Őrfi József története folytatódik
Égigérő a saját építésű házával elnyert sok díj után boldogan ment haza. Megmutattam, hogyan kell házat építeni, és látták, gondolta. Azt hitte, ezentúl minden másképp lesz megbízóival. – Nem akarják majd megmondani nekem, hogyan kell házat tervezni, bízni fognak bennem. Így igazi építésszé válhatok. Égigérő nem tudta még, hogy a dolgok ennél összetettebben működnek.
Nagy lendülettel fogott neki a munkának. Gyorsan kialakított egy kis irodát a házuk tetőterében. Élvezte, hogy újra építhet. Mindent a lehető legolcsóbb anyagból készített el, így az új kis szoba kevesebbe került, mint amennyi a díjak mellé kapott forgószék ára lett volna. Rengeteg megkeresés érkezett, de sokan csak olcsó házhoz szerettek volna jutni, tulajdonképpen ingyen. Égigérő értette ezt a szándékot, de a családját is el kellett tartania. Sokat vállalt, megfeszítette az erejét. Sorra készültek a tervek, de közben váratlan dolgok is történtek, amelyekre nem számított.
A megtervezett házak nagyon lassan épültek, és közben egyre drágábbak lettek. Több közülük félkész, de már lakott épületté vált, melyről éppen csak a lényeg maradt le. Volt, aki építés közben eltért a tervektől, de nem szólt róla. Volt olyan épülete, amelyet háromszor rajzolt újra, mert két év alatt két terv is áldozatául esett a megváltozott építési szabályoknak. Volt világgá szaladt ügyfele, aki megijedt egy kompakt terv várható bekerülési költségétől.
Volt fontos megbízója, akinek Égigérő veszítette el a bizalmát, és más, akivel csak nem értették meg egymást.
Olyan is, aki többször gondolta meg magát, de mégis csak egy tervet volt hajlandó fizetni, és olyan, aki csak műszaki rajzolónak gondolta és annak is használta Égigérőt. Végül a saját bőrén megtanulta, hogyan találja meg az érdeklődők között azokat, akik valóban házat szeretnének, és azt is, hogyan tartsa meg ügyfelei bizalmát. Lassan rájött, hogyan tudja bevonni ügyfeleit az alkotás folyamatába úgy, hogy a terv a lehető legjobb legyen.
  |
Eltelt az első év, majd a második, ekkor felkérték, hogy tervezzen rendházat, sőt templomot. A nagyszabású feladat és a tervezéshez átadott szerzetesi rajzok lenyűgözték Égigérőt.
A meghívásos pályázatra azonban a kiíró elfelejtett képzett zsűrit is meghívni, így a prezentációkat követően számos építészeti gondolat ment kárba. Eljött a harmadik év is. Égigérőt egyre jobb feladatokkal keresték meg, és lassan elkezdett épülni egy fontos háza. De még mindig nem volt a sajátján kívül másik, kész referenciája. Sokat gondolkozott ezen, hogyan történhetett, hogy neki egyedül is sikerült. Arra jutott, hogy előny volt az építés során az egyszerűsített működési struktúra és a könnyűszerkezetes építésmód is. A legnagyobb könnyebbség viszont abban állt, hogy ugyanazt gondolta és értette – magamagát – az építtető, a tervező és a kivitelező.
Tervei közül kettő igazán különleges helyszínekre készült. Olyanokra, ahol nemcsak máig ható, erős nyomot hagyott a régi emberek építési logikája, de meghatározó tudott maradni a természeti környezet is. Égigérő számára élmény volt megismerni ezeket a helyeket, és kitalálni a megbízók által kért, csak odaillő házakat.
  |
Az egyik épület a Vendvidék egy elhagyott szerén, egy menthetetlenül leromlott, régi ház helyére lett tervezve. Kerített alaprajzzal, de mai funkciókkal, visszafogott anyaghasználattal.
Fejet hajtva a régiek építő tudása előtt, az új lakóépület – eszmei értelemben – ott kezdődik, ahol az elbontott régi épület gazdasági szárnya ért véget: téglafallal, fa oromzattal.
Ebbe a szárnyba került a közösségi tér, mely a régi épület tornáchelyén lett megnyitva, nagy üvegfelületekkel. A szobák és a sarokra került tárolótér számára már egészen fa burkolatú lett a keresztbe tett épületszárny. A régi udvar helyett padlószintre kiemelt, burkolt terasz készült: a gazdasági élet egykori, közrefogott színtere a lakás szerves részévé vált.
  |
A másik ház nem messze a Fertő tótól, egy tóparti település szélére, egy mészkőbánya szomszédságába lett tervezve. A tervezés egy évig tartott, Égigérő ügyfele, K.K.K. bevonásával. K.K.K. korábban lakberendezést tanított, a tervezési folyamat közben pedig kerttervezést tanult. K.K.K. tudta, látta maga előtt, hogy milyen környezetben szeretne élni, de házat nem tudott tervezni. Égigérő szívesen segített neki. Örömére volt az értő, közös gondolkodás, ami korábban sok ügyfelével nem sikerült. Hosszasan elemezték az igényeket és a választott telek adottságait. Olyan megállapításokat tettek, mint privát tér és intimitás, ki- és betekintés, funkcionális kapcsolatok, áramlási irányok vagy éppen környezeti reflexió. Ezek tanulsága alapján végül K.K.K. osztotta ki a helyiségeket és meghatározta meg, merre, milyen ablakon szeretne kilátni, Égigérő pedig a megformált kereteket adta hozzá. Az épület gazdaságos anyagait a mészkő-helyszínhez igazították. Így került a fehér vakolt épület köré a meszelt fa és rá a külön nekik gyártásba küldött fehér cserép.
A szöveg eredetileg az OCTOGON 163-as lapszámában jelent meg.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
