Perényi Flóra szubjektív beszámolója az elmúlt években megsokszorozódott pályázatok és saját alkotásainak tükrében.
Az emlékezettel kapcsolatos tervpályázatok az elmúlt években egyre nagyobb teret nyernek a szakmán belül, lehetőséget adva ezzel építészeknek és tájépítészeknek is azoknak az emlékműveknek a megformálására, amelyek korábban elsődlegesen a szobrászathoz és képzőművészethez kapcsolódtak.
Az emlékezés témaköre az építészetben Nyugat-Európában (és a tengerentúlon) a II. világháborút követő gyorsabb múltfeldolgozás következtében már sokkal hamarabb számottevő lett, itthon ez a rendszerváltást követően kezdett el – és még mindig csak marginálisan – láthatóvá válni. Az utóbbi években azonban nem csak a témához kapcsolódó tervpályázatok száma, de doktori disszertációk, a BME Építészmérnöki Kar tanszékeihez köthető tárgyak és kísérőprogramok is egyre hangsúlyosabbá váltak.
A cikk azt a négy emlékműhöz köthető tervpályázatot mutatja be röviden, amelyeken különböző formációkban részt vettem az elmúlt évek alatt.
Reprezentatív következtetést ugyan nem lehet levonni néhány példa után, de az látható az alábbi néhány példából, hogy egyre több, különböző fenntartású intézmény tartja fontosnak egyes múltbeli események vagy traumák feldolgozását, térbeli megjelenítését.
Mind a négy bemutatott pályázatnak más volt a kiírója: a Háborúban megerőszakolt nők emlékművének a Budapest Főváros Önkormányzata a Budapest Főváros Levéltárával és a Budapest Galériával közösen, a Magyar Tudományos Akadémia 200 éves fennállására kiírt alkotásnak az Akadémia, a Határon túl nyugvó magyarok emlékhelyének a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI), a Törőcsik Mari emlékműnek pedig a XI. kerületi Önkormányzat szervezte és bonyolította a pályázati folyamatot. Mind a négy nyílt tervpályázat keretében zajlott, az eljárásrend több szempontból is kiemelendő. Egyrészt az elvárt alkotások léptéke lehetővé tette, hogy olyan kis irodák, szakmai társulások pályázzanak, akik a nagyon kevés, általában nagy volumenű hazai tervpályázatnál csak erejüket megfeszítve (és anyagi tartalékaikat kihasználva) vagy kényszerű együttműködésben tudnak részt venni. Ezt erősítette, hogy két pályázati kiírás kifejezetten támogatta azokat a hallgatói-oktatói formációkat, amelyek tantárgyak vagy konferenciák keretében történő egyetemi együttdolgozást segíthetik elő.
Szintén figyelemre méltó és közös pont mind a négy pályázatnál, hogy a gondolati kísérletezés és kreatív munka nemcsak a tervekre terjedt ki, hanem a – sokszor az építész praxisok és nagy tervpályázatok által negligált – makettek készítésére is, kötelező volt ugyanis nem csak látványterveket vagy fotót, hanem a fizikai makettet is mellékelni.Fontos megemlíteni a zsűrik sokszínűségét: a cikk tárgyát képző összes pályázatnál kiemelt figyelemmel válogatta ki a kiíró a bíráló bizottság tagjait, amelyekben – a kiíró szerv képviselői mellett – építészek, képzőművészek, szobrászok, tájépítészek, és művészettörténészek is részt vettek.
Háborúban megerőszakolt nők emlékezete/ Elhallgatva pályázat - 2022
Szerzők: Perényi Flóra, Andrei Durloi, Kardos Orsolya
Munkatársak: Perényi Tamás, Polgárdi Ákos
Kiíró: Budapest Főváros Önkormányzata
Zsűritagok: Kerpel-Fronius Gábor Budapest főpolgármester-helyettes, Rainer M. János történész, Soltész Noémi építész, Szabó Ádám szobrász, Tatai Erzsébet művészettörténész, Milica Tomić képzőművész, Tóth Erzsébet Fanni társadalomkutató, James E. Young művészettörténész
A pályázat címe a háborúban történtekre utal, de a tervezett emlékhely megszületése pillanatától fogva jelenkori aktualitással is bír: nemcsak emlékezők, hanem elszenvedők is fognak ide járni. A választott terület a margitszigeti Rózsakert északnyugati részén fekszik, a virágoskert és a víztorony melletti nagyrét között. A kisméretű tisztás meghatározó eleme egy nagy platánfa, ami a többi fával ellentétben nem marginális pozíciót foglal el, hanem a tisztás belső részén található. Ennek lombja alá terveztük az emlékhelyet, a fa tehát szerves eleme a koncepciónak. Fontos tervezői döntés volt, hogy az épített jelleg helyett tájépítészeti és képzőművészeti elemek egysége formáljon helyet.
