A munkát a 3h építésziroda mutatja be.
A Városmajor utca épületei között feltűnő jelenség a Keresztes Nővérek kolostorépülete. „Örömteli hír, hogy évek óta dédelgetett, kedves munkánk, a rendház műemléki felújításának munkálatai megkezdődtek” – írta a 3h építésziroda. A projektet a stúdió leírásával mutatjuk be.
A Városmajor utca épületei között neogótikus-romantikus homlokzatával feltűnő jelenség a Keresztes Nővérek kolostorépülete. A 19. század közepén eredetileg lakóháznak épült ház az évszázadok folyamán számtalan átalakítást élt meg, arányai felborultak. A beköltöző nővérek rendházként kezdték el használni, ezért szükségessé vált teljeskörű átalakítása.
A tervezés kezdetén három egyszerűnek tűnő kérdést kellett feltennünk és megválaszolnunk: mi a véleményünk a meglévő műemléki épület értékeiről, milyen irányban történjen az új bővítés, és mit gondolunk az előző kettő, ill. környezetük viszonyáról, illeszkedéséről.
Ezeket végiggondolva az épületet igyekeztünk megszabadítani az időközben rárakódott sallangoktól, és kiteljesíteni a meglévő értékeket a műemléki részek helyreállításával, kortárs kiegészítések hozzáadásával.
A terv fejlesztése során két változat készült: az elsőben a kortárs kiegészítéseket a környéken jellemző második beépítési sáv vonalát folytatva pozícionáltuk, ezzel rímelve a klasszikus kolostorkert toposzára is. Az új átkötő traktus azonban nálunk a földtől elemelve jelent meg, ezáltal a hátsó kerttel való kapcsolat is hangsúlyos maradt. Ez az elrendezés tökéletesen megfelelt a rend igényeinek, mivel a kolostor hangulata a zárt udvar miatt erősebb volt, ezzel a hagyományos kerengő hangulatát hoztuk vissza. Azonban a műemlékvédelem ezzel a beépítéssel nem értett egyet. Több eredménytelen egyeztetési kör és elutasított engedély után változtattunk a beépítésen.
A beépítés U-alakban történő meghosszabbítása a lassan 175 éves ház kialakításának, beépítési logikájának szigorú lekövetése – formai megjelenése viszont abszolút kortárs.
A telek formájából és a beépítés bizonytalanságából adódó szabálytalanságok fokozottan köszönnek vissza a ház kiegészítésének megformálásán. A ferde felületek csatlakoznak a meglévő tető- és homlokzati felületekhez, azonban szín- és síkváltásukkal határozottan leválnak róla. Egy különleges szerkezet miatt a homlokzat és a tető anyaga azonos, szinte folytonos felületként értelmezhető. A két új, kapcsolódó szárny szoborszerűen jelenik meg.
Mivel a rend egyik központját itt szándékozza létrehozni, ezért fontos szempont volt a sokrétű funkciók elhelyezése. A műemléki rész helyreállításának egyik legfontosabb momentuma a világháború előtti kápolna helyreállítása – már egy újabb kontextusban, mely erősíti a protogótikus alaphoz való kötődést. Az előképet Fra Angelico Angyali üdvözlet festménye jelentette. A kép nagyon erős transzcendens mélységgel bír, mely reményeink szerint visszaköszön a felújított kápolnában is.
A kápolna szolgál még a nővérek és az általuk kísért hívek közösségi tereként is. A keleti szárnyban helyezkednek el a nővérek személyes helyiségei (konyha, étkező, nappali és hálószobák). A második ütemben, a tűzfal letakarásával készül el még hat szoba és további irodahelyiségek.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.