Egy sasadi ház, ami nem „egy újabb kocka”, hanem figyelemre méltó villaépület

Díjnyertes ház, amely érdekes tervezői megoldásokat vonultat fel. Erről szóló cikkünket a 171-es, 2021/7-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Somogyi Krisztina
• Fotó: Máté Balázs
• Olvasási idő: …

A 20. század első felében kialakult a téglaépítészetben egy olyan modernista villaépítészeti tradíció, aminek új példáit látni Koppenhágától Londonig, Chicagótól Brüsszelig. A míves téglaköpenybe burkolódzó épületek mögé magas életszínvonalat, drága bútorokat és az absztrakt művészet iránti érzékenységet vizionál az utcán nézelődő – ebben a képzettársításban valószínűleg a klasszikus Poirot-filmeknek is nagy szerep jut persze. A 2021-es Év Háza pályázat nyertes családi háza, a Földes Architects által tervezett budai villa minden szempontból jól illeszthető ebbe a kánonba. Egy ilyen épület mindenhol jó... de a legjobb, hogy otthon van Sasadon, Budapesten.

Az autópályán indulva, majd felkanyarodva Farkasrét irányába egy meredek utcában található a díjnyertes ház, amely az utcán állva visszaigazolja a fotók által elővetített makulátlan képet. Ezt még nem az agglomeráció, hanem a főváros része; olyan kertváros, amit a beépíthetőséget magastetős trükkökkel növelő, vegyes megjelenésű családi házak uralnak. Ebbe a közegbe, az utcafronttól visszahúzva, egy nem túl nagy méretű parcellára szólt a megbízás, amelyet a fiatal, két kisgyermekes, értelmiségi házaspár igen körültekintően fogalmazott meg. A tervezési folyamat nagy alapossággal számos tervvázlatot végiggondolva lassan haladt, maketteket mérlegelve jutottak el a megépült tervfázisig. A végeredmény pontossága, harmóniája visszaigazolja őket.

A modernizmus iránt érzékeny látogató számára három fontos karakter jelenik meg a homlokzaton, amitől ez a ház nem „egy újabb kocka”, hanem figyelemre méltó villaépület. Az egyik maga a tégla, amelynek megjelenése már messziről felkelti a figyelmet: van benne valami szokatlan és mégis valami ismerős, mintha már láttunk volna hasonlót valahol. És valóban, a dán Petersen téglagyárból érkező hosszú és vékony klinkertégla nem véletlenül kapta a Kolumba elnevezést, mert más színben, de ezt a téglát használta Peter Zumthor svájci építész a Kölnbe tervezett múzeumán. Egy ilyen míves kerámia pontosan kiosztott rakásmóddal – az átszellőztetéseknél megjelenő pici hézagolásokkal, finom ritmusváltásokkal – önmagában is nagy hatású. A modernizmus lényegéhez kapcsol, hogy az anyag felülete és nem rátett díszítgetés az éke a sasadi villának.

A homlokzatformálás másik karakteralkotója a nyílások kiosztása, amellyel sokáig bíbelődtek a tervezők, Földes László és Lukács Anna: a banális lyukarchitektúrához képest a belső terek megvilágításából indultak ki, de a külső megjelenés szempontjából is olvasható méretű és kapcsolású ablakokat alakítottak ki. A szerencsés tájolást kihasználva az L alakú épület a hegyoldali hátsó kertnek veti meg a hátát, erre a konyha kitekintőablakának vékony horizontális sávja, egy surranóajtó, az emeleti fürdőszoba nagy ablaka és egy terasz kő kerete néz csak.

Az L belső terében kelettől nyugatig nyílik kilátás a Budaörsi-medencétől a Gazdagréti lakótelep hátterében lévő hegyek irányába. A külső látvány szempontjából a nyersbeton előtetőknek jut még komoly figyelem, ezek szinte világítanak a sötétbordó téglafal előtt. Különösen az utcai oldalon megjelenő kő pergola látványa hangsúlyos. De miért is lyukas, hiszen így átesik rajta az eső? A rács az árnyékolás és az átszellőzés szempontjából ideális, eső esetén számos más hely adódik a villában, ahol a természetközeliség átélhető. De ez már a belső térbe lépve válik nyilvánvalóvá.

Az épületbe az oldalsó telekhatár felől középen, tengelyben, egy előtető védettségéből lépünk be. Az előszoba formálása előrevetíti azt a tervezői attitűdöt, amely a térhasználat minden pillanatára okos, sztereotípiáktól elemelkedő megoldásokat ad. Az otthon gazdag tériségével és a belsőépítészeti megoldások tökéletességével fogad, ami Kismarty-Lechner Kinga belsőépítész és a megvalósulásban aktívan részt vállaló Lukács Anna munkájának eredménye.

