Elkészült a Bem Center irodaház az egykori Radetzky-laktanya helyén

Sokáig magára hagyva állt a Radetzky-laktanya épülete, most azonban irodaházként született újjá.

• Szöveg: Pleskovics Viola
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Lássuk a medvét. A volt Radetzky-laktanya ügye hosszú szenvedés után egy új tulajdonos erős nyitólépésével vett teljesen más irányt. Volt, akinek az örömére, volt, akinek nem. Egy azonban biztos: a 3h építésziroda épülete lezárhat egy régi vitát és a Bem térnek vállalható jövőképet szabhat végre. Az irodaház recenziója következik, írásunkat a 191-es, 2024/3-as lapszámunkból közlünk.

Kulcsmező

Itt mindig is egy stratégiai pont volt. Legyen szó római táborról, a Vízivárost kiszolgáló támaszpontról, a történelem kevésbé militáris időszakában pedig a műemlékvédelem és ingatlanfejlesztés közötti frontról. A sakk szóhasználatával élve egy kulcsmező a Bem tér, és amikor egy épület ilyen „geo-kultúr-ingatlan-stratégiai” helyre születik, biztos, hogy nem lesz békés élete. Ha a római kortól végignéznénk a helyszínt time lapse-szel, akkor hamar megértenénk azt is, hogy a Radetzky-laktanya pusztán egy fejezet az évszázadok itt váltakozó beépítései között.

Mind a Duna oldali védett látkép, mind a kollektív emlékezetben őrzött értéke miatt viszont azt is láttuk, hogy még a HB Reavis is darázsfészekbe nyúlt a 2010-es években vele. 2011-ben műemléki védelmet kapott, sőt a már megkezdett bontás után a fejlesztőt helyreállításra is kötelezték. A tulaj aztán távozott, az épület pedig magára maradt. Úgy szokásosan.

Nagy csend után hirtelen jött másik szereplő a táblára: egy új tulaj a Market Asset Management-tel, és vele együtt egy másik koncepció is építész nagyágyúkkal: a 3h építésziroda tervezőivel. Ők is csak a régi homlokzat pengefalát őrizték meg, de kulissza-hártya helyett náluk a modern beépítés egy ideig követi a főtraktus eredeti tömegét, és csak ezután terebélyesedik irodaházzá budai irányban. A főhomlokzat mögötti hotelről lesz még bőségesen szó, most azonban kifejezetten a kortárs irodai szárnyra koncentrálunk.

Kombináció

Anno a látványtervek kapcsán magam is azt gondoltam, hogy határeset, miként fog látszódni különböző szögekből az úgynevezett „implantátum”. Merthogy Csillag Katalin és Gunther Zsolt tömegkoncepciójában egy mészkőborítású, három udvar köré szervezett világos irodatömeg született, amelynek a tetejére ráül az általuk csak ekképpen hívott üvegstruktúra. Ettől a „kalaptól” én őszintén szólva féltem az elején. Körbe is jártam Buda több pontjáról indulva, sündörögtem a Duna túlpartján is – néztem, osztottam, szoroztam, de a látványtervekhez képest is kevésbé bukkan ki ez az tömb, legalábbis zavarónak túlzó lenne mondani.

Ez persze relatív – több műemlékes szakemberrel is beszéltem a házról, de nem hallottam két ugyanolyan véleményt. Kitekintve a szobatudós üzemmódból azonban – érdeklődve a szomszédban élőktől – azt hallom, sokan várnak jót az épülettől, már most bérelnének alatta parkolóhelyeket, várják az ingatlanjaik értékének növekedését, ahogyan az ittlét is javulni látszik az omladozó laktanya atmoszférája helyett.

Az viszont tény, hogy elég nagy beépítésről van szó (több mint 35 000 négyzetméter), az utcákon járva, felfele pillantva ráadásul igen dinamikus mozgásokról is beszélünk annak ellenére, hogy ugyanezen nézetek más irányból csendesebbek. Ilyen a Fekete Sas utcai kép, mely közelről monumentális, a Margit körútról bekukkantva viszont keresni kell a homlokzatot a szemünkkel.

