Az AU Workshop terve az Építészeti Múzeum pályázatára
A MÉM-MDK eredménytelenül zárult pályázatán az Architecture Uncomfortable Workshop munkája a címében aposztrofált építési terület fogalmával a képlékenységet, az abban rejlő lehetőségeket helyezi a fókuszba, mint a leendő múzeum legfontosabb jellemvonását. A munkát a szerzők leírásával adjuk közre.
A magyar múzeum szó a görög múzsa főnévből származik. Eredetileg az antik világban a múzeum a múzsák házát jelentette, és a gyakorlatban ezek a helyek sokkal inkább tudományos, kísérleti intézmények voltak, mint a ma megszokott, gyűjteményeket bemutató épületek.
Minden épület átesik az építés drámáján megszületése előtt, amely folyamat a befejezésig magában hordoz egyfajta képlékenységet, nyitottságot. Ezt a képlékenységet jelenti számunkra az építési terület fogalma, melyet tervünk lényegének tekintünk. Az általunk elképzelt múzeum együttese is ezt az építési területből fakadó, nem befejezett, hanem a változó és lehetőségeket magában rejtő helyet próbálja megteremteni.
A tervezett épületegyüttes négy részből áll. Az első – és számunkra legfontosabb - központi tér egy valóságos, de a látogatók számára nyitott építési terület, egy építészeti kert. Ezt három oldalról veszi körbe a többi épületszárny. Az utca felől kapuként a két volt szanatórium épületet összefogva jönne létre a múzeum főépülete. Ezzel szemben, a kert másik oldalán egyfajta függőleges hátteret képezve valósulna meg a régi kórházépületből kialakított kiszolgáló épület. A negyedik épületrész, mely az archívum és raktár funkciókat foglalja magába, az előző két egységet finoman összekötve, a föld alatt épülne meg.
Építési terület: Egy olyan, nézők számára látogatható, nyitott építési hely, ahol valós léptékben születnek meg kortárs építészeti kísérletek. A képzőművészeti tárgyakat mindig egy épület fogadja be, az épületet pedig maga az építési hely. Ezért ebben a térben egy olyan kiállítóteret hoznánk létre, ami meghívott építészek vagy egyetemek által tervezett, 1:1 léptékű térélményt nyújtó projektek számára biztosít helyet. Így ennek a területnek az arculata egy folyamatosan változó struktúrát mutat, ahol előre megtervezett mozgatható mobiliák biztosítják a változtatás lehetőségét. Ez ugyanúgy igaz a járófelületekre is, akár úgy, ahogyan ezt megszoktuk egy hagyományos építési terület kialakításánál, például 4mm vtg acél lemezekből kialakított járólapok lehelyezésével.
Főépület: A két meglévő szanatórium épület átalakításából, azok belső struktúrájának újragondolásából, és a kert felőli oldalon a legfelső szintre helyezett csarnok épületből áll, kiegészítve a földszinten a Grünwald szanatórium sarkához hozzátoldott kör alakú üvegezett előtérrel, amely biztosítja a főépület kapcsolatát a kert és az újonnan megépülő pince-raktár között. A két épület meglévő kapuzata elé cserjékkel és kis növésű fákkal beültetett előkert kerül, ami a látogatókat a két épület közé tereli, mely egy új kapuzatként jelenik meg. A főépületben helyezkednek el az alapvető múzeumi funkciók: Időszaki és állandó kiállító tér, múzeumpedagógiai terek, előcsarnok
Az új, sárüveggel burkolt csarnok épület a két szanatóriumra ráhelyezve azt a bizonytalanságot kívánja hangsúlyozni, amit az építési terület jelent. Olyan szituációt teremt, ami a nézőt finoman elbizonytalanítja, és az épületek egymással való viszonyának újragondolására készteti. Tömegképzése az építési területek felvonulási épületeinek megjelenésére hasonlít, amelyet homlokzat kiosztása, belső, látszó acél szerkezete, a benne található daru, valamint a kert felőli oldalon látható nagy toló-kapuzat is tovább erősít.
A sárüveg homlokzat kialakítása Richard Long sárfestményeiből inspirálódott, ami többrétűen kapcsolódik a csarnokban megjelenő építészeti gondolatokhoz. Anyagában a lokalitást és a hagyományosságot kapcsolja össze az ipari acél szerkezettel. Függőlegesen lefolyt mintázata által olyan ornamentikát ad a homogén üveg szerkezetnek, amely utal az építészet alapvető összetartó erejére, a szerkezetekben ébredő gravitációra. Ez a megoldás létrehoz egy nem transzparens, de mégis fényes belső teret, mely a falak mentén elhelyezett nehéz vászon függönyökkel tovább alakítható. A sárral lefolyatott üvegtáblák a többrétegű, hőszigetelő üvegezésen belül vannak elhelyezve, védve a külső fizikai hatásoktól. A csarnoképület oromfalai sárgaréz burkolatot kapnak.
