Egy fűzfa árnyékában bújik meg ez az idilli ház a Balaton-felvidéken

Bukolikus építészet – Egy Balaton-felvidéki ház átalakítása

• Szöveg: Uhl Gabriella
• Fotó: Danyi Balázs
• Olvasási idő: …

A bukolika (ógörög) szótári jelentése pásztorköltészet, a falu és a romlatlan természet hangulatát tükröző és preferáló mű. A hellenisztikus kor szülötte a fogalom, amikor a (korabeli) városi élettől megcsömörlött polgár a csendes, nimfák látogatta ligetben talál otthonra. Rangos irodalmi műfajjá Vergilius emelte, aki eklogáiban a politikai viharoktól terhes Rómából menekülő embereknek teremt menedéket az idilli hangulatú falusi / vidéki környezetben. Az elvonulásnak, az otthonosságnak ez a vágya ezredévek alatt és után is sajátja a 21. század emberének. A városi életmód mellett a természetbe vágyódva, kikapcsolódásként hétvégi házat, nyaralót biztosít (ha teheti) magának. Cikkünket a 190-es, 2024/2-es lapszámból közöljük.

A Balatont és környékét, a Balaton-felvidéket szinte felemészti a lázas kiköltözés és térfoglalás. Egyre sűrűbb beépítés, egyre monumentálisabb házak sorjáznak, burjánzanak az egykor érintetlen vagy éppen csak szőlőtermesztésre használt domboldalakon. A terület mértéktelen birtokbavétele folyik, magamutogató, tájidegen, a szükségesnél jóval hatalmasabb épületek gombamód szaporodva terítik be az egykor a magyar bukolikus költészet nagyjai: Csokonai és Kisfaludy által megénekelt vidéket.

Ezért üdítő egy olyan Balaton-felvidéki házat bemutatni, amely megértette a vidék természeti szépségét, illeszkedik a korábbi település épületeinek léptékéhez és értékéhez. Az antik eszményből a mértékletességet választva: nem kitűnni akar, hanem megbújik, egyszerű, praktikus térszervezésével és megoldásaival a családi léptékű kényelmet, felszabadult együttlétet szolgálja.

A telken eredetileg egy mezőgazdasági épület állt, istállóval, mellette poroszsüveg boltozatos szénapadlással, melyet valamikor a 2000-es évek elején bővítettek és alakítottak át lakóházzá. A mostani, Kettőpera Stúdió által folytatott átalakítással felszabadították a teret és a fény kért és kapott terjedelmes helyet ezáltal magának. A fedélszék átalakult, a torokgerendák eltűntek, a most látott fatextúrát tehát új látszószaruzat alkotja. A tetőre, a belső kert felé nézve, két nagy méretű, fix üvegezésű tetőablak is került.

A meglévő, egykori szénapadlás szomszéd felőli boltozat mezejét kibontva, e tetőablakok fényét átvezették a konyhába is a világos nappali felett. A fém szerkezetű tetőablakok cserépsíkban maradnak, ezért a megszokottól eltérő, egyedi, nagy mérete ellenére is elegáns, finoman illeszkedik a tetőszerkezetbe, kívülről nézve a hagyományos hódfarkú kettős fedés szépségét, textúráját erősítve.

A tér meglévő, emelvényszerű tömbjének, fenti, galériaszintjének korábbi oldalfalait kibontották, szellős korlátot építettek, így tágítva még inkább a térhatást. E galériaszint alatt (biztonsági okokból, hisz családi házról van szó) zárható helyiségeket alakítottak ki. Itt van a konyha is, melynek elhelyezkedése okán a kapcsolat megmaradt a nappali-étkező terével. Felső szintjére meredek lépcsőn lehet feljutni, s ott egyszerre összekötve (a nappali-étkezővel) és mégis elválasztva lehet részt venni a családi együttlétekben, programokban.

Az egykori falusi ház melléképületeként szolgált építmény tradíciójának és atmoszférájának megőrzésére, illetve újrateremtésére egy kiváló design megoldás a modern kandalló mellett az egész falon végigfutó padka, amely pakolásra vagy kuckózásra is alkalmas, letisztult designja és funkciója az egykor az egész házat befűtő kemencére hajaz.

Ez a letisztult világ határozza meg a belsőépítészetet, egyszerű, funkcionális bútorok, a fehér tört árnyalatai és a fa használata és természetes színe uralkodnak a helyiségekben. Minden visszafogott, mértéktartó, csendes, arra jött létre, hogy a privát bukolikus térbe elvonulva a család saját léptékében élvezhesse az idilli együttlét hangulatát.

Ezért nem véletlen, hogy az átalakítások fókuszában az intenzív kert–természet-kapcsolat állt. A nyílászárókat tágasabbra és korszerűbbekre cserélték, így meghitt közelségbe kerültek a szobák a zöld-környezettel. A nappali-étkező megnyílt az utcafront felé eső kertre, a fölé emelt pergola védelmet, és ha majd a növényzet elburjánzik rajta, árnyékolást is biztosít a nyári forróságban.

A természetre, a természetbe elvonulni, megnyugodni, lecsendesedni vágyó ember nem monumentálisan átalakít: kivág, levág, metsz, hanem megfigyel, éppen csak annyit avatkozik be, amennyi szükséges. Így történik ez a Balaton-felvidéki ház kertjével is, amely fésületlen füvével, a Balaton-parton egykor gyakori, ma már csak mutatóban lévő szomorúfüzeivel, szabadon burjánzó bokraival, virágaival valóban idilli hangulatot teremt.

További képek a galériában!