Az épület tervezőit, Gutowsky Robert csapatát a város rangos építészeti elismerésében részesítette.
Székesfehérvár Városa Schmidl Ferenc Építészeti Díjat adományozott a Robert Gutowsky Architects számára. A díjat azok az építészek kapják, akik munkásságukkal hozzájárulnak a város építészeti kultúrájának magas színvonalú fenntartásához, fejlődéséhez. A 2021-ben átadott, a Püspökség szomszédságában, a középkori városfal és bástya romjai felett megépült Egyházmegyei Látogatóközpont olyan önazonos épület, amelynek arányai, anyagkezelése, tér-és tömegkapcsolatai a „mintha mindig ott állt volna” építészeti elvet követik, mégis részleteiben finom utalásokat tesz a korra, melyben megszületett - hangzott el a méltatásban. A házat az Octogon 165. nyomtatott számában Uhl Gabriella írásával mutattuk be, alább ennek szerkesztett változatát közöljük.
Székesfehérvár utak, kultúrák kereszteződésében fekszik, jeles, országos funkciókkal felruházott szerepe miatt neve összeforrott a magyar történelem sodró eseményeivel. Az újra és újra belakott város maga egy építészettörténeti mintakönyv. Ebbe a váratlan építészeti helyzetekkel teli környezetbe gondolta el Gutowski Robert az egyházmegyei gyűjtemény új archívumát.
A levéltár, könyvtár, fogadó- és kiállítótér funkciók: megőrzés /elzárás - megmutatás/ feltárás, betekintés dinamikája köré épített ház hivalkodás nélkül engedi érvényesülni a történelmi emlékeket. A püspöki palota kertje és a középkori város határán lévő telken már a tervezési szakasz megkezdése előtt elengedhetetlen volt a régészeti feltárás. Ekkor került elő a középkori és koraújkori városfal jelentős építménye, az egykori Monostor bástya alapja. A város múltját ismerve nem meglepő, ám mégis váratlan fordulat lehetőséget adott a tervezőnek arra a kivételes és nemes feladatra, hogy saját elődeinek, a középkori építőmestereknek és kőműveseknek állítson emléket, olyan funkcióval kiegészítve az archívumot, amely in situ építészeti múzeumként mutatja be az egykori falazási technikákat.
A székesfehérvári Egyházmegyei Látogatóközpont értelmezésével kapcsolatban itt vezetném be az érzékenyítés kortárs humántudományi fogalmát. Gutowski Robert megvalósult épülete egyrészt reflektál a 21. század emberének lelki érzékenyítésére, amikor kényelmes, átlátható, visszafogott teret kínál az elkövetkező Szent Család-zarándoklat résztvevőinek a megpihenésre, illetve a kapcsolódó kiállítótérben a tárgyakon keresztül az elmélyülésre. A további két szintet pedig alkalmassá teszi arra, hogy ott a szigorú archívumi funkciókra vonatkozó biztonsági előírásoknak megfelelő raktározást és kutatást szolgáló helyiségek nyíljanak. A látványraktárként kitalált levéltár, könyvtár és gyűjteménytár a közvetlen tapasztalást lehetővé tevő múzeumpedagógiai foglalkozások révén segíti majd a látogatókat a magát nem mindig könnyen adó tudás megszerzésében.
  |
A tervezőre jellemző visszafogott, kényelmes terekben ehhez minden adott. Élénk napsárga színvilág oldja az raktár területeinek ipari beton hangulatát, világosságot, játékosságot csempész a komor történelmi emlékek közé, s egyben markáns jellel elválasztja a jelent a múlttól. Az éles vizuális elválasztás fontos értelmezési alapvetés: az építész nem interpretálni akar, nem egybeolvasztani,; világosan megmutatja a határokat, átengedve a látogatónak az értelmezés, ítélkezés és további történetszövés lehetőségét. Az új muzeológia felől közelítve az épület nem veszi át a narrátor szerepét, pusztán világos értelmezési teret, utat biztosít a megismeréshez.
Az egyházi gyűjtemény új otthonában az érzékenyítés nemcsak a tárgyi emlékek és a látogató viszonyában történik meg, de kiterjed a történelmi emlékekben gazdag városi szituációra is - az építész szándéka szerint harmóniát teremt a kusza városi palimpszesztben.
A ház fizikai és szellemi értelemben is határterületre épült. A városfal védelmet nyújtott, és egyben jelezte a szigorú jogi, gazdasági, igazgatási elkülönülést város és vidéke között: más közösség, más normák érvényesültek városfalon kívül és belül. Gutowski – szimbolikusan kihasználva e határhelyzetet – a 21. századi normákat mutatja fel építészetében. Nem beolvadni akar, hanem határozottan jelzi, itt most valami egészen más kezdődik. Átvezet a belvárosba anélkül, hogy szépelgőn, ál-ornamentikával teremtene kapcsolatot a középkori városfal és az utca későbarokk, koraklasszicista házai felé. Tömegében, párkánymagasságában illeszkedik a környező házakhoz, kertkapcsolattal a püspöki palota parkjához, feléleszti az egykori lépcső összekötő funkcióját, sőt még a Prohászka-emlékművet is sikerült integrálnia.
A történelmi korok egymáshoz érzékenyítése markánsan megmutatkozik a homlokzatok megformálásában. Az alsó tartományban követ használ, amely anyagában és szimbolikájában reflektál a feltárt várfalra, és általában Fehérvár középkori történelmi rétegére, míg a felső tartományban használt tégla borítás a Koronázó téri épületeket idézi meg. A hatalmas, osztatlan ablakon keresztül, mint egy nagy kiállítási vitrinen át, az éppen csak arra haladók is betekinthetnek a középkori falmaradványokra. A hosszanti tengely mentén továbbhaladva a bejáratok látogatói és műtárgyvédelmi szempontok szerint kinek-kinek biztonságos hozzáférésre adnak lehetőséget.
Az archívum homlokzatán egymás mellett alkalmazott kő és tégla építészeti mintakönyvként a Székesfehérvár architektúráját is meghatározó európai építészet legnépszerűbb középkori anyagait mutatja be. A házban felhalmozott tudás és a megőrzés funkciója már a homlokzaton tapinthatóvá válik.
Ez az anyaghasználati distinkció a belső terekben is folytatódik. A régészeti feltárások interpretálásában, az idősíkok elválasztásában már bevált gyakorlat az eltérő építészeti anyagok - az eredeti kövek és tégla - használata. Ezt az elvet követi Gutowsky is, kihasználva az anyagvariációk végtelen gazdagságát és szimbolikáját. A belső terekben a csupasz, sima beton tartószerkezetek és a rücskös középkori falak határozottan szétválnak, miközben a lépcsők légies fémkorlátjai be- és áttekintést engednek a középkori falszerkezetbe. Gutowski Robert épülete „új múzeumi” kaput nyitott a 21. századi városszövetben, ahol a gyűjtemény tárgya maga a város, s a kapun keresztül a középkori urbánus térbe léphetünk be.
Felelős tervező: GUTOWSKI ROBERT – ROBERT GUTOWSKI ARCHITECTS
Szöveg: UHL GABRIELLA
Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
