Életre kelt rétegek

Normafa Park Látogatóközpont a Benczúr-Weichinger Studio tervezésében. Cikkünk az OCTOGON magazin 177-es (2022/5-ös) lapszámából.

• Szöveg: Botzheim Bálint
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Az építészetben a kortárs fogalma nehezen megragadható. Amikor tanulmányainkban stílusokról tanulunk, akaratlanul is arra huzalozzák az építész-agyat, hogy a stílusok fogalomrendszerében értelmezze az építészeti alkotásokat. Azonban nehéz helyzetben van, aki az ezredforduló után korstílust próbál számon kérni az épületeken. Ez a hiátus egyben azt is jelenti, hogy az építész, amikor egy tervezési feladatnak fut neki, nem kell, nincs mihez igazodnia stiláris értelemben. Minden egyes tervezésnél meg kell találni, hogy mitől lesz kortárs az épület. A stílusok mankója nélkül az építészet alapjáig kell leásni és feltenni a kérdést: mi az építészet, mi az épület?

A Normafa talán a legismertebb kirándulóhely Budapesten, évszázados múlttal rendelkező kultikus hely, amelyhez rengeteg embernek kötődik személyes élménye. Az évek során azonban a terület állapota folyamatosan romlott, jelentősége miatt az országgyűlés is foglalkozott a rehabilitáció kérdésével. 2015-ben a Hegyvidéki Önkormányzat határozatot hozott a fejlesztési koncepcióról, amelyet helyi népszavazással is megerősített. A programalkotás során rengeteg egyeztetés zajlott a helyiekkel. Az akkor elhatározott rehabilitáció lassan a végéhez ér, a nagyközönség egy megújult, funkcióiban is bővített Normafát vehet birtokba. Az Eötvös utca legfelső szakaszára autóval már nem lehet behajtani, cserébe új parkolót építettek a Síház elé. Illetve kiépült egy új útszakasz (új Eötvös utca), amely a hajdanvolt Olimpia szálló telkén létrehozott Eötvös Lóránd park mellől indul és a Konkoly-Thege út, valamint az új parkoló felé vezet. A terület új neve Normafa Park, készült egy új internetes honlap is, amely a mai turisztikai igényekhez igazodva segít a kikapcsolódásra vágyóknak a helyek, szolgáltatások megtalálásában.
 

A Normafa Park Látogatóközpont építészeti programjának megalkotásakor a közösségi tervezés módszerét is bevetették, amelynek eredményeként egy igen komplex funkció-csomag állt össze. A koncepció része lett a (Rajk villaként is ismert) Förster villa felújítása, a mellette lévő terület pedig kellően nagy, hogy a sokféle funkció építészeti-tájépítészeti megfogalmazást nyerjen. A hosszan elnyúló telek átjárható ligetként köti össze az Eötvös utcát az új Eötvös utcával, amerre a tömegközlekedési eszközök új megállói lesznek. Az új Látogatóközpont parkja egyfajta természetes kapuként vezeti a „klasszikus” Normafa felé igyekvőket. A megújított Förster villában egy kis helytörténeti gyűjtemény és információs központ várja a tudásra éhezőket.

A nyugati oldalon elhelyezkedő új épület, amely a telek teljes hosszában végigfut, sokféle funkciót tölt be egyszerre: a nagyközönség számára étterem, kölcsönző, öltöző áll rendelkezésre. A programalkotást dicséri az épületbe integrált négyévszakos síoktató pálya ötlete, amelyre tökéletesen alkalmas a lejtős terep, az épület tömege megnyúlva kígyózik végig az egész telken. Emellett a Normafa Park üzemeltetéséhez szükséges funkciók is itt kaptak elhelyezést: fenntartói irodahelyiségek, valamint a hóágyúk, traktorok és egyéb eszközök tárolása és karbantartása. Még a hóágyúk működéséhez szükséges víztározónak is találtak helyet a síoktató tanpálya alatt.
 

A két épület kompozíciós szempontból is jól kiegészíti egymást. A Förster villa pontszerű tömegét ellenpontozza a terepbe simuló hosszú épület, amely hivatalosan kiszolgáló épület, mégis sokkal több annál. Nehéz lenne besorolni egy ilyen épületet, amely ennyi funkciót tartalmaz és ennyire nem „házszerű”. De éppen a nem-ház jelleg, amely itt értéket jelent.

Inkább hasonlít egy geomorfológiai képződményre, amelyet a tektonikai rétegek mozgása gyűrt ilyenné. Ugyanakkor ez nem öncélúan történik, a belső funkciók játsszák a formaalakító erők szerepét.

Ez mozgatja a házat mintegy animációként. A megérkezés helyén barlangbejárattá gyűrődik, fedett-nyitott részt alakítva, amely egyúttal az étterem teraszaként is funkcionál. A telek lejtős része felé viszont lecsendesedik a forma, a lesiklópálya mellett már éppen hogy csak térelhatárolóvá szelídül.

Az animáció szó eredeti jelentése: életre keltés, amelyhez viszont beleélésre van szükség. Erre a képességre egy építésznek is szüksége van, amikor egy olyan komplex összefüggés rendszerében tervez, amelyben a hely, a rendeltetés, az építészeti kontextus és a kor, amelybe az épület beleszületik, egyszerre van jelen. A Normafa Park Látogatóközpont ilyen feladat volt, és a beleélés képessége, úgy érzem, maximálisan ott volt a tervezés során.
 

Morfológiájából adódóan többféle „arcot” mutat az épület. Az Eötvös utca felé fémburkolattal fordul és egy háztetőt formáz. A parkban sétálónak viszont inkább a táj részeként, egy dombnak mutatja magát. Itt a fémburkolat elkeskenyedik és keményfa burkolat veszi át a helyét, a tereplejtés mentén folytatódik. A lesiklópálya alján ég felé néző tömbként ölt formát egy kis lelátó, ahonnan a sí-nebulókat lehet szemmel tartani. Az épület park felőli oldalán több helyen a bejáratok mint a formába vájt hasítékok jelennek meg. A nyugati oldalon az ipari egyszerűség jellemzi a házat, itt találhatók az üzemi funkció bejáratai, amelyeket egy belső feltáró útról lehet elérni. Az épület leginkább forgalmas helyisége az étterem lesz.

Belsőépítészeti megoldásai igényesek, tükrözik a természet közelségét, ugyanakkor kicsit visszacsempésznek valamit az épület másik – ipari – arcának hangulatából is. A színek jól komponáltak, felütések mozdítják ki a figyelmet a homogénebb részek nyugalmából.
 

A fény is komoly szerephez jut és nemcsak a design-lámpatestek, hanem a jól megválasztott színhőmérsékletük is hozzájárul az összhanghoz. A két épület, régi és új, szépen megjeleníti a két korszak építészi gondolkodását. A múlt század elején a stiláris elemek egységbe komponálása volt az elvárt tervezői magatartás. A mostani, ezredforduló utáni kortárs szemlélet gyakran keres új utakat az építészet alapfogalmainak újraértelmezésével, legyen az animáció, tektonika vagy maga a tér fogalma.

A látogatóközpont koncepciója rendhagyó, épület és kert között a határ elmosódik, mégis az alapötlet visszaigazolódni látszik az elkészült együttesben: valóban a Normafa kapujaként fogják érezni az itt átsétáló, kikapcsolódni induló emberek.

Még több fotó a galériában!