Anssi Lassila templomai
Anssi Lassila, az OOPEAA (Office for Peripherial Architecture) építésziroda vezetője volt a MÉSZ júniusi kongresszusának egyik előadója, ennek apropóján mutatjuk be a munkásságának jelentős szegmensét képező templomépítészetét. 2000 óta 13 evangélikus templom épült Finnországban, ebből ötöt Anssi Lassila tervezett. Szakrális épületei a középkori finn kőtemplomok robusztus hagyományait éppúgy idézik, mint a huszadik század finn modernizmusának organikus funkcionalizmusát.
Az OOPEAA (Office for Peripherial Architecture) építészeti filozófiája nevében foglaltatik, ám a periféria számukra nem a centrumtól távoli helyzet lefokozott állapotát, sokkal inkább a köztes létben rejlő kreativitást és szabadságot jelenti. A periférián a hullámok már csendesebbek, a trendek kevésbé kötelezőek, a kísérletezésnek tágabb tere nyílik. A centrum és a periféria távolsága ad rá lehetőséget, hogy munkájukkal középre helyezkedjenek és egyfajta összekötő szerepet töltsenek be a tradíció és a kortárs, a város és a vidék, a helyi és a globális értékek, múlt és jövő között. Házaik a jelen szükségleteire adott kortárs válaszok, melyekben a múlt nem az ideológia, hanem az anyag és a működés racionális alkalmazása révén van jelen, és él tovább tanulságképpen a jövő számára. 2015-ben a Puukuoka nevű, Kuokkalában fából épült emeletes bérházért elnyerték a legrangosabb finn építészeti díjat, a Finlandia-palkintót.
A finn tradíció, a természet erőinek integrálása a mindennapok gyakorlatába, és természetben jelen lévő dinamika szakrális megélése és racionális eszközökkel való megjelenítése az OOPEAA minden templomában visszaköszön, pedig nagyon különböző, karakteres forma és anyaghasználat jellemzi őket. Fa, réz, pala, tégla, a természet erői által lehasított monumentális síkokkal határolt épített „sziklák”, klasszikus gótizáló rácsszerkezet, meghitt fakunyhó, egy lendülettel rajzolt modern geometria – a változatos külső mindig a környezeti kontextusra reagál, és a használatnak legjobban megfelelő, fénnyel átjárt tereket foglal magába. Az evangélikus templom gyülekezeti tér, sokszor egyéb közösségi funkciójú épületrészek kapcsolódnak hozzá, vagy éppen közös építés eredménye, mint az elsőként felépült KÄRSÄMÄKI fatemplom.
A KÄRSÄMÄKI templom építését Anssi Lassila egy 1999-ben, még egyetemista korában megnyert pályázatnak köszönheti. A falu lakói a Pyhäjoki folyó partján 1765-ben épült, de 1841-ben lebontott templomuk helyett szerettek volna új templomot emelni. A 2004-ben elkészült, fazsindellyel fedett, boronafalas, négyzet alaprajzú építmény teljes egészében közösségi munkával épült, amelyben a helyi lakosokon kívül diákok, szakiskolák tanulói, külföldi fiatalok vettek részt. Kizárólag hagyományos technológiákkal dolgoztak, még a fát is kézzel vágták a környékbeli erdőkben, hagyományos ácskötéseket alkalmaztak, szöget csak ott, ahol az elkerülhetetlen volt, ehhez viszont 70 000 darabot kovácsoltak kézzel. Az alaprajz bravúrja – ami a pályázati győzelmet is hozta – hogy a kis méretű gerendaház körül egy zárt körfolyosó húzódik, ezt burkolja a házikó kátránnyal átitatott fazsindelyes köpenye, így a zord időjárás ellenére az épület mindig használható. A fény felülről jut a négyzetes térbe.
  |
Szintén egy 1999-es pályázati győzelem nyomán adták át KLAUKKALA templomát 2004-ben. Nurmijärvi egyházközség olyan templom tervezésére hívta a pályázókat, amely ikonikus jelképévé válhat a fejlődő külvárosi régiónak. Anssi Lassila javaslata a meglévő közösségi központot kolostorszerű együttessé alakította, a templom monolitikus, ívekkel tompított, monumentális tömegét teljes felületén rézzel borította, mely idővel zöldre oxidálódik. A csatlakozó, a közösségi funkciókat befogadó, meglévő épületrészek ezzel kontrasztos, élénkvörös festést kaptak. A belső tér hangulata tökéletes ellentéte a zárt befoglaló formának, a fehér falak, a világos fa és a gazdagon elhelyezett változatos fények uralkodnak. A külső fényt szalagablakok és tető-felülvilágítók engedik a térbe, mely a derékszögű fal és födém csatlakozásokat enyhe ívvel feloldó barátságos szögleteivel inkább profánul befogadó, mint szakrális karakterű. A különálló harangtorony formája rímel a templom tömegének ívekből és lendületes egyenesekből álló, a modernizmus ízlését idéző formáira.
