Egyszerűen fából

Pethő László balatoni nyaralója.

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Hlinka Zsolt
• Olvasási idő: 3 perc

2019-ben mindössze négy és fél hónap alatt épült fel a páratlan panorámára néző, teljes egészében fából készült nyaraló a Balatonnál. A kulcs, a tervező szavaival élve: egyszerű képlet, egyszerű szerkesztés, egyszerű párbeszédek a Megbízókkal. Cikkünk a Pethő László-tervezte Balaton-parti házról az Octogon magazin 164-es (2020/8-as) lapszámából.
 

Balaton fölé emelkedő csúcspanorámás telekre tekintélyes méretű, ám emberi léptékű, tág és mégis zegzugos, kívül-belül a fa kellemes érzetét sugárzó nyaralót tervezett Pethő László. Az egyszerű szerkesztés jól átlátható, szellős és logikus elrendezésű tereket biztosít. Jött a farkas és ráfújt az első kismalac nádkunyhójára, ami nyomban összeomlott, majd így történt a középső kismalac faházikójával is, így a két rémült állatka szaladhatott legidősebb testvérükhöz, akinek a téglaháza bezzeg ellenállt a farkas hatalmas tüdejének.

A népmesék ártatlan történetek, mégis nagyban meghatározzák nemcsak a gyerekkorunkat, de részben akár későbbi életünk percepcióját is.

Ugyan, ha nem is a három kismalac története lebeg a szemünk előtt, amikor házat, nyaralót építünk magunknak, idehaza mégis mind a mai napig létezik egyfajta ellenérzés a fával mint építőanyaggal szemben. Pedig világszerte, a mienkéhez képest lényegesen zordabb időjárási körülmények között is bizonyított, de talán itthon is kezdtünk vele megbarátkozni.

A Balaton körül az elmúlt időszakban egyre több helyen bukkannak fel a rétegragasztott CLT-panelekből épült, villámgyorsan felhúzott minőségi házak, amelyek egyfajta új világot képviselnek az 1970-1980-as évekből megszokott, leginkább alpesi típusú faház nyaralókkal szemben. Ez a technológia pedig új lehetőséget ad az építészek kezébe is, és ezt aknázta ki remekül Pethő László, amikor szintén a tóhoz közel, egy panorámás telek újragondolására kapott megbízást.

A megrendelő család egy alapvetően második otthonként is jól működő, minden kényelemmel felszerelt, szellős és magas belterű nyaralóra adott megbízást, ahol esetenként a rokonok is kényelmesen, részben szeparált helységekben pihenhetnek. A különböző stílusú épületekkel körbevett, de jól szeparált, az utcáról teljesen rejtve maradó telek szokatlan terepviszonyával és geometriájával, tájolásával, valamint a meglévő, többszörösen bővített, elbontandó építmény elhelyezkedésével szinte magától kijelölte a jövendőbeli ház alapját. Korábban nagy mennyiségű vöröskövet hordtak el a telekről, s ezáltal annak hegy felőli oldalát egy komolyabb támfallal kellett biztosítani. A kertben már volt egy medence, amit most csak fel kellett újítani. Szintén meghatározó alapvetés volt a nagyon szoros határidő, a tavaszi munkakezdés után a nyaralási szezonban már a tágabb családot kellett fogadnia a teljesen elkészült háznak.

Pethő László végül egy nagyon egyszerű formába foglalta bele a megrendelői igényeket: a hátsó támfaltól kellő mértékben eltolt, azzal párhuzamosan futó, elnyúlt téglalap alapon a hossztengelyre lineárisan felfűzve rajzolta fel a különböző funkciókat. A ház egyszerű szerkesztése jó alapot adott a szellősségre, átláthatóságra, mégis mindenki megtalálja a maga kis rejtett zugát.

Nincs helyiség, amely ne kapna legalább egy irányból természetes megvilágítást, de a terek nagy részét több irányból bevilágítja az előrenyúló tetőrészek által megszelídített napfény. Az egész épület árnyékolása nagy részben megoldódik a tájolásának, valamint a minden irányban túlnyúló sátortetőnek köszönhetően. A ház északi, rövidebb végében elhelyezett terasz fölé hosszan kinyúló konzolos tetőszerkezet egész nap kellő árnyékot biztosít, aminek hatását a hegy felől érkező fuvallatok nyújtotta frissesség érzete egészíti ki.

A belső teret a nyitottság, a minden irányba működő átláthatóság jellemzi. Az alapvetően nagy és egybenyitott belteret annak szerkezeti tagolása, pulzáló hatása teszi emberi léptékűvé. Noha a tér nagy részében a teljes tetőmagasságig nyitott, de azt keresztben több helyen a híd-szerűen behúzott emeleti helyiségek tagolják. Központi elem a nagyszabású közösségi tér. Ennek első domináns része a konyhasziget, amelynek meghosszabbítása a vele egybeépült étkezőasztal. A tér folytatása a nappali, majd az emeletre induló feljáró, illetve a ház nyugati végében kellően szeparálva a szülői hálószoba – benne egy szabadon álló fürdőkáddal –, különálló fürdőszobával, gardróbszobával. A nappali térséggel párhuzamosan két vendégszobát képeztek ki, amelyek külső és belső fala is teljes felületében üvegezést kapott. A külső sötétítést zsalugáterekkel, a belsőt függönyökkel biztosítják. A két szoba egy vendégfürdőt és egy bepolcozott tárolóhelyiséget ölel közre.

Az emelet legnagyobb részét a földszinttel egybenyitott légtér teszi ki, az egyik végében egy méretesebb vendégszobával, a hozzá kapcsolódó fürdővel, a másikban a gépészet számára kialakított helyiséggel. A felső szint a nyugati oldalon, a tetőbe beépített bevilágítóból kap természetes benapozást.

Az egész ház melegségét, alaphangulatát meghatározza az őszintén vállalt anyaghasználat. A fafelületek mindenhol nyíltan jelen vannak, általában natúrra, de helyenként az optikai hatás vagy lehatárolás kedvéért fehérre pácolva. A belső bútorzat egyedileg tervezett, a ház anyaghasználatával szoros egységet alkot. A beépített szekrényeket, polcokat, a konyhaszigetet, vagy a szülői háló relaxáló hatású cirbolyaburkolatának egy-egy elemét az 1960-1970-es évek – újtervezett – stílusa dobja fel, lehet az akár egy fogantyú vagy akasztó. Mindezeket pedig tovább oldják a tulajdonosok által igen jó ízléssel összeválogatott, szintén a fél évszázaddal ezelőtti korszakot idéző eredeti bútorok, dísz- és használati tárgyak.

További képek és rajzok a galériában!

1 / 24 fotó