészeti koncepcióját jegyző a Group Dyer dicsérete is. Pedig az alaprajz alapján akár bonyolultabb is lehetne az „Etele labirintusa” a többi plázáénál:
a bevásárlóközpontoknak három klasszikus elrendezése van, a kutyacsont-forma (az épület végein nagyobb terekkel), a versenypálya (ami inkább az indianapolisi oválpályáról kapta a nevét, mintsem a technikás Hungaroringről), valamint a passzázs (ahol a hosszú folyosó a meghatározó szervezőelem). Na most az Etele Plázánál mind a három jelen van a különböző szinteken.
Látatlanban mindez kissé ijesztően hangzott, ám odabent egyáltalán nincs labirintus hangulat. Már a tervezés szintjén is jelen van az új trend, miszerint a kereskedelem vs szolgáltatások és közösségi terek korábbi 70-30 százalékos aránya hamarosan akár ki is egyenlítődhet.
Kelenföldön napi 30 ezer vásárolóval számolnak, akik azonban az említett kiegyenlítődés nevében edzhetnek, közös ebédeket, kávézásokat szervezhetnek, moziba mehetnek, vagyis számos szórakozási lehetőség és közösségi időtöltés közül választhatnak. Kiemelt szerepe van az északi oldalon elhelyezett terasznak, itt nem a dobozban lehet csak enni, jó idő esetén a komfortosan berendezett terasz is használható.
  |
Nem úszhatjuk meg az épülettel kapcsolatban lépten-nyomon felbukkanó okospláza kifejezést sem; ahogy Radványi az OCTOGON 170-es lapszámában elmondta: „Telefonos applikáció segítségével lehet számos szolgáltatást elérni, többek között a parkoló jegymentes működtetését, a tervezett vásárlási helyhez legközelebb eső parkolóhelyre vezetést, a bevásárlóközponton belüli tájékozódást, esetleges helyfoglalásokat, előrendeléseket. Másrészt a szokásos, kívülről zárt, befele élő bevásárlóközpontokkal szemben a Futureal-csoport olyan épületet tervezett, mely nyugati oldalán az átrium teljes keresztmetszetében megnyílik a fő megközelítés irányába, így az Etele Pláza mint egy kinyíló ajándékdoboz mutatja a tér felé az épület fő rendező elveit.”
Hozzátehetnénk az álmennyezet mögé rafináltan elrejtett tűzvédelmi rendszert, a folyosókon lévő ülőbútorok aljába csempészett szellőzőnyílásokat, melyek szintúgy az okosság részei. Energetikai szempontból érdekesebb, hogy az egész épület hűtését-fűtését egyetlen nagy hőkör segíti kiegyenlíteni, elvégre a különböző bérlői tevékenységek különböző hőmérsékletet igényelnek.
És ez még nem minden: a negyedik hullámon lovagolva nem lehet eléggé méltatni a belső terek érintésmentes használatát, a bútorok antibakteriális, vírusölő felületét, a mozgólépcső korlátjának automatikus fertőtlenítését, illetve a levegő UV-lámpás csírátlanítását. Ha vitatta is még valaki a plázák létjogosultságát, akkor az Etele esetében meglehetősen nehéz lesz új érveket találnia.
Az Etele Plázáról Hack Orsolya cikkezett az OCTOGON 170-es (2021/6-os) lapszámában.
A nagyobb képekért kattints a galériára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