  |
Az Evangélikus Egyház Finnország-szerte írt ki pályázatokat új templomok tervezésére, a 2010-ben átadott KUOKKALA templom megbízását Anssi Lassila egy 2006-ban kiírt meghívásos pályázat első helyezettjeként nyerte el. A feladat hasonló volt: identitásképző, közösségépítő helyet teremteni a külvárosban. Itt a helyi egyházközség olyan templomot szeretett volna, amely kívülről is határozottan templomnak látszik. A válasz egy hasított fekete palával fedett, különböző hajlásszögű síkokkal határolt sziklaszerű kubus, mely parabolaívre emlékeztető keresztmetszetű, klasszikus templomhajót rejt. A nyújtott arányú templomtérben az alacsony, fehér oldalfalakig lefutó, íves farács-szerkezet a gótikát idézi. A különálló harangtorony hasonlóan organikusan formált, egymást metsző síkokból álló tömege vertikális ellenpontja a földre boruló, hatalmas kunyhónak, mely a középkori kőtemplomok óvó-védő karakterét idézi, világos fával burkolt bejárati hasítéka azonban barátságos szájként hívogat a sötét hegy gyomrába.
  |
SUVELA szintén rézzel borított temploma 2010-2016 között épült. Suvela multikulturális település Helsinki nagyvárosi régiójában, lakóinak egyharmada külföldi. Itt különösen fontos volt, hogy flexibilisen használható közösségi épület jöjjön létre. Minden funkció egy szintre került, az „U” alakú beépítés intim zárt udvart vesz körbe. A telepítés jól szolgálja a változatos funkciók elkülönítését, az udvar viszont összeköt. A bejárat a sarkon nyílik, és közvetlen összeköttetést biztosít az udvarral. Az épület tömege változatos magasságban hullámzik, a befogadott funkciónak megfelelően. Az épületet karakteressé teszi a homogén rézlemez borítás, amely a különböző dőlésszögű síkokat „egy tető alá hozza”. A gyülekezeti tér tömege kiemelkedik és hangsúlyt kap, mind magassága, mind a tetején elhelyezett, huszártorony jellegű bevilágító hasáb által.
  |
TIKKURILÁT eddig a festékeiről ismertük, mostantól azonban érdemes a templomát is észben tartani. Anssi Lassila irodájának legújabb munkáját 2021-ben adták át. A tömeg kompozíciós elveiben a Suvela-beli templomra emlékeztető, a sarok felé ferdén emelkedő falakkal határolt új templomot az 1956-ban épült régi helyére építették. Bár a Leena és Kalle Niukkanen által tervezett épület helyi védettséget élvezett, végül is leromlott állapota és a várható felújítási költségek miatt a hatóságok megadták az engedély a bontáshoz. A 200 éves élettartamra tervezett templom látszóbeton falai kívül patinás, a sötétvöröstől az élénkpirosig változó téglaborítást kaptak. A tetőt cserép, a templomhoz csatlakozó, szintén téglaborítású irodaház tetejét zöldtető borítja. A random nyílásokkal áttört falú templombelső mozgatható válaszfalakkal flexibilisen alakítható, kisebb helyiségekre osztható. Az irodaházat is magában foglaló együttes homlokzati kompozíciója a funkciónak megfelelően léptékében változatos, az iroda-részen és a bejáratok környékén részletezettebb, a templomteret befoglaló, égre törő tömeg monolitikus hatású, mindezt pedig a kézműves jellegű téglaburkolat fogja egységbe, és bontja le a taktilis élmény szintjére.
A publikálásra váró épületet Anssi Lassila részletesen bemutatta a Mész Nemzetközi Konresszusán 2021 júliusában.
Az OOPEAA templomai változatos tér- és tömegalakításuk, anyaghasználatuk ellenére mind ugyanannak az emberi igénynek a szolgálatában állnak: működő közösségek számára kínálnak világos, átlátható, és bármilyen paradoxul hangozzék is, racionálisan misztikus, azaz természetes épített teret.
Sokkal több képért katt a galériára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