A terv élő és épített elemekből áll. Egyrészt kapcsolódik a választott térhez és annak központi eleméhez, a platánfához, másrészt azt egy új képzőművészeti alkotással egészít ki, egy kagyló formájú paddal. Ez a kagyló a tisztás terepszintjétől kissé kiemelve, egy épített dombba van beágyazva, amely a belső formát organikusan követve fokozatosan emelkedik. Ez a kiemelés segíti a hellyé válást, érzékelteti a látogatóval, hogy a kontextus megváltozik. A kiemelés legmagasabb pontja a rét szintjétől 80 centiméter; nem a pozíció különleges, hanem a változás, amit a látogató átél a tisztáson sétálás és a dombra érkezés között. Ez a domb abban is eltér a környezetétől, hogy virágokkal, magas fűvel, és növényekkel van beültetve, amelyek szezonálisan változnak, módosul a színük, évszaktól függően virágoznak vagy zöldellnek.
A pad szintén organikusan formált, a szélein lévő ülőhelyek szélessége is változik. A közepe lyukas, az ott található nedves földben mindig virágzó növények vannak. A leghosszabb mérete 3,5 méter; ez a lépték legfeljebb négy embernek nyújt lehetőséget az emlékezésre, gondolkodásra, de nagyobb csoportok gyűlését kizárja, ugyanakkor a tisztáson lehetőség van koszorúzásra, ünnepi alkalmak megtartására. Az emlékhely nevét a belső, virágoskertet koszorúzó pad íves belső oldalán olvashatják a látogatók magyarul és angolul.
A Magyar Tudományos Akadémia 200 éves fennállására készített alkotás - 2022
Szerzők: Perényi Flóra, Andrei Durloi, Lipótzy Kristóf
Kiíró: Magyar Tudományos Akadémia
Zsűritagok: Kollár László Péter főtitkár, Erő Zoltán építész, Lánszki Regő építész, Szentgyörgyvölgyi Gábor politikus, Lővei Pál művészettörténész, Bicskei Éva művészettörténész, Szabó Levente építész, Szőcs Miklós szobrászművész, Péter Ágnes képzőművész, Nagyné Varga Melinda főosztályvezető, Fazekas Ildikó képzőművészeti szakreferens, Bardóczi Sándor főtájépítész
A tervezett koncepció elsősorban egy olyan helyet kíván megteremteni, mely kapcsolódik az MTA által képviselt tudományhoz, egyben célállomása lehet a városban sétálóknak, családoknak, iskolai osztályoknak. Ez azt jelenti, hogy nem egy szoborszerű emlékművel kívánja a terv felmutatni a pályázati kiírásban foglalt igényeket, hanem a tervezett park hangulatához illeszkedő kompozíciót javasol teremteni. Ennek fő eleme az Akadémiához közel eső füves területen, a zöldfelületi terv által tervezett három új fa mellett létesülő, egy nagy asztalból és székekből álló együttes. Fontos alapvetés volt, hogy a tér, elsősorban a meglévő, különböző nagyságú szobrok által meghatározott morfológiáját az új elem ne változtassa meg, ezért a tervezett kompozíció horizontális jellegű. Középső eleme az egy darab hasított kőből készült, négy méter hosszú asztal.
Az asztal ellipszis formájú, a felső lapján egy 30 centiméter széles vízszintes külső gyűrűn belül enyhén homorú kialakítással. A körbefutó felső sík széle 1 centiméteres sugárra ívesen legömbölyített. Az asztal oldalfala függőleges, a lábazati sáv ívesen faragottan összeszűkül. A mellé tervezett 11 szék az MTA 11 tudományos osztályát szimbolizálja. A székenként különböző kialakítású felső rész hagyományos módon készített zsaluzott terrazzo, azaz fehér cement, porfesték, kőliszt és vörös márványzúzalék összekeveréséből előállított anyag. A terrazzo felület körben csiszolt felületű, a sík ülőfelület szintén csiszolt megmunkálású. A kompozíció másik eleme egy „talált tárgy”: a tér közepén lévő, 1789-ben ültetett fa, amely Budapest legöregebb akácfája, ennek alátámasztására egy új, egyszerű fa támaszték készül; ezen támaszték alsó csatlakozásánál szintén fából készült pihenő padok alakíthatók ki. A tervezett és a meglévő elem burkolati összekötése adja a pályázati terv végső kompozícióját. A kb. 150 m2-es burkolat homokba rakott vörös márványlap-elemekből áll, ebből az anyagból készül a terrazzo színezése is.