Ez a heterogenitás a szintén nem túl egységes környezet miatt van, gondoljunk a Fővárosi Ítélőtábla szomszédos épületére, ami már csak korszaka okán is indokolatlan megmozgatásokat produkál, de az összes többi épület is más-más csúcsokkal dolgozik, köztük a Külügyminisztérium eljut egészen a 27 méteres magasságig. Ebbe a rendezetlenségbe próbál befészkelődni az új tömb, amelyhez hozzá kell tenni azt a pozitívumot, hogy rejtett gépészettel teszi mindezt végre. Ez valamiért még a legelegánsabb projekteknél sem evidens még, pedig jól láttuk egy nemrég átadott, a Duna oldaláról feltűnő új hotel esetében milyen is az, amikor ezt a pluszt nem veszik számításba…

Centralizálás

A Bem Center homlokzatai kívül finom mészkővel borítottak, és van egy kis játék a régi homlokzatból való átvezetésnél. A kőtáblákban a tengelyek aránya még leköveti a Radetzky ritmusát, ám abból szép lassan vált át az iroda a saját lyukarchitektúrájára. Az üveghomlokzatok osztóinak arany színe dob a ház megjelenésén, és a vertikális unalom helyett metszi is végül egy-egy tengely egymást. Meg kell jegyezni viszont, hogy ezek után a belső udvarok leegyszerűsítése már túlságosan is szembetűnő.

A külső karakterben frappáns a B és M betűkkel játszó sáv, ami – idézve korábbról Gunther Zsoltot – poszthistorizál. A történeti díszítések absztrakt visszahozatalára ad ez megoldást, és egy meander sor kortárs újrafogalmazása jut róla észbe. A passzázs bejáratának belső borítása is figyelemre méltó, itt a mészkő felület élesen rovátkolt, aminek kifejezetten jól állhat a patina a jövőben. Ezek apró dolgok, de amúgy nagyon hiányoznak az irodaépítészetünkből.

A lobby belső kialakítását a Studio This tervezte, ez lesz egyben az említett passzázs, ami mindenki számára nyitva áll különböző szolgáltatásokkal. A Market Építő Zrt. art & design szemléletéhez hűen, egyedi tervezésű momentumok tűnnek itt fel termék mobiliák mellett. Ilyen a Studio This és a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. madártávlati domborműve, valamint a vagány recepciós pult, azaz a „kavics” – egy fluid szobrászati alkotás, mely olyan, mintha egyetlen mészkődarabból lenne kicsiszolva.

Valójában több elemből konstruált opus ez, amelyben kellő tároló és ergonomikus kialakítás is van – tehát nem csak szép, de használható is. Felette szintén közös tervezésben létrejött lámpainstalláció, a belsőépítészek és a Lumoconcept együttes munkája csüng, melynek filigrán, folyóparti gallyakhoz hasonlítható formája a magas belmagasság miatt, azt hinnénk, „elveszik”, de a masszív pulttal jól működik együtt és meg is kapja színe intenzitásával a neki járó figyelmet.

A felsorakozó ledfalak olyanok, mint egy főhajó „oldalpillérei”, amelyek egyszerű képernyők helyett tényleg építészeti elemek tudnak lenni akkor is, amikor nem fut rajtuk kisfilm. A hatalmas méretben az olasz bútorok minimál, de nagyon alacsony karaktere mindemellett még inkább valamiféle földhöz húzó érzést keltenek, és ez tovább fokoz egy monumentalitást a Bem Centerbe való megérkezéshez.

Sakk-matt

A város mindenkié, ez tény. De látni kell, hogy egy végtelenül bonyolult, ugyanakkor értékes telek volt ez, amin egy fájdalmas történelemmel bíró, omladozó és nehezen hasznosítható épületegyüttes állt. Emlékértéke csak a főhomlokzatnak volt, és persze sokáig én is úgy gondoltam, hogy a 19. század közepi magtárat kellett volna még azért megőrizni. Aztán a bontási képeket látva jött a csavar – a félbevágott magtár szintjeiből kikandikáltak a bordás vasbetonfödémek –, úgyhogy túl eredetiben megmaradt típus-emléknek már ez sem volt sajnos mondható…

Mindezek mellett jobb alternatíva lehetőséget mások sem tudtak a területre felhozni, azt pedig külön érdemes belátni, hogy társadalmi felelősségvállalásra hangosan felszólítani fejlesztőket úgy, hogy túl sok „közös szemétszedést”, közösségi „parkrendezést” a beruházást ellenzőktől nem igazán láthattunk itt korábban – nem tesz számba vehető félnek a sakktáblán olyanokat, akik pusztán a régit őriznék.

Ebben az irodaházban sok ember munkahelye, megélhetése jelent mostantól komfortosabb lehetőséget rom helyett, a tervezés és szabályozás pedig figyelt arra, hogy a környezetéből magasságával ne türemkedjen ki az új „figura”. Úgyhogy ahogy a sakk mondja, a játszmavégződés lefutott erre az évszázadra, a Bem Center pedig jött, látott és győzött egy hosszabb fejezetig.

És hogy mi a helyzet a hotel épülettraktussal? Folyt. köv. vele egy újabb cikkben…

További képek a galériában!