Ennyi volt...

Lebontják Kurokawa emblematikus kapszulaházát.

Szöveg: Octogon
Olvasási idő: 1 perc

Úgy tűnik, a hetvenes évek építészete a világ más tájain se kelendő. Hosszas huzavona után, számos szakmai petíció ellenére 2022. április 5-én eldőlt: lebontják Tokióban Kisho Kurokawa Nakagin kapszulaházát, amely a metabolizmusnak nevezett irányzat egyik szimbolikus épülete. Hamarosan csak volt. Ami vigasztaló: számos kapszula megőrződik az utókor számára, nyaralóként, vagy múzeumi tárgyként szétszóródnak a világban.

A kapszulaházat 1972-ben tervezte Kisho Kurokawa. A Nakagin Tower azonos, minimális alapterületű, betonból öntött, mindentudó belső berendezéssel ellátott lakókapszulákból összeállított aszimmetrikus kompozíció, amely a tervező szándéka szerint választ ad a nagyvárosi életforma kihívásaira, és organikusan alkalmazkodni tud az urbánus környezethez. A tizenhárom szinten 140 kapszulát tartalmazó szerkezet úgy épül fel, mint mondjuk a kelbimbó – egy központi tengelyhez rögzítették a kapszulákat. Az előregyártott, mindössze 9 négyzetméteres kapszulák mindegyike előre megtervezett, többfunkciós berendezéssel készült, vizesblokkal, és egy 1,3 méter átmérőjű körablakkal látták el. Kurokawa épülete a Japánból útjára indult irányzat, a metabolizmus klasszikus példája.

A metabolizmus eredeti értelme szerint biológiai anyagcserét jelent. A metabolista építészek a várost organikus képződménynek tekintették, amely úgy növekszik, mint egy élőlény. Erre a viharos gyorsasággal gyarapodó, iszonyatos lakósűrűségű japán városok alapján minden okuk megvolt. A megoldást abban látták, ha a város képes a lakosság számát követő módon, organikusan növekedni. Ennek a szemléletnek beszédes példája Kurokawa bővíthető épülete, cserélhető kapszuláival.

Az eredeti elképzelés szerint a kapszulákat 25 évenként cserélték volna, de ez nem valósult meg – a két toronyból álló együttes 50 évvel felépülése után is változatlan. Karbantartás és felújítás híján a szerkezet és az épületgépészet nagyon tönkrement, és nem felel meg a mai földrengés-biztonsági követelményeknek sem.

A kapszulák tulajdonosaiból álló kezelő bizottság úgy döntött, hogy eladja az épületet a telek tulajdonosának. Dacára annak, hogy a világszerte ismert épület építészettörténeti jelentősége megkérdőjelezhetetlen, sorsa megpecsételődött, bontás vár rá. Az építészettörténészek és a metabolizmus rajongói azonban legalább annak örülhetnek, hogy a szerkezet jellegének köszönhetően a betonkapszulák az épület szétszerelése után új életre kelhetnek: egy részük a világ különböző múzeumaiba kerül, másokat felújítva ismét lakás célra hasznosítanak.

fotó: Raphael Koh