Határon túl nyugvó magyarok emlékműve - III. díj - 2023
Szerzők: Perényi Flóra, Temesi Bence, Baranyi Judit
Kiíró: Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI)
Zsűritagok: Fejérdy Tamás műemlékvédelmi szakértő, Erős István grafikusművész, Gyürki Kiss Pál építész, Krizsán András építész, Mélyi József művészettörténész, Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója. Pelle Zita építész, Szabó Levente építész, Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész, Zsigmond Attila formatervező
A pályázat egy olyan hely létrehozására tesz kísérletet, amely teret ad emlékezésnek; ez a tér nem a monumentalitásával, hanem az intimitásával emelkedik ki környezetéből. A határainkon túl nyugvó magyarok nem alkotnak definiálható közösséget, időben, térben és haláluk okában szerteágazó egyének csoportja ez. Magyarságukat, identitásukat, felekezeti hovatartozásukat csak egyénenként vagy kisebb közösségben tudnánk vizsgálni. A határainkon túl nyugvó magyarok egyetlen közös, valláson, származáson, korszakokon túlmutató eleme a nyelv. Ezért a pályázat kiinduló pontja egy népballada, a magyarságot ezen keresztül kommunikálja a pályamű. A népballada olyan lírai-epikus műfaj, ami a középkorban alakult ki, azóta formálódik, így a költészet és kultúra ősformájának tekinthető. A választott Szép fehér juhászka egy Moldvából származó mű, amely a csángók mellett a magyarok és a románok költészetében megjelenik, eltérő ellenségképpel, de azonos szereplőkkel és történettel. Főszereplője minden változatban egy juhász, aki a nemsokára bekövetkező halálát énekli meg és üzen az őt gyászolóknak. A tervezett közös emlékhely ezt a balladát veszi alapul, az építészeti-művészeti koncepciót erre építi fel úgy, hogy az több rétegben is lehetőséget adjon az emlékezésnek, de szimbólumai egyetemesek, mindenki által érthetőek legyenek.
A tervezett emlékmű a kijelölt parcella közelében lévő Kossuth-, és Deák-mauzóleummal sem vertikalitásában, sem tömegében nem kíván versenyezni, explicit emlékmű helyett egy többrétegű tér létrehozása volt a cél. A tervezett pályaművet három, egymással szorosan összefüggő elem alkotja: egy virágoskert, az azt körülvevő alacsony fal és a falon lévő két kapu. Az egyéni sírok analógiájára épülő koncepció egy kőkeretből és az azon belül ültetett virágokból áll. Itt a virágoskert a közös sírt jelképezi, mindenkinek a virágai itt vannak, akiknek nincsen saját sírjuk. A parcella és a virágoskert között húzódó, 45 cm magas kőfalban két kapu található; a két nyílás a nyitottságot, az irgalmasságot jelképezi.
Törőcsik Mari emlékműve - 2024
Szerzők: Perényi Flóra, Temesi Bence, Baranyi Judit
Kiíró: XI. kerületi Önkormányzat
Zsűritagok: Szabó Levente építész, László Imre polgármester, Bodrogi Gyula színész, Erő Zoltán építész, Szerdahelyi Márk művészettörténész, Tihanyi Dominika tájépítész, Szegedy-Maszák Zoltán képzőművész, Pelle Zita építész, Schreffel János építész, Büki László városgazdálkodási igazgató
A pályázati kiírásban kijelölt csepp alakú parkrész vizuálisan a Feneketlen-tóval nem áll kapcsolatban, az Új Budai Parkszínpadra viszont közvetlen rálátása van, az ahhoz való közelség fontos részévé vált a koncepciónak. Szintén meghatározó alappillére a tervnek, hogy a Feneketlen-tó körüli zöldfelületek rengeteg emlékművet fogadnak be; a pályamű ezt a fajta telítettséget nem szeretné növelni, további szobrok és ivókutak helyett a már meglévő elemekkel, a zöldterület szabadon hagyásával alakult ki az építészeti vízió. A pályázat két elemből – egy lombkorona gyűrűből és a parkszínpad homlokzati elemeinek újraértelmezéséből –, ezek egymással való kummunikációjából és vizuális kapcsolatából áll.
