A Széchenyi-hegyi TV-torony rekonstrukciója

Ég és föld között

• Szöveg: Hartmann Gergely
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Műemlékfelújítás tematikánk kapcsán nem feledkezhetünk meg a háború utáni modern hagyatékáról sem, amely az utóbbi időben egyre inkább az építész szakma figyelmének fókuszába kerül. Ebből mutatunk be most egy jó példát, a Budapest látképéhez elválaszthatatlanul hozzánőtt Széchenyi-hegyi TV adótorony felújítását, mely eredetileg az OCTOGON magazin 165. (2021/1) számában jelent meg.

1958-ra épült fel az ország első reprezentatív tv-tornya a Széchenyi-hegyen. Sziluettjét szinte mindenki ismeri, de távolról nem látszott, milyen méltatlan állapotba került. Átadásának 60. évfordulójára végül példaszerűen újult meg Dévényi Tamás és munkatársai tervei szerint, 2019 óta pedig fővárosi védelem alatt áll.

A rendszeres hazai televíziós sugárzás 1954-ben indult a Széchenyi-hegyen. Először egy ideiglenes adó, majd az 1956–58 között Székely László és Gergely István tervei szerint felépült TV-torony szolgáltatta az adást. A tizenkét emeletes épület máig egyfajta technicista „campanile”-ként magasodik a hegytetőn. Tömörebb alsó része hajdan a technológiát fogadta be, az áttörtebb felső emeletek máig a kommunikációt szolgálják. Harangok helyett azonban antennák üzennek a távolba, a keresztény élet ritmusának ütése helyett nagyon is immanens tartalmat közvetítve. Építészeti kialakítása önmagában is üzenet: messze hirdeti a társadalom technológiai fejlettségét, és egyúttal reprezentálja az őt létrehozó politikai erőt.

A hazai tv-tornyok közül a Széchenyi-hegyi volt az első, amelynek reprezentációs szerepet is szántak. A hatvanas-hetvenes évek adótornyainak radikálisan új, az antenna-gépek megjelenését transzformáló építészeti nyelve helyett ez az adó még ház-szerűségével középületként reprezentál. Téglafalakkal kitöltött acélszerkezetét változatos kiosztású, síkban is megmozgatott kőburkolat fedte. Ablakai eredetileg szintén kiléptek a homlokzat síkjából. Melléképületein is kőburkolatot, üvegtéglát, játékosan formált lakatosmunkákat stb. találha(t)tunk. 1974-re az eredetileg a tornyon álló, közel 30 méter magas csőantennát leszerelték, és egy új, mintegy 150 méter magasságú, acélszerkezetű adótornyot építettek mellé. Bár nem szánták véglegesnek – egy elvetélt pályázatot is kiírtak egy forgóéttermes TV-torony tervezésére –, mára az antenna és az épület együtt alkotják a Szomszédok főcímének nyitóképeként sokak elméjébe beégett sziluettet.

Az együttes hamar kikerült az érdeklődés középpontjából, és romlásnak indult: lehulló kőburkolat, összevissza nyílászárócserék, rendetlenség az udvaron és a technológiában. A tulajdonos Antenna Hungária vezetése végül megelégelte a helyzetet, sőt, felismerte a helyszínben rejlő potenciált. Dévényi Tamás megbízása eredetileg egy VIP-tárgyaló létrehozására szólt, de szerencsére a régóta esedékes építészeti rendbetétellé, sőt, átfogó rekonstrukcióvá növekedett. Sor került a kert megtisztítására, az épületgépészeti és technológiai elemek rendezésére. A felső szintek eleve antennák telepítésére szánt erkélyeire, valamint ezek fölé egyedi acélszerkezeteket terveztek, amelyek rendszerbe foglalják a szükségszerűen heterogén módon felhelyezett antennákat. Az időjárásnak leginkább kitett torony elegáns és strapabíró szálcement burkolatot kapott, amelynek osztása az eredeti kőburkolatot idézi. Megtörtént a nyílászárók cseréje is. Az újak ugyan nem lépnek már ki a homlokzati síkból, de egyedi keretezésük ezt a karaktert idézi.

Az 1958-as melléképületek hőszigetelést és festett vakolatot kaptak, amelynek világos színe emlékeztet eredeti kőburkolatukra, és harmonizál a torony színével. A hetvenes évek építészetileg kevéssé értékes, de funkcionálisan nélkülözhetetlen kétszintes adóépületét sötét antracit színnel különböztették meg.

