Átadták az új Richter-székházat Budapesten, ennek nyomán felidézzük, milyen filozófia szerint építkezett az elmúlt évek során a nagyvállalat. Cikkünket az 54-es, 2007/3-as lapszámból közöljük.
A Richter nemrégiben befejezett Kémiai Kutató- és Irodaépülete nem orovsolhatja a minden ízében rozsdásodó Kőbánya problémáit, ám addig is, amíg az önkormányzat reményei szerint eljön a közbeszerzési királyfi a fehér PPU-lovon, a kerület egyik tősgyökeres nagyvállalkozása megtette az első lépést a minőségi építészeti környezet felé.
Budapest a nagy volumenű, barnamezős beruházások és ambiciózus kerület-revitalizációk korszakát éli, elég a jól-rosszul megvalósított Duna-parti projektekre gondolni – a Millenniumi Városközpontra, a lágymányosi Infoparkra, vagy a most megújuló Kopaszi-gátra. A hatás a maga természetes gravitációja folytán a külvárosokba is leszivárog; az egykori élmunkáskerületből a múlt rendszer másodosztályú építészetének szlömgyanús lerakatává degradálódott. Kőbányának például ezeregy történeti, szociológiai és társadalmi oka van, hogy zászlajára tűzze a város-rehabilitáció jelszavát; a Szent László térre lakásokat, illetve kereskedelmi épületeket álmodott a képviselő-testület (igaz, ezek egy része bérlakás, mint a már megvalósult „Százlakásos ház” az Éles saroknál).
55 méteres toronyházat terveznek a Mázsa térre, amely a megújhodás gigantikus mementójaként pózolhatna a tér fölött, posztmodern reflexióként az eltemetett múltra; az emblematikus Kőrösi Csoma Sándor úti panelok nem éreznék egyedül magukat a szép új világban, amivel az új évezred rájuk köszöntött. Zöldfelület-növelés, útfelújítások és úthálózat-korszerűsítés nélkül a milliárdos program nem volna teljes. Önkormányzati szándék az is, hogy az egykori munkáskerület minőségi lakózónává alakuljon. Ennek jegyében az elmúlt időszakban számos ipari területet lakóövezetté minősítettek, azonban hiába kapott az S1 néven futó revitalizációs projekt EU-s támogatást, pénzügyi források híján mindez a jövő zenéje.
Ezzel szemben a múlt és a jelen az ipari zónák átformálásáról szól. A kerület nagy ívű koncepcióját ugyanis az egykori Kőbányai (avagy Dreher) Sörgyár egyes számú telepének jobb napokat látott épületegyüttese, és az alatta húzódó, a kőfejtés idejéből ránk maradt alagútrendszer ihlette. A csődközelben lavírozó önkormányzat nemzetközi befektetőkben reménykedik.
Bármennyire tagadják a helyi döntéshozók, a kerület szimbiózisban él a betelepedett iparral. Kőbánya legrégebbi ipari termelést űző vállalkozásai közé tartozik a Richter Gedeon Nyrt., amelyet 1901-ben alapított a névadó gyógyszerész; első üzemi egysége 1907-ben épült a kerületben. Folyamatosan bővült az épületállomány, a második világháború után Kőbányai Gyógyszerárugyár néven államosították. Több lépcsőben privatizálták a kilencvenes években az egyre nagyobb veszteségeket termelő vállalatóriást, amely mára többségi külföldi tulajdonba került. Magáért beszél az eredmény: a százegynéhány éves Richter köszöni szépen, remekül tartja magát, és megvan a maga helye a magyarországi gyógyszergyártók szigorúan zártkörű klubjában.
Radikális változások jártak a multi-léttel, nem csak szervezetileg, de stratégiai szinten is. A Richter is felismerte, hogy a vállalati arculat kialakításához nívós környezeti kultúrával és színvonalas épületekkel kell reprezentálja magát. Olyannyira komolyan gondolta a dolgot a Richter, hogy 2003-ban létrehozta az addig nem létező főépítészi pozíciót a cég ingatlanállományának egységes, szakmailag korrekt kezelésére és fejlesztésére. Mára kinőtte a cég a Gyömrői úti üzemi törzsterületet; minden talpalatnyi területet beépítettek.
