Kulcsár Géza írása a térhasználat újszerű formáit bemutató augusztusi tematikánk kapcsán.
2022. május 28. és június 3. között zajlott a 6. Nemzetközi Építészeti Makettfesztivál. A Kortárs Építészeti Központ – KÉK egyik legfontosabb és legambiciózusabb eseménysorozata ezúttal a Közlekedési Múzeum leendő helyén, a néhai Északi Járműjavító ikonikus Dízelcsarnokában kapott helyet. Az URBANUM csapata kurátori minőségben vett részt a kiállított makettek körüli szellemi és fizikai tér kialakításában.
A tárgyak, melyek a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, illetve a Kiscelli Múzeumból, a Magyar Építőművészek Szövetségétől, a BME hallgatói projektjeiből, építészirodáktól, magángyűjteményekből érkeztek. Egy héten keresztül pedig egyedi és megismételhetetlen konstellációban álltak: nem csak a múlt és jövő közötti hidat képező, átmenetiséget megtestesítő térbe ágyazódtak be, hanem azon belül is külön rendszerbe, ha tetszik, egy képzelt város terévé szerveződtek.
Ezeknek az új térstruktúráknak egyre nagyobb szerep jut majd a tér megértésében és szervezésében. A makett tárgyból jelenséggé minősül, és egy olyan eszmetörténeti fordulatnak lehetünk rajta keresztül szemtanúi, ahol
a tér megszűnik korlátos, felosztandó és termelendő vagyon lenni, és a képzelt terek végre elfoglalják az őket megillető szuverén pozíciót, kívül az anyagba kódolt érdekhálózatok szféráján.
Ennek az üzenetnek megfelelően a Makettfesztivál képzelt városának nem funkcionális, hanem filozófiai téregységei voltak: a makettek üzenetük révén kerültek az utópia, az atópia (nem-hely), a heterotópia vagy akár a minden előtagtól mentes tópia (azaz a szellemi vagy gyakorlati központiság) terébe. Mindez ráadásul szervesen ágyazódott be magába a Dízelcsarnok terébe is, utalva a csarnok tériségének átmenetiségére (hiszen rövidesen, a Közlekedési Múzeum építése során teljesen átértelmeződik majd). A megvalósulásról beszéljenek a képek, és az alábbi gondolatok a kurátori koncepcióról.
Az emlékezés technikái: egymásba ágyazott absztrakciók
„Das Gedächtnis ist die Versammlung des Denkens.” - „Az emlékezés a gondolkodás sűrűsödése.” (Martin Heidegger, K. G. fordítása)
Az emlékezés folyamatában kiéleződik az érzékelésünk és fogalomképzésünk, azaz a tudatunk egészét meghatározó kettősség: szubjektum (ki emlékszik?) és objektum (mire – és hogyan – emlékezünk?) dualitása. Valóban, az emlékezéstechnika egyszerre jelenti az archeológia és az archiválás mediális kérdéseire adott lehetséges válaszok összességét, illetve a hagyományos mnemotechnikát, azaz az emberi emlékezés szubjektumot és objektumot, és szinte a teljes kulturális horizontunkat átfogó, egyszerre spontán és reflektált módszertanát.
  |
Makett és emlékezés problémáját a tervezés (úgy is mint projektum, és úgy is mint design) kérdése exponálja, de ez a kérdés segít azt feloldani is. A tervezési folyamat állomásaiban megjelenő, a végcél helyett magára a születés folyamatára, és az alkotó szellemre áthelyeződő hangsúly a makettet mint tárgyat felfüggeszti, és a makettezés és modellezés jelenségét önmagaként tárja elénk: múlt és jövő, emlékezés és tervezés, teljesség és absztrakció egymásba játszó dialektikájaként.
A makett tehát nem, vagy nem elsősorban egy anyagában, kivitelében meghatározott tárgy, hanem valami olyasmi, mint Proust madeleine-je: nem önmagában fontos, hanem abban, hogy milyen szellemi folyamatokat hív életre, legyenek azok húsbavágóan személyesek vagy szikáran absztraktak.
Személyesség és absztrakció: éppen ez fonódik össze a makettben mint szubjektív tárgyban és mint tárgyiasult szubjektumban, kiszabadítva ezzel a makett anyagiságát (vagy éppen anyagtalanságát) a funkcionalitás keretei közül. Így válhat a makett önmagává: egymásba ágyazott absztrakciókká sűrűsödött egyéni és kollektív emlékké - mely ekképpen nem csak a múlt, hanem a jövő emléke is.
URBANUM | Web | Facebook | Instagram
Még több fotó a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