Időzzünk is el rögtön a belépésnél: az előszoba-gardrób-mosdó triász nem egymást követő térsort alkot, nem nyílik egymásra sok-sok ajtó, hanem egymás mögött helyezkednek el. Az előszobafalba épített ülőke olyan bekuckózós hely, ami Földesnek több korábbi épületében már kipróbált sikeres mikro-szituáció. Az előszobafal mögötti gardrób folyosó és végén a mosdó, ha akarom, teljesen rejtve marad, kiesik a fő áramból, mégis könnyen elérhető. A tér arányos, nyugodt és rendezett, miközben fontos csomópont, ahonnan balra lépcsőház, szembe átjárás nyílik a nappali terek felé.

A Földes Architects családi házainak egyik szépsége, hogy a téralakításban a kis szintkülönbségeknek fontos tagolási és hangulati szerep jut. A nappali és az étkező-konyha szétválasztása-összekapcsolása itt is figyelemreméltó: nemcsak az L alak két szárnyában vannak, de a nappali kicsit mélyebben fekszik. A lelépcsőzés egyben belmagasság-különbséget is jelent: ettől – és nem a nagy alapterülettől – válik a nappali tere kitüntetetté. Az impozáns hatás része, hogy a konyha-étkező térrésznek és a nappalinak is van önálló terasza, de a pár lépcsőnyi szintkülönbség elegendő ahhoz, hogy térileg szeparálja a két külső helyszínt is, lehetővé téve, hogy más-más használat és hangulat teremtődjön meg ott.

A megbízókkal való párbeszédből adódik, hogy a konyhapult mögött hosszú ablakkal és egy ajtóval is megnyílik a tér a hátsó kertre, ahol kicsi konyhakert és tőle nem messze a ház ökologikus gépészeti megoldása, a levegőszonda található. Visszalépve a kályhához, jobban mondva az előszobához, onnan két irányba vezet lépcső: a ház alatti, nagy belmagasságú teremgarázsában több autó is elfér, a gépészet és a raktár helyiségei is tekintélyesek. Ennek a mélységnek az oka, hogy a ház telepítésével igyekeztek minél több fát, így magasan az égbe nyúló fenyőt megtartani. A több szép szál fa ma szinte toronyépületként egészíti ki az épület zárt tömbjét.

A lépcsőház felfelé két szintet kapcsol össze, ennek a szerkesztése adott fejtörést a tervezőknek, mert a tér ezen a részen szűkös, hiszen a telek eleve nem volt nagy a programhoz képest. A húzott lépcső kapaszkodóját a kiváló hőtehetetlenségű, de igen kemény Silka téglaszerkezetbe kellett bevésni, a fogódzó fa borítása világítást is rejt. A lépcső nem formakincsével, hanem a kidolgozás pontosságával, mívességével képvisel magas minőséget. Nem hivalkodók, hanem gondoskodó jellegűek a különleges igényű megoldások.

Felérkezéskor az egyelőre bútorozatlan teresedés a két szárny találkozásánál elegáns, innen egyik irányba a szülői háló, gardrób és fürdő, másik irányba fürdő és a gyerekszobák találhatók. A szülői fürdőszoba érdekessége egy hatalmas ablak, ami előtt egy nagy tükör kapott helyet. Ez elsőre ellentmondásnak tűnhet, hiszen vagy kilátni vagy visszafele nézni szokás egy felületen, de a belsőépítész kreatív megoldása feloldja a kettősséget, a tulajdonosok kérése végül jó megoldást hozott.

A második emeleten könnyebbé válik az épület: csak egy szoba és szauna, fürdő van ott, illetve mind a két irányba hatalmas terasz, ahonnan a felkelő és a lenyugvó nap is látszik. E két terasz karaktere igen eltérő. Az utca irányába való kilépés két erőteljes építészeti eszközzel is megünnepelt, a már említett beton pergola horizontális struktúrája mellett egy erőteljesen formált kémény fut fel magasra. Talán ennek a hangsúlyos kéménynek is köszönhető, hogy az épület összképe angol és más nyugat-európai kertvárosok világát hívja elő a nézelődőben. A szülői háló fölötti másik terasz határozott téglakeretet kapott. Ez a keret mind kívülről, mind belülről nézve izgalmas optikai megoldás: magasabbnak és talányosabbnak mutatja az épületet, belülről kifelé nézve pedig keretezi a látványt, képpé teszi a tájat.

A sasadi villa külső megjelenése bár igen vonzó, de legerősebb élményként mégis az elegáns téri kapcsolódások, a váratlan ki- és átlátások és a köztes terek differenciáltsága maradt meg bennem. És ez meglepetés. A villa, ami kívülről kissé szigorú eleganciájával a környezetétől elkülönül, belülről éppen az ellenkezőjévé fordul át: a külvilágra nyitott, kedves és barátságos otthonná alakul át. Míg a homlokzat alapján ez a villa bárhol lehetne a Európában, addig a belső térben járva egyértelmű, hogy az időtlen, modernista szellemiség és a hozzá kapcsolódó életstílus a 21. században is otthon érzi magát Budán.

További képek a cikk végén található galériában!