A tavaly felavatott Törőcsik Mari parkban a színésznő emlékére egy tulipánfát ültettek, a terv ezt a fát már önmagában egy emlékműnek tekinti, amely Törőcsik Mari művészetét, életét és természetszeretetét szimbolizálja. Ez a tulipánfa most még eltörpül a park többi, idősebb fája között, de idővel megnő és szerves része lesz a környezetének. A pályázat ezt az időbeli változást mutatja meg egy lombkoronára függesztett gyűrűvel. A bronz gyűrű átmérője négy méter, ami a most még alacsony és fiatal fát kiemeli, hangsúlyozza és láthatóvá teszi. Idővel, a fa növekedésével ez a gyűrű egyre feljebb kerül, a lombkorona egyre jobban körbenövi, és mire a fa eléri a végleges magasságát, már csak alig észrevehetően mutatkozik magasan, az ágak között. A bronz anyag a fiatal fa kiemeléséhez és az időbeli változáshoz is próbál illeszkedni; eleinte az alacsony fán a még szélesnek tűnő bronz gyűrű sokkal inkább látható, később a természetes patina elkezdi tompítani a fény visszaverődését és mire a tulipánfa eléri a maximális méretét, a zöld gyűrű beleolvad a lombkoronába.
A Budai Parkszínpadot 1958-ban nyitották meg, eleinte csak színházi előadásoknak adott helyet, később szabadtéri mozinak is használták, az 1970-es évektől kezdve zenei koncertek és performanszok helyszíne volt. A budai kulturális élet fontos (sokáig egyetlen és emblematikus) helyeként szolgált, ami egészen a 2000-es évek közepéig tartott. A 2015-ben befejezett felújítás óta bárként funkcionál az épület; az a fajta kulturális, közösségteremtő élettér, ami az eredeti funkciója volt a színpadnak, ma már nem létezik. A terv azt az identitását szeretné visszaadni az épületnek, ami a múlt század közepétől évtizedekig meghatározó volt és a kultúra részét képezte, ezért jelen pályázat az épület külső, park felé forduló főhomlokzatát az eredetihez hasonló módon, de kortárs építészeti eszközökkel értelmezi újra.
A színpad átnevezése Budai Parkszínpadról Törőcsik Mari Színpadra nem egyszerűen egy banális gesztus, hanem a hely karakterének meghatározása; azzal, hogy a színpad Törőcsik Mari nevét viseli majd, egy tágabb társadalmi réteggel ismerteti meg a színésznő nevét és munkásságát. A színpadot eredetileg Bartók Színpadra keresztelték, később változtatták meg Budai Parkszínpadra, majd 2015-ben Új Budai Parkszínpadra. A Törőcsik Mari nevét viselő színpad egyedileg tervezett betűtípust kap a homlokzaton, ami az ötvenes évek tipográfiájának kortárs újraértelmezéseként egyszerűsödik neoncsíkká, összefűzve ezzel a múltat és a jelent. A betűk a felújítás előtti állapothoz visszatérve, a homlokzat külső síkjához igazodnak, egy háttérszerkezettel rögzítve azokat az épület kinyúló épületrészéhez. A betűk két részből állnak: egyrészt a háttérdobozból (amely nappal láttatja a formát), másrészt annak előlapján elhelyezett neonból, aminek a színe a tulipánfa körüli gyűrű bronz színéhez illeszkedik. A koncepció fontos része volt, hogy ne csak nappali fényben, de este is látható legyen mind a gyűrű, mind a felirat, ezzel is hangsúlyozva a kettő közötti kapcsolatot.
Perényi Flóra
A BME Építőművészeti Doktori Iskola végzős hallgatója. Beadott doktori értekezésének címe Kollektív temetői emlékhelyek – egy építészeti szempontú vizsgálat eszköztárának bemutatása három budapesti példán keresztül, mely az emlékmű-építészet egy speciális csoportjának építészethez köthető műfaji sajátosságait mutatja be. Olyan temetőkben lévő alkotásokat vizsgál, amelyek egyénekhez köthető sírhelyeként és közösségek emlékműveként is funkcionálnak. A doktori védésének várható ideje 2024 év vége. A pályázati leírások egyes bekezdései megegyeznek a beadott doktori értekezés Mestermunka fejezetének leírásával.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