Elavultak az épületek és az infrastruktúra-hálózat, az épített környezet minőségére a „lehangoló” enyhe kifejezés. Így aztán logikus lépésnek tűnt, hogy a társaság megvásárolja a 2000-ben felszámolás alá került Magnezit Művek szomszédos területét – igaz, ezt követően a telekár többszörösét kényszerültek elkölteni a volt téglagyári terület szanálására és környezetvédelmi kármentesítésre.
A Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda 2003-ban került a képbe, amikor a Richter építészeti arculati tervet készíttetett a meglévő épületállomány összefésülésére, a beépítési viszonyok rendezésére. Már rendelkezett helyismerettel a Zoboki iroda, mivel ők jegyezték az egyik koncepciótervet a már említett, EU által is támogatott S1 projektre. Az arculati terv részeként készült el az egykori Magnezit Művek telkének részletes beépítési terve.
Sávos jelleget mutat a beépítési koncepció; a Gyömrői úttal párhuzamos zónákra osztja az egykori gyárterületet: a 30 méteres, kerítés nélküli előkert-sáv mögött az elképzelések szerint U alakú irodaépületek sorakoznának, amelyeket a földtől elemelt üvegfolyosó kapcsol össze. Újabb zöldtengelyt terveztek az irodaépület-sáv mögé, majd az üzemi zóna következik, a kiszolgáló épületek, végül a vasúttal határolt, nagyméretű felszíni parkoló. Első ütemként a kémiai kutatólaboroknak és vezetői irodáknak helyet adó épület készült el, amelynek tervezését szintén a Zoboki csapatra bízták.
2004-ben kezdődött a tizenkilencezer négyzetméter hasznos alapterületű labor- és irodaépület tervezése, a kivitelezés 2005-ben indult. Az épület az idei év első felében készült el, a napokban folyik a próbaüzem. Számos ponton módosult a terv az eredeti elképzeléshez képest, és az üvegezett-megemelt gyalogoshíd is megrekedt a fikció szintjén.
Jól elkülönülő egységet alkotnak az épület fő funkciói térben és építészeti megfogalmazásban is; az L alakú laborszárnyat és az I alakú irodaszárnyat üvegfalakkal határolt, többszintes, jól átlátható tér kapcsolja össze. Esztétikailag az épület előnyére válik, hogy a Richter területén általában közműhidakon vezetett anyagszállító csövek és vezetékek a fejlesztési területen háromszor három méteres, járható közműalagútba kerültek, így lehetőség nyílt arra, hogy elkerüljék a technológiai környezetszennyezést, a gépészeti elemek rákszerű burjánzását. Kiszolgáló funkciók (raktárak, öltözők) az épület pinceszintjére, míg a szám szerint 69, építészetileg azonos kialakítású labor az L alakú szárny négyemeletes, anyagszállításra használt középfolyosójára került.
Egyterű irodai zóna húzódik végig a homlokzattól visszahúzott helyiségsor előtt, ahol egészségvédelmi okokból a laboránsok egymás mellé sorolt íróasztal-bokszoknál végezhetik munkájuk adminisztratív részét, miközben a teljes felületen üvegből készült laborfalon át folyamatosan szemmel követhetik a folyamatban lévő vizsgálatokat. Mivel a laborok középfolyosóra néző falai úgyszintén üvegből készültek, az épület gyakorlatilag faltól falig átlátható. Karakteres jelleget kölcsönöznek a homlokzatnak a falsíkkal szöget bezáró, színes bélletes monitorablakok. Igazodva a környező épületek erősen technokrata forma- és hangulatvilágához, a laborszárny világosszürke, sávos lemezburkolatot kapott.
