Magyar projekt a Skyhive 2020 nemzetközi verseny shortlistesei közt.
Szeptember elején adtunk hírt arról, hogy shortlistre került a Skyhive 2020 nemzetközi versenyen az ANTitecture virtuális felhőkarcolója. A terv fő célja bebizonyítani, hogy nincs szükség sztárépítészekre: egy egyszerű algoritmus másodpercek alatt végtelen számú teljesen különböző változatot hoz létre egy alapmodulból. Egy kis fricska Budapestnek, és egy jókora a sztárépítészeknek.
Az ANTitecture felhőkarcolója elvileg bárhol lehetett volna, a kiírás ugyanis nem definiál előre helyszínt: a résztvevők egy hipotetikus, 130x80 méteres, két oldalról közúton elérhető területre tervezhetnek. A terv a világ bármelyik városára szólhat, de összhangban kell lennie a környező terület látképével. Na de mit mondtak erre a mi építészeink? Először is a felhőkarcoló műfajának szóltak oda, mondván
„a funkcionális modul véletlenszerű és végtelen ismétlése nem igényel építészt. Egy emberi lény egyetlen feladata ebben a műveletben, hogy létrehozza azt az egy funkcionális részletet, aminek a sokszorozásából végül összeáll a megrendelő által követelt működésnek megfelelő alapmodul.
A többi, ennek a modulnak a sokszorozása már csak egy motorikus feladat, amit egyelőre még emberi erőforrások felhasználásával végzünk. Ezt az emberi erőforrást nevezzük úgymond „építésznek”, aki (amennyire magabiztos, sőt, szinte öntelt) motorikus tevékenysége végzése közben azzal áltatja magát, hogy mindezzel valami újszerűt, különlegeset és formabontót hoz létre.”
Ahogy írták, ehhez nem kell sztárépítész, egy hangya is képes létrehozni. Na és hol? Esetükben Budapest szívében, mert „a város a maga meglévő szövetével éppen a toronyház központi üzenetére reflektál, nem kevésbé disztopikus környezetet teremtve a torony számára.
Úgy illik gondolni, hogy Budapest jórészt érintetlenül megmaradt, összefüggő, 19. század végi belvárosi szövete egy egyedi, jó minőségű és gazdag építészet környezetet alkot, valójában azonban ez tévedés.
A budapesti belváros legnagyobb része nem egyéb, mint a kor spekulatív tömeges lakásépítésének gyenge minőségben kivitelezett terméke, nagy mennyiségben előregyártott gipszstukkó díszítésbe csomagolva, egyen sémára készült (szinte modulos) alaprajzokkal, végtelenszámban sokszorozva nem csak a fővárosban, de a több nemzetiségű, több kultúrájú Habsburg birodalom minden szegletében.”
„Tehát toronyházunkat ennek az egyedinek tűnő, történeti városszövetnek a közepében képzeljük el, ott, ahol a kérlelhetetlen neokonzervatív városvédő attitűd álszentsége a leginkább kézzelfogható: ott, ahol az „egyedi” és „kiemelkedően értékes” (mégis szinte homogénnek tetszően egyforma) homlokzatokat és házakat szégyentelen mértékben borítják a reklámhálókról pajzánul kacsintgató dús keblű hölgyek és kockás hasú urak” – tették még hozzá velősen, de a teljes leírásért, a koncepció technikai-programozási részleteiért, és a többi velős megállapítást feltétlenül nézzétek meg a teljes szeptemberi hírünket!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
