Elkészült a szekszárdi vendégház-csoport

Az Építész Stúdió munkája a valóságban még jobban mutat, mint egykor a látványterveken.

Szöveg: Octogon
Fotó: Kenéz Gergely
Olvasási idő: …

Befejeződtek a Szegzárd – the lodge, azaz a szekszárdi vendégházak munkálatai. A koncepciót másfél éve, 2020 januárjában mutattuk be, és ha esetleg akkor aggódtunk volna, hogy az elképzelésekből mennyit sikerül átmenteni a gyakorlatba, akkor ez az aggodalom felesleges volt: az Építész Stúdió munkája még jobban is mutat a zöldellő nyárban – Kenéz Gergely képein –, mint a látványterveken.

Szekszárd Bartina városrészében, a Szekszárdi-Sédtől délre, családi pincék és borházak társaságában épül egy új vendégház-csoport: több részből álló épületegyüttes kerül a szellősen beépített, 9000 négyzetméteres telkekre – írtuk másfél éve. – A telkek a városszerkezet átmeneti területén fekszenek: közel a városközponthoz, a természetesen kialakult utcastruktúra szomszédságában, ugyanakkor már nem képezik annak szerves részét, ahogy nem tartoznak a város peremén található nagyobb, saját karakterrel bíró szőlőbirtokok közé sem. Ebben az átmeneti zónában keresik a tervezett épületek az identitásukat.

Az Építész Stúdió a városszéli mezőgazdasági területen a területi előzményekhez illeszkedő, visszafogott építészeti megjelenést tartotta helyénvalónak. Ennek megfelelően a három épített egységet (pince, kisebb és nagyobb vendégház) a telkek és a meglévő mezőgazdasági művelés irányát követve, a terepre ültetve tervezték. Az épületek egymástól kellő távolságra kerültek a szeparált használat igényeit kielégítve. A fő tájolást a lejtő keleti iránya határozta meg, az építészeti karakter azonban lehetőséget adott a déli, illetve nyugati napfény bevezetésére is.

Az épületek megjelenését a terep alakítását, és az épített terület lehatárolását biztosító támfalak, és az erre kerülő faszerkezetű lehatárolás határozzák meg. Ez – a mezőgazdasági építészetben gyakran előforduló ’talapzat’ és felépítmény kettős – lehetővé teszi, hogy az épületek a tereptől a kelleténél jobban ne magasodjanak fel, így a tájba simulva nem uralják azt. A szállás egységek belső kialakítása egyszerű, az lakótértől a vizesblokkokat és háló területeket választották le. Fontos funkcionális egység a vendégházak esetén az átmeneti terek csoportja, fedett és szabadtéri egyaránt, melyet a pince előterében hézagos borítású lugas fed, a kis ház esetében jakuzzi, a nagyobbnál medence gazdagít.

Fontos szempont volt a tervezésnél a természetes, magas minőségű anyagok használata. A faszerkezetek vörösfenyő szelvényekből épülnek, melyek között azonos anyagú nyílászárók és lécezés biztosítják a térelhatárolást. A támfal vízzáró vasbeton szerkezete teszi lehetővé az egyszerű, kiegészítő szerkezetektől mentes megjelenés kialakítását.

A két vendégház teljes értékű, önálló egységként működik, saját konyhával és vizes helyiségekkel. A pince, illetve az annak előtereként készülő reggeliző szolgál a terület kiszolgáló építményeként, itt van lehetőség közös étkezésekre, egyúttal itt helyezték el a működtetéshez szükséges tárolóhelyiségeket, benne a kisgépekkel.