Alaprajzát tekintve hagyományos, középfolyosóra szervezett, cellás elrendezést mutat az ötszintes, I alakú irodaszárny. Itt is padlótól plafonig üvegből készültek a folyosó felőli falak – a tágasság illúzióját keltve (pesszimista olvasatban az irodai dolgozók vizuális felügyeletét, optimista olvasatban a közös, kreatív munkát elősegítendő). A súrolt fény hatására életre kelő, finom textúrájú, indiai mészkővel burkolt homlokzatot csíkszerűen végigfutó ablakok tagolják, a szabálytalan nyíláskiosztás igyekszik ellensúlyozni az egyébként rendkívül szikár architektúrát. A berendezés az épület szellemiségéhez illeszkedően minőségi, de mértéktartó, méghozzá a végletesen puritán fajtából.
Fél-pinceszinti mélységben helyezkedik el a két szárnyból U alakúvá összekapcsolódó épület fókuszában, az úgynevezett NMR-labor, ahol erős mágneses térben anyagszerkezeti vizsgálatokat végeznek. Az épületszerkezetnek alkalmazkodnia kellett a különleges funkcióhoz: a vasbeton szerkezeti elemek nem mágnesezhető vasalással, az alapozás és a falszerkezet földbe süllyesztett része csömöszölt betonból, a föld fölötti rész pedig ragasztott fatartókkal készült. A földből vakondtúrásként kiemelkedő, egyterű laboregység külső képét három karakteres gúla forma határozza meg; síkkal határolt falú, fémburkolatú boglyák tetején felülvilágítók szolgáltatják a hasadófelületet, a három, szekrény nagyságú berendezést is ezen át emelik majd be.
Egyetlen épületelem se bontja meg a két szárnyat összekapcsoló, négy emelet magas előteret a bejárati szinten; a szabadon álló lépcső az első szintről indul, hogy a földszinten semmi se zavarja a reprezentatív, és szinte tökéletesen bútortalan foyer átláthatóságát. Hol lépcsőt, hol galériát, hol az ezeket összekötő hidat rejtenek a puha ívben görbülő, fehér felületek. Szintről szintre haladva izgalmas térhatásokat produkál a vasbeton Möbiusz-szalag, amely térbe állított plasztikaként működik; mintha az épület lecsupaszított gerincét látnánk, az épületelemekbe fogalmazott idegpályákat.
Az organikusan ívelő hófehér mellvédek, a fekete gránit padlóburkolat és a pengefalakon beforduló indiai homokkő burkolat sterilségére rímel a csukló-tér két oldalát lezáró üvegfal, amely építészeti kunsztnak számít: a 10,5 méter széles, 23 méter magas szerkezet tervezésénél az volt a cél, hogy a szerkezeti elemek a lehető legkevésbé legyenek hangsúlyosak. Négyrétegű, ragasztott üvegből készült a strukturális függönyfal, melyet hat méter hosszú bordák tartanak. Speciális acél fogadóelemekkel rögzítették a bordákat, és a toldási pontokon acélsodrony-andráskeresztekkel horgonyozták a vasbeton pengefalakhoz.
Bár a tereprendezés még nem készült el, a kilencmilliárdos összköltségű épület vitathatatlanul emeli a környezet építészeti értékét. Akármerre halad tovább Kőbánya az ipart-vagy-lakóparkot úton, ezt a házat nem kell szégyellnie: ahogy a funkció megköveteli tiszta, racionális, hűvös és tartózkodó. Bár nem nyújt gyökeresen újat a Zoboki-életműhöz képest, de a feladatot lelkiismeretesen megoldja, hozza a funkcióhoz illő formavilágot, méghozzá minőségi elvekkel és anyagokkal – igaz, minden költőiség nélkül, kimérten. Inkább a szerkezeti megoldások szintjén érezhető az újdonság ereje, mintsem a koncepción. Az egyetlen biomorf elem, az előtér vasbeton bálnagerinc-térplasztikája idegen testként ékelődik a két épületszárny közé – igaz, rendkívül expresszív testként, amely hatással van a szemlélőre, bárhonnan is érkezik.
A labor-irodaház a Magnezit Művek helyén épülő, még csupán a nagy ívű koncepciótervekben létező Richter-komplexum egyike. Ahogy a bronzszínű esti fény összemossa a zavarba ejtően határozott kontúrokat, csak az összhatás marad: a racionalitás visszafogott szépsége.
Tervező: Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda
Kivitelező: Kipszer-Strabag Mérnöki Iroda
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
