Egy (-három?) kép | Páricsy Zoltán

Építészek az építészeti fotóról

• Szöveg: Octogon
• Olvasási idő: …

Augusztusi sorozatainkban az építészeti fotó áll a fókuszban. Megvizsgáljuk a fotósok oldaláról, és szeretnénk az építészek véleményét is hallani. Arra kértük őket, hogy dacára a tomboló nyárnak, válasszanak ki egy (két) nekik kedves képet valamelyik nekik kedves házról, akár saját, akár idegen kéz munkája, professzionális fotó vagy személyes felvétel, és írják meg nekünk: miért tartják jónak, mitől jó az építészeti fotó. Íme Páricsy Zoltán  véleménye.

Alapvetően szeretek szokatlan nézőpontból fényképezni. Olyan szemszögből, ahonnan normális ember nem néz (nem lát). A helyzetek, épületek így néha meglepő tömeggel, formában és struktúrával jelennek meg. Bizonyos értelemben meghökkentőek lehetnek ezek a képek. Néha fontos a nagyítás, a nyújtás, a viszonylagosság, mely kizökkent(het) a hétköznapi látásmódból. Szeretem a totál képeket az apró részleteket mutatókkal együtt kezelni. Mert nincs jó és szép részlet nélkül jó és szép egész, de utóbbi nélkül értelmét veszti az előbbi. Szeretem ezt a magától értetődő „egész - séget”. Szeretem a fény és árnyék játékát. A Pavilon egymásba harapó tömegeinek itt közölt külső és belső képei számomra összetartoznak. Palkó György professzionális képe a Pavilon nyugodt, szinte tapintható részletét mutatja.

Páricsy és Társai Építésziroda | Web | Facebook | Instagram