Egy fedél alatt

Családi ház Dömösön

• Szöveg: Martinkó József
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Ritkán fordul elő, hogy egy házat évekkel a felépítése után mutatunk be magazinunkban. Erről a dömösi családi házról egy Pilisben kiránduló építész barátunk küldött fotót bő három éve, azzal a megjegyzéssel, hogy „biztosan építész tervezte”. Arra gondolt, hogy „biztosan JÓ építész tervezte”. Teltek a hónapok, majd az évek, évszakok váltották egymást, kizöldültek a fák, lehullottak a lombok, mindent betakart a hó. A ház díjakat nyert, talán publikálták is az épületet itt-ott, némán folydogált az idő. Cikkünket a júniusi Duna menti építészet tematikánk kapcsán osztjuk meg, az OCTOGON magazin 167-es (2021/3-as) lapszámából.
 

Némán folydogált az idő, és a felejtés köde egyre csak oszlott. Ami fontos, az nem felejthető el. Úgy kereste ez a megjelenés a maga útját, ahogyan vékonyka patak alakítja a medrét. Engedtessék meg nekem, de illik ez a fennköltség itt a Malom patak partján állva, arccal a Rám-szakadék felé, háttal a Dunakanyar legdrámaibb, legszűkebb, legszebb szakaszának.

Sokan gondolják úgy, hogy a Pilisből valamiféle különleges energia áramlik. Talán éppen itt, a Dobogókő alól induló patak partján, az immár panzióként működő egykori névadó malomépület telkén állva, az erdőbe vesző völgy bejáratánál könnyű ezt az áramlást valóságként elképzelni. Valójában akkor áll össze a kép, amikor a családi ház megrendelőjétől megtudom, hogy az édesapjától megörökölt Malom vendégházba beköltözve szinte együtt élhetett saját házának felépítésével. Később az is kiderül számomra, hogy a vendégház gyakran amolyan meditációs központként üzemel, ahol vipasszaná meditációkat is rendeznek. A napokon, gyakran kilenc napon át tartó vipasszaná a „nemes csönd” meditációja, ahol a résztvevők hajnaltól napestig néma csöndben utaznak a lecsendesedett tudatukban, majd nyugovóra térnek és másnap hajnalban újra az „ösvényre (Dhamma)” lépnek.
 

Sok építész vélekedik úgy, hogy a genius loci, az építés helye meghatározó, döntő jelentőséggel bír a tervezés folyamatában. Dankó Kristóf építésztől ugyanakkor azt is hallom, hogy a megbízó, a tervező és a kivitelező közötti kapcsolat a másik olyan elem, ami meghatározóvá válik. A dömösi családi ház esetében mindkét összetevő optimális képletté állt össze. Eredetileg egy ablakokkal áttört, lapostetős koncepcióval fordult a megrendelő az önkormányzathoz, ahol hamarjában kiderült, hogy a helyi építési szabályzat nem teszi lehetővé lapos tetejű ház építését a településen. Mindazonáltal az építtető figyelmébe ajánlották Dankó Kristófot, akit végül a tulajdonos fel is kért a koncepcióterv átalakítására, tulajdonképpen a most látható ház megtervezésére. Az építész testvérét ajánlotta az építési munkálatok elvégzésére.

A két háború között épült Malom vendégházhoz képest a patakkal párhuzamosan, a merek hegyoldal lábánál elnyúló telek átellenes végébe épült az új ház. Noha a lapos tető nem válhatott realitássá, az egész épület geometriáját és struktúráját a tört tetősík dominálja. Egyszerre utal a ház megjelenése a Dunakanyar, a Pilis, de a Börzsöny, a Mátra és a Bükk jellegzetes hegyi nyaraló „kabinjaira”, illetve a fém fedésű tető szögtörése mintha egy szikla vagy hegyorom, kövön megtörő patakvíz hullámának absztrakciója is volna. Oldalról, a patak partján futó útról nézve erős vizuális jelként jelenik meg a tető párkányvonalának fehérsége.
 

Szinte az építésszel egyszerre mondjuk ki, hogy olyan ez a karakteres fehér vonal, mintha egy szívdobbanást látnánk egy EKG görbéjén. Túlzás volna? Lehet, de a hely különös atmoszférája, az erdős hegy völgye felől a Duna-part felé áradó hűvös, leheletfinomságú, kristálytiszta légáramlat ilyen túlzásokra ragadtatja a kritikust.

A patakkal határolt telek platójának patakkal átellenes oldalán meredeken emelkedik meg a hegyoldal. A ház alapjának felépítéséhez két hónapon át kellett törni a szürke sziklát, hogy teret nyerjen az épület. Szerencsére a kitermelt kő helyben maradt, a házat övező gabion-támfal alapanyaga lett.

A tető, a tetősík jelentőségét a családi házba lépve érthetjük meg teljes egészében. Tulajdonképpen a nyitott fedélszékű belső tér nagy belmagasságban, látható tartószerkezetekkel tárul fel, olyan érzésünk van, mint aki egy nagyvonalú padlástéri lakásba lépett be. Némiképpen az eredeti, lapostetős házformára utalva a hálószobák nem záródnak fel a tetősíkig, hanem szabadon álló dobozokként jelennek meg a térben. A belső tér szabadon áramlik, remek kapcsolatot teremtve a nappali, a középponti konyha és étkező között.
 

A hálószobadobozok tetején intim kis pihenőzugok jöttek létre. Az egyik ilyen galéria mászófal-fogásokkal közelíthető meg a vendég gyerekek számára. Az egész belső tér elrendezése, szerkezeti letisztultsága és a nyílászárókon beáradó fény sikeresen emeli át a környezet atmoszféráját a ház belső terébe.

A völgy adottságai, az erdő, a Pilis felől áradó hűvös levegő miatt még a tetőablakok sem igényelnek külső árnyékolást, ráadásul a padlásterekre jellemző nyári túlmelegedés sem jellemző, így a házban semmiféle légkondicionálásra nincs szükség. Nagyon jó, racionális, szinte visszafogott, ugyanakkor nagyon erős jelenléttel bír ez a ház. Nagyon jó benne és körülötte is lenni. Épület, ami megtalálta a helyét a térben és a némán folydogáló időben is.
 

Még több fotó a galériában!