A toronynak látványos eleme volt a már régen eltűnt, egykor a főbejárat felett hullámzó vasbeton előtető. Most új épült, új formában: két monolit vasbeton bütüfalon előregyártott hídgerendák nyugszanak. Talán kevéssé szobrászi megoldás, mint az eredeti, de kétségkívül nagyvonalú és funkcionális: itt készülnek ugyanis útjukra naponta a szervízkocsik, és ehhez a korábbinál jóval nagyobb fedett térre van szükségük. Az egyik pengefalra került Somogyi József tizenegy alakos alumínium szobra, a Relief. A helyszínen további két képzőművészeti alkotás is található: a kertben áll Csontos László Galambos lány című szobra, a portaépület falát pedig Ispánki József Napba néző-je díszíti. Örvendetes, hogy mindhárom, az ég és föld kapcsolatának tematikájára épülő alkotás restaurálva, méltó helyen és környezetben áll.

Szintén megtisztult a torony kis léptékében is reprezentatív előcsarnoka. Padlójának és falának mészkőburkolata csak kisebb javításra szorult. Érdekes, még a szocreálhoz kapcsolódó eleme a kőburkolatot záró párkányzat, valamint a vörösréz lépcsőkorlát, amely – 1958-ban merész szimbolikával – mintha átlyuggatott zászlót formázna. Helyreállították az eredeti acél-üveg portálokat, ehhez a feltárt eredeti színeket használták, és sor került a hiányzó elemek újragyártására.

A felső szinteken az időközben a töredékére zsugorodott és automatizált üzem akár önmagában is működhetne. A kihasználatlanság azonban minden építészeti érték egyik legkitettebb állapota, ezért is szerencsés, hogy a cég budapesti körzetében tevékenykedő szakembereinek továbbra is itt a központja. A különleges helyszín miatt vetődött fel a VIP-tárgyaló létrehozása a hatodik emeleten. Az építész az értékőrző felújításon túl itt markáns, új elemmel gazdagíthatta a házat. Már messziről felhívja magára a figyelmet a homlokzatokból merészen kiugró két zárterkély. Osztás nélküli teliüveg falaik révén egyértelműen mai szerkezetek, szikár formájukkal illeszkednek a torony koordinátarendszerébe. Kisétálni rájuk rendkívül erős, lebegő, szinte szürreális érzés. A merész épületszerkezet remélhetőleg kellőképpen tud majd dacolni az extrém időjárási viszonyokkal. 

Az előtérben teakonyha kapott helyet, valamint innen nyílnak az új mellékhelyiségek Budapest legpazarabb panorámával bíró piszoárjával. Maga a tárgyalóterem éteri tér: közepét fehér székekkel körülvett, fehér PVC-n álló, hófehér, kerek asztal foglalja el. A falakat a padlótól a mennyezetig egy 360°-os panoráma-fotó borítja, azzal a kilátással, amely a tárgyaló felek elé tárulna, ha nem falak vennék körbe őket. A kép két helyen megszakad, itt a zárterkélyek nyílnak a valódi kilátás letaglózó élményével. A tárgyalás teljesen zárt, összpontosításra alkalmas tere két szűk résen keresztül a lehető leginkább kinyílik. A panorámafotó azonban nem engedi tisztán érvényesülni az intro- és extrovertáltság ellenpólusait, ehelyett inkább a valóság és annak reprodukciója kerül viszonyba egymással.

A Dévényi Tamás által végzett munka mintaértékű. Nehéz a közelmúlt sokszor igénytelenségbe burkolt alkotásaiban meglátni az értéket, és ha ez mégis megtörténik, viszonyulásunk bizonytalansága, a kialakult gyakorlat és a minták hiánya nehezíti a helyzetet. Mára mégis van néhány példánk, amelyekből kibontakozik egy olyan új gyakorlat, amely a szigorúan vett műemléki helyreállításhoz képest reálisabb forgatókönyv e kor értékeinek átmentésében. A közelmúlt épületeinek értő kezelése egyelőre jórészt nem az intézményi kereteken, hanem az értékek személyes fel- és megismerésen, megértésén alapul. Erre épülhet a tervezői mérlegelés, az alázatos, ugyanakkor kreatív hozzáállás, a rekonstrukció és az újat-alkotás egyensúlya. Mindez olyan építészt és megbízót kíván, akik a korántsem egyenes úton, egyszerre tudnak érzékeny odafigyeléssel és biztos kézzel navigálni. A Széchenyi-hegyi TV-torony esetében ez példaszerűen sikerült.

budapesti műhely   Facebook

Octogon magazin 165, műemléki lapszám

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

Tervrajzok a galériában