A kör alakú üvegezett előtérből közvetlen lift kapcsolat létesül a fenti csarnokkal, a lift szerkezete alátámasztja a csarnok szanatórium épületről lelógó sarkát. A másik szanatórium épületről kilógó sarkot egy vasbeton pillér támasztja meg, a föld szintjén kör alakú, padot formáló lábazattal.
A csarnok épület horganyzott bádog fedést kap, az előtér épületén extenzív zöldtető lenne. A szanatóriumok felújítása során fontos szempont volt számunkra, hogy a szanatórium külső megjelenése megmaradjon, de belső tereinek tartószerkezeti falait az új térrendszer igényei szerint kiváltó acéloszlopokkal oldanánk föl. A födémeket és a közlekedő rendszert nem változtatnánk, így az előtérből a feljutást a szanatórium meglévő, de felújított lépcsőház rendszere biztosítja. A múzeum térszerveződése az új előtérből indul, a Grünwald szanatóriumon belül vezet fel, az új csarnokon át, a Herczel szanatóriumon belül pedig le, vissza a kertbe. Így létre jön egy félkör, mely a kertből indul, és oda is tér vissza.
A ráhelyezett csarnokban kezdődne az időszaki kiállítótér, mely a Herczel szanatórium visszaépített tetőterében folytatódik, ahol az eredeti manzárd tetőszerkezet látszó fa fedélszékkel épülne vissza. Az új tetőszerkezet nem a meglévő főfalakra támaszkodna, hanem filigrán fa pillérekre. Itt a meglévő lépcsőházhoz kapcsolódik még egy szabálytalan formájú galériás előadó tér is.
Kiszolgáló épület: A volt kórházépület szerkezetig történő visszabontása után új, korszerű, alumínium szerkezetű üvegezett homlokzatot kap, mely kiegészül a kert felé egy három méter széles horganyzott acél tornác szerkezettel, aminek a külső, kert felé néző homlokzata acél sodrony hálóval van burkolva, padlózata pedig NAGÉV rácsból készül, ez által próbálva minél nagyobb fényáteresztő képességet megőrizni. Fontos tulajdonsága, hogy található benne egy külső lépcsőház és lift, amely így biztosítja a szintek önálló identitását.
Az acél sodrony homlokzatra bizonyos pontokon a kertből borostyán fut föl, ez által a kert függőleges folytatásaként jelenik meg, hátteret biztosítva a kert építési területe számára. Ez a tornác rendszer szerkezetében nagyon hasonló az építkezések során használt acél állvány rendszerhez, a biztonsági acél szövet, és az arra felfutó, igények szerint alakítható növény pedig az azon elhelyezett szürke vagy zöld biztonsági hálót idézi meg. Fontos szerepe, hogy minden szinten meg legyen a lehetőség a külső térrel való kapcsolatra és egyben intimitást biztosítson a bent dolgozók számára.
Az átalakítás során három, 3,5 m átmérőjű fényudvart alakítanánk ki, a belső terek jobb megvilágítottsága érdekében. Ebben az épületben a földszinten étterem és műhely, felette co-working és bérirodák, míg a felsőbb szinteken bérirodák és szállások találhatóak. A külső lépcsőház és lift rendszer közvetlen kapcsolatban van a pince raktárjának folyosójával, így fedetten kapcsolódik össze a fő és a kiszolgáló épület.
Archívum: Az archívum és raktár-pince vasbeton szerkezetű két szint mély tér, melynek felső szintjén közlekedő sáv helyezkedik el, ezen keresztül jön létre a kapcsolat a főépület és a kiszolgáló épület között. Erről a folyosóról érhető el a raktár területe is. A pince közepén a kertbe is fölvezet egy közlekedő mag, melynek a felszínen megjelenő felépítménye horganyzott bádoggal van burkolva. Ehhez hasonló kialakításúak a föld alatti folyosót és raktár teret bevilágító és szellőző felépítmények, melyek szintén az építési területek ideiglenes épületeinek szoborszerűen újragondolt formáit mutatják. A pince -2. szintjén egy egybefüggő terű hangár-raktár helyezkedik el, ami szabadon rendezhető be az igények szerint.
A rajzok nagyobb méretben tanulmányozhatók a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.